Karinthy kortárssága idején persze, hogy tökéletesen működött, számára az egyik állapot volt a megszokott, a természetes, a másik az elképzelhetetlen (számára is csak azért volt az, mert egy ideje (de nem a világ kezdete óta) csak az Európától messzi gyarmatokon volt egy háború kimenetelétől függő a mindenkori zászló).
Lehet magyartalant kiáltani arra, aki számára Trianon már alig több, mint pár vastagbetűs sor a törikönyvben, és egy rakás önkifejezésre máshogy képtelen papagáj örökös hőbörgése -- valamivel el kell ütni az időt.
Száz év múlva majd valamelyik mai esemény legy epedő keblekbe zárva romok ormán, mások meg hatnak, alkotnak, gyarapítanak. Rációt? Meg a lófüttyöt! Iterációt!