Ez nem az EU véleménye, ahogy a fasizálódás sem az. A kormány és a miniszterelnök retorikája alapul olyasmin, hogy megvédenek minket az EU-tól, ha kell. Ajánlom a német gyerekek számára készített, magyarul is feliratozott híradót, mert ebből kiderül, hogy miért is aggódik pontosan az EU, a demokratikus ellenzék és már egyes kormánypárti képviselők is. Mark Palmer, a volt budapesti amerikai nagykövet interjúból is kiderül, hogy ő is, mint sokan attól féltik Magyarországot, hogy el fog szigetelődni, aminek nyilvánvaló jelei sok helyen láthatók, nem csak az ilyen EU-ellenes hozzászólásokból a HUP-on. Az biztos, hogy az EU-tól, így tőlünk is messze áll még Fehéroroszország, ahol 2008-ban az internetes lapokat tiltották be a „pontos és hiteles információközlés érdekében”, holnaptól pedig a külföldi weboldalak látogatása lesz büntetendő. Viszont nem állunk nagyon fényesen, ha az alkotmányellenes médiatörvényünkre gondolunk, aminek gumiszabályaival bármilyen nyomtatott vagy elektronikus lap elhallgattatható különösebb indoklás nélkül, közerkölcs védelme vagy többségi csoportok védelme címén. De még csak indokolni sem kell, elég, ha a Klubrádióra gondolunk, ahol ugyan minden „törvényes” volt (idézet Szalai Annamáriától), de a Médiatanács úgy szabta a törvényt, hogy a kevesebb zene mínuszpontot érjen. A beszélgetős Klubrádió 40% zenét is bevállalt, de még ez is 3 mínuszpontot eredményezett a 60% vagy több zenét ígérő pályázatokkal szemben, így egy ponttal vesztette el a frekvenciáját. A cinikus pályázati kiírás („Kevesebb kötöttség, több magyar zene.”) csak még nyilvánvalóbbá teszi azt, hogy a Médiatanács célja az ellenzéki rádió elhallgattatása volt. A Nemzeti Egyetértési Nyilatkozat a 12 pontból vett idézettel kezdődik, de a folytatás, a „kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését” is egyre aktuálisabb, elég, ha a köztévé szégyenletes hírhamisításaira gondolunk, amelyek a legrosszabb diktatúrák képét sugallják Magyarországról. Nincs diktatúra, de fékek és ellensúlyok, vagy szabad sajtó nélkül nincs, ami megvédjen minket. Pulitzer Józseftől egy idézet: „Köztársaságunk és a sajtó együtt emelkedik fel, vagy bukik el. Az ügyes, érdek nélküli, közszolgálati szellemű sajtó, amely képzett intelligenciával tudja, mi a helyes és bátor azt megcselekedni is, képes megőrizni azt a közerényt, amely nélkül a nép kormányzata hamisság és utánzás. A cinikus, zsoldoslelkű, demagóg sajtó idővel ugyanolyan alantas népet teremt, mint amilyen ő maga. A hatalom a Köztársaság jövőjének építésére az újságírók eljövendő nemzedékeinek kezében lesz.”, ennek tükrében nagyon is örvendetes a több tízezer kormányellenes tüntető fellépése, ahogy a kormány is örült a tüntetésnek, mivel ezt annak bizonyítékaként veszik, hogy demokrácia van nálunk (az összefüggés nem ilyen egyértelmű, de az biztos, hogy jelzésértékű, hogy erre kell hivatkoznia a kormányszóvivőnek), még ha a köztévében ki is „retusálták” a tüntetőket.
A kormány szabad szoftverekkel kapcsolatos döntése nagyszerű lehetőséget jelent, bár jelentős hátránnyal indulunk. Ha az oroszokat követtük volna, akkor például az utolsó hároméves Microsoft Campus szerződés megkötésekor már elindult volna az átállás az oktatásban, mint náluk 2007 októberétől. Viszont ahogy az EU-s portálon megjelent hír is írja, mi megvártuk, hogy lejár a (sokadik) három év, majd kértünk még egy év meghosszabbítást, de nem csináltunk semmit tíz hónapig. Az alant hivatkozott cikk is írja egyébként, hogy nemcsak nálunk, hanem EU-s szinten is gondot jelent a termékcsapda. Remélem, hogy ezen a téren felzárkózhatunk Oroszországhoz, vagy mondjuk Brazíliához, ahol piacvezető a LibreOffice az állami és a vállalati szférában is. A tendencia egyébként ez (2011 elején a Gartner már 25%-os részesedést mért a szabad irodai programcsomagokra vonatkozóan az általuk megkérdezett közel 600 szervezetnél), erről írtam itt bővebben.