( gee | 2018. 05. 29., k – 13:57 )

Kb. hasonlo a tapasztalatom, de azert vannak elteresek.

Nalunk a francia kollegak voltak meglepettek es halasak, hogy az ebedloben ha leultek egyeduli kulfoldikent egy asztalhoz, akkor az emberek atvaltottak angolra, hogy tudja kovetni - bezzeg amikor Parizsban dolgoztunk, akkor ez egyaltalan nem mukodott forditva.

Nalunk a cegnel mindenki tudott annyira angolul, hogy nem volt olyanra szukseg, hogy ne jojjon be a kulfoldi kollega, vagy magyarra valtsunk, viszont volt egy-ket olyan ugyfel is, ahol vagy azt kertek, hogy magyar kollegak magyarul beszeljenek veluk, mert nem mindenki tud kozuluk elfogadhatoan angolul (es volt olyan, amikor valamilyen angol kovetelmenylistan mentunk vegig veluk, magyarul es meg az elmeletileg angolul jol tudo holgy sem ertette, hogy az actual az nem azt jelenti, hogy aktualis). Vagy a masik ugyfel meg egy tolmacsot hozott a meetingre, aki menet kozben susogott az egyik emberuk fulebe, mikozben angolul beszelgettunk.

A harmadik eset kicsit mas volt, a francia kollega bejott velunk a meetingre, o mondta, hogy nyugodtan beszeljunk magyarul, nem az ugyfel kerte, es ha valami olyan kifejezes hangzott el, amit nem ertett, akkor halkan megkerdezett engem, hogy az mit jelent. Es igy siman tudta kovetni az eszmecseret.