Csak itt ebben nagyon nincs igazad, a shogunátus alatt nullára esett vissza a gazdasági teljesítmény és semmilyen fejlődésről sem volt szó... Hogy mennyire nem volt az ott senkinek jó (egy szűk vezetői réteg kivételével), azt az is nagyon szépen mutatja, hogy shogunátus szépen össze is omlott, pedig ez nem volt cél.
Amúgy már erősen témát is váltottál (amit te dobtál be) rögtön és még mindig nem a fő kérdésekre adtál választ.
A fejlődésről és növekedésről. Leírásod igen rövid, de nekem elsőre a kommunizmus jutott eszembe (kipróbáltuk, nem jó, nem csak a próba úgy általában nem jó). Persze még a kommunisták is azzal jöttek, hogy mi jobbak vagyunk a nyugatnál, így propaganda szintjén volt arról szó, hogy ne fejlődnénk és növekednénk. Meg ez erős értelmezése annak, amit írtál, szóval tegyük félre. Ugyanakkor nem igazán látom, hogyan is működik egy ilyen nem fejlődő, de nem ugyanakkor nem is visszafejlődő társadalom/ország. Ahhoz, hogy mondjuk hosszútávon egy közösség mérete ne változzon nagyjából az kell, hogy mindenkinek legyen úgy 2.2-2.3 gyereke (a mai csecsemőhalandósággal számolva). Ha feltételezzük, hogy egy adott ponton épp jól megy ennek a társadalomnak és mindenki boldog, akkor szerintem megegyezhetünk abban, hogy az emberek többsége ennél több gyereket fog akarni, szóval rögtön kelleni fog növekedni is. Ha nem az embert nézzük, akkor is azt fogjuk látni, hogy valójában minden fejlődni és növekedni akar (mindezt igen agresszíven) a növényektől a gombákon át és a vírusokon keresztül az egész természet. Maga az evolúció is erről szól (ha Darwint akarod megkérdőjelezni, amit nagyon remélek, hogy nem, akkor bocs, de ezt a vitát megnyitni se volt értelme). Nézzünk még valamit, most valami olyat, amitől az emberek jobban érzik magukat, legyen ez a zene. Ha jobban akarsz zenélni az nem fejlődés? Ha akarsz egy jobb hangszert és kifejleszted, akkor is fejlődsz (te és a társadalom is). Mondjuk ez a hangszer megtetszik a többi embernek is körülötted, de te egymagad csak 1et tudsz havonta megcsinálni, de mindenki a te cuccoddal szeretne zenélni (nem fogyasztói érdekek, hanem szimplán azért, mert örömöt okoz, tegyük fel ennyire jó hangszert csináltál), az is fejlődést fog maga után vonni, mert ha nem te, akkor valaki más találja ki, hogyan lehet többet csinálni kevesebb munkával (és akár jobb minőséggel).
Láttam, hogy otthon is van ez a nemnövekedés csoport vagy egyesület nem tudom, hogy milyen formában működnek. Nagyon elméleti szinten egész érdekeseket mondanak, de azt sajnos nem tudták még kitalálni (de mindenesetre nem írták le), hogy pontosan hogyan is képzelik el ezt a dolgot, így ugyan nagyon szépen hangzik, de semmiképp sem valóság, inkább mese (mint mondjuk a működő kommunizmus...).
Azt a logikai bukfencet, hogy szerinted én a jót és a fejlődőt szinonimaként használom meg kategorikusan visszautasítom.
FathoM
Ui.: Még hozzá kéne tenni egy csomó dolgot, de igazából inkább csak megemlítem. Mostanában például pont nem az intenzív, hanem a fenntartható növekedés az, amiről beszélnek. Az emberekről alkotott leírásodból nem látszik, hogy miért lenne ebben az értelemben Kína vagy Oroszország a nyugati ellenpólusa. Az sem látszik, hogy miért kéne egy ilyen boldog társadalomnak autoriter módon szerveznie az életét. Na van más dolgom is.