2005 egy csodálatos év volt, minden flottul ment. Fantasztikus elemzések, Pannon Puma, meredeken emelkedő életszínvonal, Orbánon röhögött mindenki a "rosszabbul élünk, mint 4 éve" szlogenje miatt. Még a jobboldal is.
Aki akkor arról beszélt, hogy talán nem kellene orrba-szájba venni fel a hiteleket, jobboldali szélsőségesnek számított. Egyik bankban komplett hülyének néztek, hogy deviza helyett államilag támogatott hitelt veszek fel, át kellett menni másik bankhoz.
Gyönyörű kirakat világ volt, minden szép volt és jó volt. Azóta sem értem, hogy hogyan juthattunk el 2006-ig. Hogyan lehetett lehazudni a valós magyar helyzetet, hogyan asszisztáltak ehhez belföldi-külföldi újságok, hogyan lettek kikiáltva a normálisan gondolkozó emberek szélsőségesnek.
Az állampapírok kamatai az egekben voltak, hiány óriási, a külföldi lapok meg arról cikkeznek, hogy milyen tuti befektetésre alkalmas ország vagyunk.
A kérdés mindig nyitott: kinek tuti az ország, neked, vagy a befektetőknek?