Megintcsak, ez egy életvitel/felfogás, ami, ha igaz, amit cikkeznek a firkászok, a mai 20-as generációnál egyáltalán nem kivételes. Ők ugyanis abban nőttek fel, hogy a szüleik vért izzadva teremtik meg az "otthont". Látták gyerekfejjel, hogy ez gáz, és nem akarnak ugyanabba a hibába esni. Igen, ők egy másikba fognak majd :)
Én inkább azt látom, hogy látják mennyi munka mindez, így köszönik, nem kérik. Eltartják őket a szüleik, a saját keresetre, mint egy komolyabb zsebpénzre tekintenek, menő kocsit vesznek, drága telefont, utazgatnak, buliznak. Azán a terv az, hogy majd a szülők véres verejtékkel megépített otthonát úgy is megöröklik, mikorra kiutazták meg kibulizták magukat...
Ez mindjuk nem csak/főleg az ő hibájuk, hanem a birka szülőké, akik ilyennek nevelték/hagyták felnőni őket.
Minden előző generáció is látta, hogy milyen fáradtság saját egzisztenciát teremteni. Megértették a lényegét és ők is megteremtették a sajátjukat. Most értük el oda, hogy van 1-2 generáció, aki várja a szájába a sültgalambot, és ezt nem lustaságnak hívja, hanemúj életszemléletnek...
Nem azt mondom, hogy mindenkinek a saját tuladjonű háznak kell az életcélnak lenni. (Akár változó) Bérleményben is le lehet élni egy szép életet, időnként lakóhelyet váltva. De ha van annyi pénze, amiből tudna venni otthont, ha akar, csak épp nem akar, akkor rendben van. De ha nincs rá pénze, meg sem akar érte dolgozni, de megmagyarázza valami hülyeséggel, az nincs rendben.