Hát válassz olyan képviselőt, akit nem tud a nagy cég vidámmá tenni. Vagy keress sok pénzt, hogy te tehesd vidámabbá. Vagy győzd meg valamelyik nagy céget, hogy neki jó lesz a privacy oldalra állni. Vagy legyél te képviselő, és ne hagyd, hogy vidámmá tegyenek.
A közelmúlt történelme összességében azt mutatja, hogy az ipar túlkapásait a társadalom igenis tudja korlátozni. Ma már nem lehet mérgező szart tolni földbe meg a folyóba, hogy mindenki rákos legyen a környéken, mert úgy olcsóbb bányászni, a nehéziparban általában egy csomó szabálynak meg kell felelni, és ha nincs, megbasszuk a cégeket. Épp rászólunk a teherhajókra, hogy lesznek kedvesek nem kiírtani pl a bálnákat, a repülőgépiparra, hogy oldjátok meg, hogy zero emission. És ezek nyilván mind úgy kezdték, hogy de hát akkor nekik nagyon szar lesz, mert n̶e̶m̶ ̶t̶u̶d̶j̶á̶k̶ ̶g̶e̶n̶n̶y̶e̶s̶r̶e̶ ̶k̶e̶r̶e̶s̶n̶i̶ ̶m̶a̶g̶u̶k̶a̶t̶, tönkre fognak menni, és így nem lehet ezt csinálni. Aztán mégiscsak lehet. Az IT szegmens ebből a szempontból fiatalabb, a mérgezés amit csinálnak sem annyira direkt, de a folyamatot már sokszor végigjátszotta a társadalom.
Természetesen ehhez kellett, hogy akik fontosnak gondolták, hogy ne lehessen szarral telepumpálni a talajvizet, azok tettek érte. Persze a hupon picsogni minden alkalommal egy számodra láthatóan kiemelten fontos témában (amihez vicces módon leginkább azért van infrastruktúra, amit meg is tudsz fizetni, mert a privacydra szaró randa nagyvállalatok csináltak) sokkal egyszerűbb.