Ha jól tévedek, az alaptétel az volt, hogy a java a kezdetektől jó fejlesztői magaviseletre nevel.
Ezzel szemben ami a kezdetektől megjelenik, az az a viselkedés, hogy bármekkora objektumot bármikor le lehet és érdemes foglalni és bármeddig életben tartani, ami abból a hitből ered, hogy memória, az mindig van, és amikor nincs, a gc mindig pont úgy intézi, hogy jó legyen.
Ezt a viselkedést és hitet csak autoszívás, vagy főnöki/megrendelői pofonok tudják kiverni, miután kiderül, hogy egy (szemét) program csak-csak elvan egy jvm-ben (a finalizer sóhajt egyet, és elvégzi a rabszolgamunkát), de amint több ilyen appnak kéne egy motoron osztoznia, előjön a mindenki szív mindenki miatt jelenség -- pedig, illetve mert a gc tényleg megtesz minden tőle telhetőt.