Katonának lenni egy szakma. Ugyanúgy, mint ügyvédnek, szakácsnak vagy szoftverfejlesztő mérnöknek lenni. A közhiedelemmel ellentétben a katonák általában békeidőben, párnák között halnak meg, mint a szakácsok vagy a szoftverfejlesztő mérnökök. A különböző szakmáknak eltérő az ázsiója és ez időben is változik, van olyan élethelyzet, ahol többet ér egy szakács, mint egy szoftverfejlesztő mérnök.
A sorkatonaságnak ehhez nem sok köze van. Nincsen olyan, hogy sorkatonai szakma. A sorkatona, bár tanulhat szakmát, de általában nem azért vonul be, hogy egy szakmát megtanuljon, hanem azért, mert a társadalom értékrendjéhez hozzátartozik, hogy a fiatalok az életük egy szakaszában kötelezően, részben bezárva, fegyelmezetten megtanuljanak katonának lenni. Az okok eltérőek. Más okból fontos az ilyesmi egy finnek, mint egy svájcinak. A legkevésbé sem a militarizmus van emögött.
Nekünk itt Magyarországon van pl. 1 millió cigányunk aki funkcionálisan munkaképtelen. És ki tudja hány százezer fiatalunk, aki még életében nem beszélt cigánnyal és mindenféle romantikus vagy ostoba szlogen meg előítélet van a fejében arról, hogy vajon milyenek is a mi cigányaink. Sürgető szükség lenne a sorkatonai szolgálat újbóli bevezetésére. Megkockáztatom, hogy az itteni szavazás eredménye messze nem tükrözi a társadalom igényét ilyesmire. De szomorú látni a véleményeteket. Amikor annyi idős voltam, mint ti, fosógép-lúzer-mamakedvence-orrtúró bandának neveztem volna az itt a sorkatonai szolgálat ellen érvelőket.
Most megértőbb vagyok.