"Nyilván, mert létező dolog és eltér az átlagostól... és továbbra is az a helyzet, hogy nem fertőző, nem tanulható, nem gyógyítható és nem öröklődik."
Már azt hittem, hogy sohasem jutsz el ezek felismeréséig. Már csak azt kell hozzátenned saját konklúziódhoz, hogy az adott egyén előzményes, hosszabban fennálló szocializációs folyamatának zavara, amely ugyan nem gyógyítható, - mert, ugye nem (biológiai eredetű) betegség a szó hagyományos értelmében, - de tanulással, akár segítség igénybevételével (akár önmotivációval,) leküzdhető lenne. (Akár a dohányzás, akár a többi függőségnek nevezett, normalitástól eltérő viselkedési forma. Csak az a kérdés, van-e az adott egyénnek akarata rá.) - Számtalan aberrált emberi viselkedési forma hosszútávon korlátok közé kerülhetne, csak döntés kérdése. - Az emberi gondolkodás kimeneteinek társadalmi viszonyoknak megfelelő mederben tartása. - (Legtöbbünknek sikerül is.)
- (Az embereknek a mai világban is sokszor lenne kedve pl. ölni, legtöbben mégsem teszik, satöbbi, satöbbi, - pedig valamikor az ölés az ember fejlődéstörténetében abszolút normálisnak tekinthető viselkedési forma volt...)
És máris megérkeztél a tiszteletlenül "ekézett" Daubner úr korrekt, valós, egy élet tapasztalatán alapuló felfogásához.)