Ahhoz, hogy ilyen cegek kinojenek - es idovel felvegyenek parszaz embert - szukseg van kepzett emberre. Ahhoz, hogy megerje embert kepezni, szukseg van ilyen munkahelyekre - es ilyen cegekre. Ezek egymasra epulnek, valamelyik varni fog a masikra.
Tampere városa a '90-es évek második felében, a fent vázolt logika alapján eldöntötte, hogy Finnország (esetleg a Nordic régió) biotech fővárosa lesz. A Tamperei Egyetemen városi és állami pénzekből alapítottak egy intézetet, ahová hoztak jó nevű külföldi profokat, feltöltötték félelmetes mennyiségű kutatási pénzzel, építettek laborokat, csináltak biotechnológus képzést finn és külföldi hallgatóknak. Minden elképzelhetőt megmozgattak, hogy jöjjenek ide biotech cégek, adtak adókedvezményt, dedikált ipari parkot. Az egyetemi spinoffokba tolták a pénzt, adtak jogászt, patent szakembert, infrastruktúrát. 25 év után, a kovid szántotta be az egészet végleg, de alapvetően nem működött a dolog. Tamperében egyszerűen nem volt hagyománya a biológia K+F-nek, pár cég jött, akik pár év után (miután kifutottak nekik a kedvezmények) álltak is tovább, a spinoffok rendszeresen leszökdöstek Helsinkibe és Turkuba (ahol van hagyománya a orvosbiológiai fejlesztéseknek). A kiképzett hallgatók elköltöznek (ráadásul a külföldiek általában visszamennek külföldre), a kutatási vonal halódik, a bevonzott külföldi profok is már nincsenek Tamperében.
Csak azt akarom kihozni, hogy sajnos, nem lehet hagyomány nélkül meghonosítani egy új ágazatot egy adott helyen, hiába megy le egy hosszú távú program (a fenti példában negyed évszázad konzisztens támogatás) elképzelhetetlenül nagy költségvetéssel. Ráadásul az egyetemi szakemberképzés csak egy komponense egy iparágnak, ha a többi komponens hiányzik, akkor nem fog működni. Totál szkeptikus vagyok, hogy a pécsi biológus képzés képes lenne hosszú távon kialakítani egy hozzá kapcsolatos ipari szegmenst azon a környéken. Ezért az ott kiképzett biológusok vagy máshol fognak biológuskodni (külföldön?) vagy pályaelhagyók lesznek.