( _Franko_ | 2017. 04. 01., szo – 14:41 )

"Ezzel egyetértek. Sok olyan tanár van sajnos, akik nem "hivatásból" tanítanak, hanem csak a pénzért (ami persze nyilván nyomós érv, hisz' a napi betevő parizert is meg kell venni)."

Nem pénzért tanít, azok nem nagyon vannak már pályán. Elhivatott a selejt is, a tekintetben, hogy az ősrégi módszerei működnek és ragaszkodik ezer gyökérrel a helyéhez.

"Amikor bemegyek a boltba, és egy kiló kenyeret kérek, nem szoktam kikötni, hogy melyik pék keze munkája legyen."

Az, hogy nem élsz a lehetőséggel, még nem jelenti azt, hogy ne lenne lehetőséged _a_ péktől venni kenyeret, illetve a pékség cserélhet péket és már nem ugyanaz lesz a kenyér se. Egy csomó esetben nem céget bízol meg, hanem konkrét személyt bízol meg a munkával. Teljesen természetesen. Magántanárt is személyesen választ az ember, nem megy el a magántanárok kamarájába, hogy adjanak egy tanárt...

"Én nem mondtam, hogy az iskola megválasztásához (elég) okos a szülő. Ha gondolod, szívesen mesélek, hogy gimnáziumba milyen tudású és képességű diákok akarnak bekerülni (sokszor szülői nyomásra)."

Hét évig tanítottam, szerinted nem láttam ellenpéldákat _mindenre_?

"Ne érts félre: nem minden szülő "buta" ehhez - sőt, még arányokat se tudnék mondani."

Lehet a szülőket is képezni...