De általában esélyt adok azoknak a dolgoknak, amelyek újak és működhetnek és nem ignorálom olvasás nélkül.
Viszont ha olvasol valami újat, és azt mondják, hogy működ(het)nek, nem kell feltétlen elhinni. A régi (nem feltétlen elavult), bevált dolgok és az új dolgok között kellene megtalálni az egyensúlyt, illetve az új dolgokkal szemben szkeptikusokat (mert pl. szakmabeliek) nem rögtön le-begyöpösödött-ezni (vagy hogy is kellene írni), hanem meghallgatni őket, az érveiket, a szakmai tapasztalataikat. Tudod, kompromisszum, nyitottság.
Most már tényleg nem akarlak piszkálni, csak néhány gondolat (képzeld, saját gondolatok, nem linkelgetek), tényleg az oktatásról: a korábbi, linkelt hozzászólásodban azt írtad, hogy belefáradtál a szülőkkel való küzdésbe. Képzeld el, ezek a szülők döntenének, hogy melyik tanárt választanák. Nem tudom, mit akartál megvalósítani, amibe beletört a bicskád (egyszer, ha van kedved, leírhatod, szívesen elolvasom), de a szülőknek nem tetszett. Azaz kb. munka nélkül maradnál a szülő-választja-a-tanárt rendszerben. Lehet, hogy jó tanár voltál/lettél(lehettél) volna, de ebben az értelemben megbuktál volna.
Tanfolyam, konferencia: teljesen más, mint a közoktatás. A tanfolyamon/konferencián felnőttek vannak, akik általában az adott téma iránt érdeklődnek. A közoktatásban tinédzserek vannak, akiknek valamekkora része nem is érdeklődik az adott tantárgy iránt. Ami nem azt jelenti, hogy a szakma "mélye". Más kihívások, más elvárások - sőt, sokszor ez alapozza meg azt, hogy a tanfolyamaidon vannak valakik (feltételezem, nem a "nézzétek, ez itt az egér"-szintről kezdődnek).
Nem mondanám, hogy a közoktatás romokban, sok tanár és sok iskola még próbál a lehetőségekhez képest tenni (és ezért nem szeretem, amikor valaki a tanárokat általánosságban kezdi fikázni, hogy léhűtő, eltartott, stb. - vannak ilyenek, ez tény), de vannak országos szinten jó irányocskák is.
Viszont azt se mondom, hogy a magyar közoktatás a világelit része lenne (persze lehet, hogy a része, ha az elitet megfelelően bőven értelmezzük), és ennek ellenére is sajnos a fő irány brutálisan rossz - és ez nem 2010 óta, hanem kb. a kilencvenes évek közepe óta. Nem azért rossz, mert még mindig tantárgyakban tanítunk, sokkal mélyebb okai vannak (az pl. szerintem jelzésértékű, hogy 2010 óta nincs Oktatási Minisztérium - úgy gondolom, az oktatás azért fontosabb, minthogy egy mammut-minisztérium egy kis része legyen; sajnos a törvényhozás is elég adhoc-jellegűnek látszik, az utóbbi pár évben sokat szitkozódtunk, gyakorlatilag menet közben találnak ki dolgokat, amihez rögtön alkalmazkodjunk - és ez csak a jéghegy csúcsának a teteje).
Oktatástudós cikkek: nem olvastam el a finnekről szóló cikket. Nem azért, mert te adtad. Egyszerűen nincs időm, és annyira nem is érdekel. Nem is azért, mert nem vagyok nyitott, nem érdekel a "nagyvilág", hanem azért, mert az íróasztal mögött ülők tollából született cikkekkel durván szkeptikus vagyok. Ezeket sokszor olyanok írják, olyanok alapján, akik soha a büdös életben egy percet nem tanítottak (vagy legalábbis iszonyatosan keveset). Ja, és legtöbbször ők a (mindenkori!) kormány szakértői (legalábbis a jelentős része).
Ez kb. olyan, mintha én mondanám a programozóknak, hogy írjatok hibamentes kódot, és akkor nem kell hibakeresés/refaktoring/mittoménmégmi, olcsóbb lesz a fejlesztés, olcsóbb a szoftver, és a megrendelő is örül. Az oktatás se úgy megy, hogy az íróasztal mögött kitalálok új elveket, módszereket és az tuti működik. Pedig sajnos ez megy, olyanok nyilatkoznak szakértőként (Magyarországon legalábbis), akik közoktatásban kb. semmit nem tanítottak, és ráadásul az egyetemi óráik is baromi érdektelenek és unalmasak (néhány TV-sztár "oktatáskutató"-hoz volt szerencsém egyetemen, féléveken keresztül).
Nem azt mondom, hogy minden hülyeség, amit írnak/mondanak, és semmi sem igaz, csak próbálom fenntartással kezelni (már ha arra vetemedek, hogy meghallgatom/elolvasom).
Ha új módszerekre, ötletekre vagyok kíváncsi, akkor a "Matematika tanítása", "Fizika tanítása" ill. a "Fizika Szemle" folyóiratokhoz nyúlok (nagyon sok írás gyakorló tanároktól származik, nem pedig elméleti(leg) szakemberektől).