És nem az számít ki mit tud a szakmájában, az se mennyire igyekvő, szorgalmas, hanem hogy ki kinek a kicsodája, rokona, meg hasonlók. Ja és hogy nő-e, mert ha igen akkor túlóraképp le is feküdhet a főnökkel, tehát megéri őt alkalmazni a férfi helyett, legalábbis irodai munkára.
Amjg ott éltem, olyan esetem is volt hogy nem vettek fel valahova, de nem ám azért mert nem tudtam amit kellett hanem ellenkezőleg: a fejemhez vágták hogy TÚLKÉPZETT vagyok!
Na kb ekkor lett elegem Hungarisztánból. Az nem egy normális ország ahol még az is baj ha az ember többet tud annál, mint ami az adott munkakör betöltéséhez minimálisan szükséges.
Itt az USA-ban bezzeg nem bánja a főnököm ha máshoz is értek mint amihez nagyon muszáj. Sőt, inkább azon töri a fejét mi mindent tud még rám bízni, mert ez neki a legfőbb érdeke, hiszen így nem kell új embert felvennie és megfizetnie...
Oké, elismerem, amikor kijöttem ide a fő ok anyagi vott. De nem CSAK az, mert volt azért politikai is, meg annál is inkább ez az általános magyar hangulat hogy nem a munka, nem a teljesítmény számít, hanem a rokonság, meg az „ismeretség”, a „kapcsolatok”... szóval ez az egész szar Döbrögi-rendszer, mindenki kiskirály akar menni, és kontraszelekció zajlik mindenütt...
Most meg ami a pénzt illeti már épp visszamehetnék ha nagyon akarnék, de a fenének sincs kedve hozzá. Most az van hogy még mindig több ok miatt nem megyek vissza de a fő ok már inkább a politika, meg ez hogy undorodom a magyarországi fent említett kontraszelekciótól... a faszomnak sincs kedve ahhoz hogy megint azzal utasítsanak el valahonnan hogy TÚLKÉPZETT vagyok...
De különben is, megfogadtam hogy amíg a Fidesz van hatalmon addig én oda vissza nem megyek.
Szóval el országelhagyásnak mindig több oka van egyszerre szerintem, különböző arányban. Annak meg pláne, később az ember miért megy vagy nem megy vissza.