A nyugati országok olyanok, mint egy svéd- vagy büféasztalos éttermek: ki van rakva az asztalra minden, amit a vendégek fogyasztani szoktak és lehet válogatni, közben el kell viselned, hogy az asztalon vannak olyan ételek, amelyeket kifejezetten utálsz, de senki nem kényszerít arra, hogy abból egyél. És van egy közmegegyezés, hogy szart nem tálalunk a közös asztalra, de otthon a négy fal között ehetsz szart is, ha arra van kedved.
Neked alapvetően az a két bajod van:
1, hogy miért vannak a közös asztalon olyan ételek, amelyeket _te_ kifejezetten utálsz és _szerinted_ senkinek nem kellene olyan ételt ennie
2, hogy miért nem lehet szart tálalni a közös asztalra.
Ezeket a problémákat egyáltalán nem oldják meg az autoriter országok, mint olcsó menzák, csak mert a mai menü éppen a kedvedre való, de holnap lehet, hogy azt kell enned, amit kifejezetten utálsz, mert nincs más és persze másnak a szarja lesz az asztalon.