Nem kéne, de van aki másképp nem tudja megoldani.
Feleségemnek nincs jogdíja, a csecsemőt meg nem lehet egyedül otthon hagyni. Van amit egyedül nem tudok megvenni. 0-tól 3 éves korig csecsemőről beszélünk aki leginkább eszik, iszik, kakil, pisil. Ha szomjas vagy éhes akkor sírni fog mert másképp nem igazán tud jelezni. Ha ez épp a boltban van és ott akar megenni/inni valamit akkor megkapja. Majd ha nagyobb lesz, nem fogja. Nyilván ez is ésszerű határokon belül mozog tehát egy üveg bort akkor sem kapna meg ha épp az tetszene. Játék soron volt már hiszti. Hagytam hogy nézelődjön, fáradjon és utána eljöttünk. Sírás volt de utána kapott egy valamit amitől megnyugodott. A gyereknek egyszerű igényei vannak. Legfőképp foglalkozni kell vele. Van amikor egy dobozzal vagy egy golyóval, szivaccsal fél napokat eljátszik. Nem kell tőle mindent megtagadni mert torz lesz a személyisége, ha nagyon terrorizálva van és soha nem kap meg semmi amit ő akar + nem is foglalkoznak vele csak kapja a halom bazárt akkor depressziós lesz. Soha nem adtam mindent a gyereknek főleg nem azonnal de amennyire lehet, hagyom szabadon élni, megismerni a világot. A shoppingolás pont nem a prioritások közé tartozik. Ráér később megtanulni hogy is van ez. Ha például a függönyt cibálja, rá szólok. Mindent a helyére visszatesz, összetakarít maga után, megkérdezi a legtöbb dolgot, megköszöni. Tud köszönni, civilizált, illemtudó sőt, számolni is tud. Ő még nem tudja mi az a pénz (tudja, hogy létezik) és nem tud különbséget tenni tárgyak között az értékük szerint. Ilyen az, aki másfél éve jött erre a világra. Van még ideje bőven tanulni.