( oattila | 2023. 06. 28., sze – 09:42 )

"Az orszag/birodalom hadat uzent, majd a haduzenet utan 4 evvel elbukta a haborut, aminek lezarasakent alairta a bekeszerzodest."

A kezdeményező fél kivételével, mint a 2014-es konfliktusban. A minszki megállapodással papíron lezárták.

"Boncolgathatjuk ezt a temat meg melyebben, es akkor eljuthatunk addig, hogy vajon az etnikai feszultsegek mikent jarultak hozza ehhez a rendezeshez ..."

Ez pipa az orosz-ukrán háborúra is.

Másrészt a franciák nem szerettek volna európában egy konkurens monarchiát, megragadták a kedvező alkalmat és éltek vele. Ez sikeres projekt volt, a németekkel viszont annyira nem, mert jött a bajszos festő és ugyan abban a vasúti kocsiban kellett békét kötniük, mint a németeknek az (akkor még) nagy világháború végén. A sorszámozást csak később vezették be.

 

"... vagy netan milyen hatasa volt a vilaghaboru utani irredenta lazalomnak vagy nepirtasnak."

Innentől már csak nézőpont kérdése, hogy pl. Krím kérdése irredeta ukrán lázálom-e. Ha megnyerik a háborút akkor nem, de ha elvesztik, akkor könnyen megkaphatják ők is. Ekkor majd abban tudunk segíteni az ukránoknak, hogy ezt hogyan lehet nemzeti szinten kezelni, hogyan lépjenek túl a területvesztésükön.

De ez még messze nem lezajlott, még javában tart a háború és bármelyik végkimenetel lehetséges, úgy az ukrán mint az orosz győzelem.

 

Az tény, hogy a XX. század határátrajzolós időszakának nyertese volt Ukrajna. Még a II. világháború lezárásával is elég nagy területek kerültek a lengyelektől hozzájuk. A lengyeleket meg kicsit nyugatabbra tolták. Ha megnézed hol van a Gleiwitz, ma lengyelország kb. közepén. Kárpátalja is a világháború végén került az ukránokhoz. Krím meg jóval később, igaz CCCP belső tagköztársasági határmódosítással.