Értem miről beszélsz. Ennek ellenére én úgy figyeltem meg, hogy a kifejezés használójának fogalma sincs arról amit beszél. Inkább hasonlít arra, mint amikor egy gyerek felnőtteket utánoz a számára ismeretlen szavak ismétlésével. Tehát inkább divat.
A tréfás szleng meg egészen más. Még gyerekkoromban volt poénos szleng a kiló (száz forint), a mázsa (ezer forint), majd a bélás (kétforintos). A margarint nevezheted vajnak (szín, funkció, ma már az illat is lehet hasonló), de aki nem tudja mi az a vaj, az egyszerűen ostoba.
Az "egy nyelv beszéléssel" tele a hócipőm!
Első:
- Jó napot kívánok. Kérek egy malbórót! (Legyen így magyarul!)
- Piros rövid? (Köszönés nincs.)
Ilyenkor, ha már ideges vagyok, kifejtem: Igen, egy olyat, amire pont az van ráírva. Ti. a többire más van írva. A boltos nem 16 éves kislány, hanem még nálam is öregebb bácsi, aki potosan tudja mit kérek.
Sokadik:
- (Köszönés nincs.) Kérek egy piros rövidet!
- Jó napot kívánok! (És adja.)
Biztosan nem beszétünk egy nyelvet. ;) Mint a következőben sem.
Nagypapa - nyilvánvalóan szaki - kisegít a barkácsboltban.
- Kérek egy függesztővasat!
- Mit?
Körülírtam, elmagyaráztam, lerajzoltam, méreteztem, (az is egy nyelv, meg van egy gépeszmérnöki diplomám is), felsoroltam a változatait is...
Tíz perc küzdelem után diadalittas mosoly, előhúzza és barátilag:
- Fiatalember, ha legközelebb ilyet szeretne, akkor úgy kérje: függesztővas!
No mégegy:
Pénztáro kislány: - Mennyi a zsemle?
- Kétharmad tucat.
- ???
Megszántam. Kicsit bánkóva elmagyarázta, hogy csak húzogatni kell az árut a lelovasó felett. Ez a dolga. Jogos.
Ugyanerre a felsőfokú matematika feladványra egy idősebb hölgy beírta a nyolcat. Mert ő már 40 éve boltos. Szerintem még a retró értelmét is tudja. ;)
Igen, a retrót először latinból, azután angolból is átvettük. Pont ezt állítottam, hogy amikor már angolból is átvettük, akkor elszakadt a helyes értelmezéstől a használata. Pedig az angolok is úgy használják, mint mi régen, még latinból.