Ne már... egy nyelvbotlásból származó akaratlan szóvicc (a.k.a. freudi elszólás), amit követ fél perc röhögés, aztán egy percig rendeződnek a sorok: ebből fel köll állni, onnan folytatni a mondatot, ahol abbamaradt... ugyanolyan komoly(talan)sággal.
Nem mondom, hogy ez kötelező gyakorlat kell, hogy legyen interjún, de nem rosszabb, mint a többi standard a "Hogyan legyünk pszichológusok 24 perc alatt?" c. modern bédekkerből.