Speciel a POSIX azt mondja, hogy #!/bin/sh legyen az első sor. Továbbá olyan is előfordul, hogy a script valamiért noexec-es FS-en van, ekkor a ./izémizé tipusú futás - ahol a sheebang számítana - nem működik, ilyenkor az emberek jelentős többsége simán sh ./izémizé formában futtatja. (Nyilván van olyan is, aki bash izémizé - ként) Máris megvan a baj, mert ilyenkor már a sheebang nem számít.
Ha egy interpreter felülbírálja a benne előírt utasításokat, akkor ott már mindenféle egyéb baj is lehet, azt a programot ki kell dobni. :-) Kérdés: ha már AIX, nem lehet, hogy az ott nem ksh, hanem az ő csodás POSIX-shelljük volt (a'la bsh)? Én egyébként az ilyenek miatt 2 dolgot szoktam csinálni (már az anyázáson kívül, mert az kevéssé hatékony) :
- a nyelvi beállításoknál *mindig* a hagyományos szintaxist használom, példádban:
LC_CTYPE=hu_HU.ISO-8859-2
export LC_CTYPE
- és ha véletlenül neki az induláskori érvényes beállítás számít, akkor pedig így futtatom:
$ env LC_CTYPE=hu_HU.ISO-8859-2 ksh izémizé
és igen, sh-szintaxis esetén az "env" kihagyható, de ebben a formában viszont minden értelmes shell megeszi, lehet az Bourne, C, Korn, stb. No így már mindenhol azt látja, hogy magyart szeretnék.