Józan paraszti ész a kanyarban nincsen.
A fotovoltaikus rendszerekhez transzparens fedőréteg kell, hogy a fény eljuthasson a napelemcellákig.
A jó út fedőrétege, meg kopásálló, rugalmas, nem töredezik, rendelkezik egy állandó érdességgel, UV álló, bírja a hőciklusokat.
Az üvegek és a transzparens műanyagok részben teljesítik ezeket a követelményeket, de összességében nem alkalmasak erre. Az üveg merev, amorf kristályszerkezet, minimális hajlítófeszültség repedéseket indít meg benne. A műanyagok rugalmasabbak, de rossz a kopásállóságuk, az UV öregíti őket.
További probléma, hogy az utak legtöbbször talajszinten helyezkednek el, emiatt az összes szennyeződés rajtuk köt ki. Hasonlóképp a napsütés beesési szöge is távol van az ideálistól, mert az utakat ritkán döntik a napra merőlegesen.
A mérsékelt égövben az utakat csúszásmentesítik, ezek az anyagok, meg vagy korrozívak, vagy abrazívak. Mindezek csökkentik a fényáteresztő képességét a felületnek.
Ott van még a panelok összekötésének a problematikája, vagy épp az infrastruktúrális kérdések. Lévén, Európában a közművek jelentős része fut utak alatt. Az ilyen útfelületek alatti bármiféle munka macerás, mert a panelok kiemelése, rendkívül körülményes.
Ha már az utakat akarják energiatermelésre felhasználni, akkor építsenek az aszfaltutak albedójára és infravörös energianyelésre. Egyszerübb becsövezni az utakat a kopóréteg alatt, és az út mellett elhelyezett termoelektromos módszerrel árammá alakítani.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "