Nagyon kár, hogy elment ez a szál anyázás irányba, mert szerintem fontos az üzenet, amit _Franko_ megpróbál áttolni neked.
Megpróbálom én is, hátha jobban sikerül. Csak hogy jobban lásd, nem a puszta vakrajongás vezet, pár szót a hátteremről. Édesapám szakmunkásképzőben tanított pár évvel ezelőttig (aztán nyugdíjba ment), nagyon szerette csinálni, nagyon szerették a tanítványai, a mai napig köszöntik, szívesen fogadják, amikor találkoznak vele. Anyósom a mai napig aktívan tanít, annak ellenére, hogy már vagy húsz éve nyugdíjas. Versenyeznek a diákok az óráiért, meg több főiskola, hogy adjon náluk órát. Én magam középiskolás korom óta adok magánórákat, az utóbbi tíz évben egyetemeken (finn és magyar is egyebek mellett) tanítok, plusz egy e-learninggel foglalkozó vállalkozásom is van. Tizenhárom éve költöztem Finnországba. A gyerekeim a finn közoktatásba járnak, az unokatestvéreik a magyarba. Mindezek alapján azt hiszem, van némi rálátásom a két rendszerre kívülről, belülről.
Kb hat-hét évvel ezelőttig én is meg voltam győződve arról, hogy a magyar közoktatás (és a természettudományos egyetemi oktatás is) magas színvonalú, elsősorban látván az itteni diákok tudását. (Nagyon sok nemzetközi diákom van a világ sok országából, kezdve az USA-tól a Közel-Keleten át Indiáig, Kínáig.) Akkor fogtam gyanút, amikor elmentem egy egyetemi pedagógia képzésre (ami itt kötelező ahhoz, hogy valaki egyetemen főtárgyakat tanítson). Kiderült, hogy a pedagógia, nagyjából 30-40 évvel jár a magyarországi gyakorlat előtt. Megkérdeztem édesapámat, anyósomat erről, és pontosan olyan válaszokat adott a felvetett témákra, mint te ebben a szálban: elméleti hülyeség, miért váltanánk a régi jól bevált módszerekről?
Nagyon elkeserít ez, amikor látom, hogy olyan tanárok, akiket amúgy példamutató pedagógusoknak tartok a saját portájukon, ennyire rugalmatlanul állnak ezekhez a kérdésekhez. Szerintem a magyar oktatás nagyon sok problémája innen ered. És látom a kimenetét is mindennek.
1) Teljesen igaz, hogy a magyar diákok általános műveltsége kenterbe veri az európaiét. Sajnos ez csak egy olyan speciális műveltségi szegmensben igaz, amit én így szoktam megfogalmazni: a 30-as évek nagypolgári műveltsége: színház, történelem, irodalom. Az ezzel a baj, hogy a mai európai polgárság szempontjából ez egy teljesen irreleváns műveltség, abszolút elment felette az idő. A 2. vh előtt egy ilyen műveltséggel egy fiatal megállta a helyét egy európai művelt társaságban, ma egyszerűen nem. A mai európai polgár nem Goethe-ről, reneszánszról, Csajkovszkijról beszélget.
2) Teljesen igaz, hogy a magyar diák lexikális tudása abszolút felülmulja az európaiét, de sajnos a gyakorlati alkalmazásban teljesen nullák vagyunk. A magyar diák huszonhat féle módszerről tud egy probléma megoldására, míg a finn diák csak hallott róla, hogy a problémát meg lehet oldani. Csinál rá egy céget és felveszi a magyar (volt) diákot hogy megoldja neki a problémát. Pezseg is a startup scéna Helsinkiben, magyarországon a vállalkozó meg szitokszó.
3) Teljesen igaz, hogy a magyar diákok nemzetközi tanulmányi versenyeken kiváló helyezéseket érnek el. Én úgy látom, hogy a magyar közoktatás a kiválóságok (az átlag felettiek) fejlesztésére allokálja az erőforrásokat, míg a finn az átlag alattiakra. (Tudom, erről már írtam itt a HUP-on is.) Ennek kifutásaként otthon van kevés nagyon kiváló teljesítmény (akik a kedvezőtlen környezet miatt jobbára külföldön találnak munkát), míg emitt a teljesítmény haranggörbéjének nagy tömege megy felfelé. És ez meglátszik a gazdasági teljesítményen is. Annak ellenére, hogy itt pár éve bedőlt a Nokia (ami vitte a levesbe a finn GDP igen nagy szeletét a ráépülő kiszolgáló cégekkel együtt), ismét meglódul a szekér, mert a képzett munkaerő megcsinálta magát kis cégecskékben, és ezerrel termelik már a finn GDP-t.
Amit a finnek oktatási rendszeréről meg különös módszertanairól írnak, az egy hosszú, több évtizedes folyamat eredménye, abszólút nem ad-hoc kísérletezgetés. Itt pontosan látják, hogy környezeti erőforrások hiányában, messze az európai gazdasági centrumtól, közel az orosz medvéhez, Finnország csak úgy kerülheti el a periferizálódást, hogy nyomja az erőforrásokat a "tudás alapú társadalomba". Szerintem ez az út hasznos lenne Magyarország számára is (én hasonlónak látom a gazdasági adottságokat is), és eléggé sajnálom, hogy nem errefelé haladnak ott a dolgok.
Na elnézést a hosszú kommentért. Hátha találsz mégis valami megfontolandót ezekben a gondolatokban.
--
Csaba