( vilmos.nagy | 2018. 11. 28., sze – 22:20 )

nyilván, én is szeretnék légkondival (és rózsával!!) ellátott, személyre szóló ülőhelyet az úticélom két vége közé, nulla átszállással, lehetőleg öt perces menetidővel, ha északpest-délbuda viszonylatban van, akkor is.

addig is, amíg ez nem valósul meg, ez a városban élő ~1.7 millió ember között kell megtalálni az optimumot. uram bocsássa meg, de úgy, hogy:
- buszsávokat szüntetünk meg, és előnyben részesítjük az autós forgalmat (Észak-buda)
- a villamosra hangolt lámpaprogramot feszegetjük, és hangoljuk az autós forgalomra (Nagykörút)
- bicikliutakat lehetetlenítünk el (Margit-híd, Váci út)

szóval így nem lesz egyszer csak _versenyképes tömegközlekedés_.

Egyébként javaslom Vitézynek 1-2 elődását, kezdésnek ezt pl. Vannak benne kifejezetten okos gondolatok, úgymint:

- 1-2, okosan tervezett forgalomcsökkentés hatalmas ellenállásba ütközik, de utólag senki nem bánja.
Senki nem sírja vissza ma a betontenger kiskörutat, vagy az átmenő forgalmat az Egyetem téren. Cserébe mekkora indulatokat szült, még mielőtt nekikezdtek, s mekkora indulatokat szül manapság is minden ilyen ötlet (Kossuth Lajos utcai átépítés, Lánchíd lezárása, etc.)

- Rengeteg parkolóház van a városban szabadon, de senki nem akar néhány száz métert sétálni
- Minden új technológiával nagyon csínján kell bánni, s minden megadott kedvezményt kurva nehéz kivezetni. Lásd itt a zöldrendszámos ingyenparkolást, de ő az önvezető taxit már mostani, belvárosi korlátozását említi.

Nem szeretnék egy olyan várost Budapestből, mint amik amerikai nagyvárosaiban vannak. Ahol autó nélkül lehetetlen élni, s autóval is többórás dugó eljutni a város egyik pontjából a másikba.