( renard | 2018. 12. 06., cs – 15:44 )

> Vajon ok napi 7 es fel ora + fel ora fizetetlen ebedszunettel ertek el ezt?

Te így dolgozol? :)

Szerinted a többi ország hogyan épült fel a II. világháború után a semmiből? Az emberek hajlandóak dolgozni, ha annak értelmét látják, a magyar melósokat pl. eléggé megbecsülik külföldön, mert sokat és jól dolgoznak (tudom, vannak ellenpéldák is), nem rettennek vissza a túlórázástól sem, csak legyenek megfizetve. Valamit valamiért. Ha a magyar melós meg tud élni külföldön, akkor nyilván meg tudna élni itthon is hasonló feltételek mellett, de itt hiába melózik, túlórázik, abból mégsem tud megélni tisztességesen. Ezen nem segít semmilyen nemzeti konzultáció, a gazdaság nem attól dübörög, mert elég sokszor (folyton) mondjuk. Én már hallottam eleget, hogy "most még jön néhány nehéz év, de majd utána...", építettük mi a szocializmust is, Hofit (nem pontosan) idézve: van, ahol mákból van a kábítószer, nálunk dumákból... Nem dumálni kellene, nem terelni, nem megkérdezni a népet, hogy akarja-e, hogy ne kapjon naponta két pofont, hanem tenni azért, hogy fejlődjünk egy kicsit, amihez persze sokkal kevesebbet kellene törődnie nagyjainknak a saját maguk és holdudvaruk boldogulásával, helyette lehetne értelmesen hozzányúlni a gazdasághoz, az oktatáshoz, az egészségügyhöz stb. Nagyon vártam a 80-as években, hogy végre legyen valami remény, de még most se tartunk igazából előrébb, ugyanaz a süket duma megy most is, ugyanúgy érdemi dolgok nélkül.