A háborútól függetlenül korábban is mondtad már, és ezt viszonylag kevesen szokták így láttatni, hogy a valós kétpólusú világrendnek a mi életünkben nincs realitása. Tehát, hogy Oroszország és Kína együttvéve sem fogják tudni átvenni az Egyesült Államoktól a világ vezetőjének szerepét. Miért nem?
A hazai, valamint a nemzetközi bankrendszerben és tőkepiacokon töltött harminc évem alatt döntő többségében amerikaiakkal és oroszokkal dolgozhattam együtt. Ezért saját tapasztalatból juthattam arra a következtetésre, hogy létrejött a modern háborúk hatodik hadszíntere, amiben az Egyesült Államoknak olyan elképesztő fölénye van, ami a mi életünkben egyszerűen behozhatatlan. Ez eddig csak elmélet volt részemről is, de az oroszok ellen most életbe léptetett nyugati intézkedések gyorsasága és összpolitikai támogatottsága bebizonyította, hogy ez már maga a valóság.
Az eddigi háborúkat a szárazföldön, a vízben, a levegőben, majd az űrben és aztán a cybertérben vívhatták meg a szemben álló felek, mostantól viszont kimondható, hogy a globalizálódott világban a pénzügyi rendszer is katonai jelentőséggel bír. Amíg az amerikaiak és a szövetségeseik egyetlen mozdulattal le tudják kapcsolni a villanyt az ellenségük gazdaságában, amelyik erre nem csak, hogy hasonló méretű választ képtelen adni, de még kivédeni sem tudja azt, addig nem beszélhetünk effektív kétpólusú világról.
Az Egyesült Államok pénzügyi fegyverarzenáljának legfontosabb eleme a dollár, aminek státusza a világ tartalék valutájaként kikezdhetetlen mindaddig, amíg az övék a világ legnagyobb olyan adósságállománya, aminek a törlesztését senki nem kérdőjelezi meg. És mindaddig, amíg a bankok semmitől nem tartanak annyira, mint a dollárelszámolásból való kizárástól. Amíg az amerikaiaké a Wall Street, és náluk vannak a világ legnagyobb tőzsdei vállalatai, befektetési alapjai, nyugdíjpénztárai, befektetési és kereskedelmi bankjai, valamint az összes nagy hitelminősítő, bankkártya kibocsátó, auditor cég, az IMF és a Világbank, valamint a Swifttel kapcsolatos stratégiai döntések, továbbá a Euroclear és a Clearstream értékpapír-piaci elszámolási rendszerek, addig a pénzügyi világ felett páratlan befolyásuk van.
A pénzügyi rendszeren túl pedig fontos tényező még, hogy Amerika nemcsak tele van gazdaságilag erős és nagyon gazdag szövetségesekkel, de ráadásul közülük a legfontosabbak maguk is angolszász országok, ami pedig nagyon erős kötőelem. Amerika nagyhatalmi helyzetének egy másik fontos sarokköve a páratlan geográfiai elhelyezkedése. A tény, hogy országhatárait mindösszesen két hatalmas óceán és két nagyon barátságos ország veszi körül, azt jelenti, hogy a biztonságos izoláltság és a teljes önfenntartás lehetősége Mexikóval és Kanadával együtt egy összesen 500 milliós piac keretein belül valósulhat meg. Ezzel ellentétben Oroszország és Kína nagyon importfüggő, ami mellett csak néhány hányattatott sorsú harmadik világbeli országot nevezhetnek szövetségeseiknek, miközben számos, barátnak nem igazán mondható szomszéddal és csak limitált tengeri hozzáféréssel rendelkeznek.
Következő stratégiai jelentőséggel bíró különbséget a demográfia és az oktatás jelenti. Miközben Kína és Oroszország a társadalom súlyos elöregedésével néz szembe, amely mögött nem áll említésre méltó nyugdíjrendszer, addig Amerika olyan irigylésre méltó demográfiai helyzettel rendelkezik, amelyben folyamatosan többségben vannak az aktív keresők a nyugdíjba vonultakhoz képest. Mindeközben a világ legvonzóbb egyetemei mind náluk találhatóak, amelyek odavonzzák a világ legokosabb és legtehetségesebb fiataljait, hogy mindent megtanulhassanak a kreativitásról és a kritikus gondolkodásról.
Ebből semmi nincs Amerika két kihívójánál. Sőt, a kreativitás és a kritikai gondolkodás, mely egy sikeres piacgazdaság és versenyképes társadalom alapja, szembe megy az uralkodó politikai rendszer hatalmi érdekeivel. A listát még folytathatnám sok egyéb más ilyen tényezővel, de azt hagyjuk egy másik beszélgetésre.
https://forbes.hu/interju/szalay-berzeviczy-attila-interju-orosz-ukran-…