Azok esetében, akik számára szellemi kéjmámor, ha nincs korrupció. A gond ezzel az, hogy a fogalom eleve ingoványos, nem precízen definiálható. Ha én döntéshozó vagyok, te rendelsz magadnak egy pizzát egy tárgyalásunkon, amelynek csak a felét eszed meg, a másik felét nekem adod, de te fizetted a pizzafutárt, akkor hirtelen mindketten korrupt bűnözőkké váltunk. Itt látszik, hogy ez egy élettől elrugaszkodott valami, mert az teljesen normális, hogy például egy kollégámmal vagy ismerősömmel pizzázzak. Arra viszont „remek” konstrukció, hogy valakit hírbe hozzanak, majd kikezdjenek.
Épp olyan ez, mint a „szexbotrányok”. Minden egészséges embernek van nemi élete, de lényegében sablonos metodikája van annak, hogyan lehet egy politikust kicsinálni azzal, hogy a magánéletét nyilvánosságra hozzák. Úgy gondolom, az is egy szakma, s a politikusnak éppen annyira joga van a magánélethez, az intimitáshoz, mint bárki másnak. Ez nem tartozik a nyilvánosságra. Aztán jönnek a magukat újságírónak nevező férgek.
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE