Ennek a liberális feminizmusnak mindenki az áldozata, ez nem a társadalom fejlődése. Véleményem szerint nem fejlődés, hogy hülyének nézi a politika, a társadalom az embereket. Az nem fejlődés, hogy leszoktatunk embereket arról, hogy odamenjenek a másikhoz, és elmondják neki, ha a másik viselkedésében valami zavarót találnak. Ehelyett ott tartunk, hogy jogállamban - mert ugye jog uralma van - jelentsd fel a szomszédod, ha hangos, ha kint hagyja a folyosón a cipőit, ha kiteszi a teli szemetes zsákot, ahelyett, hogy becsengetnél hozzá, s elmondanád neki, hogy amit tesz az zavaró, valamint a házirendbe ütközik.
A jog és a társadalom védje meg az állampolgárt, de ne akarata ellenére! Azzal, hogy minden férfit bűnözővé próbálnak tenni, mert ismerkedni próbálnak, csak elbizonytalanítják az amúgy is ingatag önbizalommal rendelkezőket, a bűnöző hajlamúak pedig továbbra is magasról tesznek az egészre. Az eredmény az, hogy a jószándékúakat kriminalizáljuk, az erőszakosak kapnak még nagyobb szabad teret ezzel, tehát kontraproduktív a dolog. Vagy, ha úgy tetszik, az alfahímek vadászterületét nővelik a mai törekvések törvényesített formában a béták rovására.
Senki sem mentegeti a tetteseket, meg hibáztatja az áldozatokat addig a pontig, amíg nincs miért. Viszont az áldozattá váláshoz igen sok esetben az áldozat aktív közreműködése kell, s emellett ne menjük el, mert ugyan állampolgári jog hülyének lenni, de annak szükségképpen következménye van.
Érdekes, a közlekedésben miért nem ez a kommunikáció? Ha elütik az ostoba gyalogost, aki zenét hallgatva a telefonjába bújva körülnézés nélkül lép az úttestre, ott természetes lehet az, hogy kimondjuk, az áldozat egy Darwin-díjas ostoba volt? Vagy az az autós, aki áldozat lesz, de felejtsük el azt az apróságot, hogy a sorompót kikerülve hajtott át a piroson, s csapta el a vonat? Hát, ja, áldozat lett, és én bizony ezekben az esetekben büszkén és meggyőződéssel fogom hibáztatni az áldozatokat akkor is, ha a liberális kórus ujjal mutogat rám, s harsogják: áldozathibáztató! Igen. És?