Gyorsan nő a valódi tudásunk, és eljutottunk arra a fejlettségi szintre, hogy tudjunk élni azzal, hogy valamire azt mondjuk, hogy ezt most még nem értjük, és ne azt, hogy "azért mert csak"
Ez érzés egy vágy és nem tény. A tudományba vetett hited mondja, nem racionális, tisztán zsigeri, semmi "tudományos" nincs benne.
Milyen szintre jutottunk, ha nem ismerjük az egészet? Mi az a valódi tudás? Tudjunk élni? Ki? Még nem értjük? Orákulum vagy? Teljesen biztos, hogy képesek vagyunk mindent érteni?
Ha ezzel a módszerrel el lehetett jutni az ingaórától a térvezérlésű tranzisztorig (miközben a misztikus cuccal ugyanannyi idő alatt a róm. kat. vallóstól a szcientológiáig sikerült, szóval nem sok mindent sikerült felmutatni), akkor még jó lesz egy darabig.
Ez pedig a félelem zsigeri reakciója. A hit neked nem mutat semmit, mert nem foglalkozol vele, semmit nem értesz belőle, mert nem az értés a lényege. A hit nem az anyagi síkon működik. A tranzisztor nem segít amikor szomorú vagy, az atomerű sem segít amikor féltékenység gyötör, a számítógéptől még nem fogod jobban ismerni magad.
A fejlett nyugat békésebb, mint a történelem során valaha.
Hát történész sem vagy....
Nem teológus vagyok, a részletek nem érdekelnek olyan nagyon.
Ez a tudomány? Úgy beszélni valamiről, hogy nem ismerjük?