Aztán teltek az évek és rá kellett jönnöm, hogy egyszer minden elmúlik. Az egészség is. A testvérem, akit amúgy imádok, Colitissel él, ezért vannak jobb és nehéz időszakai. Amikor nehéz periódus van, saját magát is nehezen látja el. S bár az unokaöcsém mindeddig egészséges volt, mégsem várhattam el tőle, hogy feláldozza az életét énértem.
Az otthonban nem rossz az élet. A lakók nagyrésze demens, de egyébként aranyosak, befogadtak. A nővérek jó arcok, szépen gondomat viselik, és időnként nagy röhögések tudnak menni.
Maga az ellátórendszer az tényleg egy kalap sz*r, de azt mindenki tudja. Ettől függetlenül jól elvagyok, mert ha kell, orvost hívnak, vagy gyógyszert is kiváltanak nekem. tényleg nincs okom panaszra. Apu látogat, sőt haza is szoktam járni pár napokra, mondhatni nekem ez a „Wellness”.
Egyébként van saját netem, kábeltévém, minden cuccomat bevihettem (még a hangszeremet is).
Továbbra is dolgozom ott, ahol 12 éve dolgozom.
Mostanság a Docker-t tanulgatom, már egész jól belejövök. Nagyjából ennyi a helyzet velem.
- gkaroly blogja
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
- 134 megtekintés
Hozzászólások
Nagyon tisztellek a döntésedért; bátor, felvilágosult és progresszív.
Szerintem ezzel a mentalitással a nővérek is kifejezetten kedvelnek téged. (Van idősotthonban dolgozó családtagom; tudom, hogy a bentlakók részéről az együttműködés rengeteget számít.)
A hazalátogatás nagyszerű intézmény; itt is csinálják páran.
Hajrá!
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni