A mai napomat gyakorlatilag ezzel a témával töltöttem. Mivel én tulajdonképpen már csak kívülről szemlélem ezeket az eseményeket, azt hiszem, nem szeretnék vele többet foglalkozni. Azt viszont szükségesnek érzem, hogy mint könyvszakmához értő ember, összefoglaljam a kialakult benyomásaimat, mielőtt távoznék.
Először is valamelyest természetesnek tartom azt, hogy ha valaki csinál valamit, ami sok emberhez eljut, akkor mindenfélét kap vissza, amiben lesz hideg meg meleg is. Az is természetes, hogy nyilvánosan megfogalmazva több lesz a hideg, elvégre az elégedett ember jobbára csöndben van.
Az alapvető problémát abban a téveszmében látom, amely számomra Aadaam kollégánk hozzászólásaiból vált világossá.
Ő, és a jelek szerint még sokan mások úgy gondolják, hogy ha sokszor, és lehetőleg jó hangosan elmondják, hogy az informatika nyelve az angol, akkor egyszer csak igazuk lesz, mert egy kiadó képében eljő a megváltó, aki megszabadítja az átoksúly alatt senyvedő informatikusokat a gonosz magyarításoktól.
A valóság ezzel szemben az, hogy a könyvszakmát - mint minden mást - a közgazdaságtan törvényei vezérlik. Egy kiadó olyan könyvbe fektet szívesen pénzt, ami várhatóan nagy példányszámban fogy, vagyis széles közönséghez szól, mert az biztosan megtérül. Ez pedig nem a profi programozókat jelenti, hanem a kezdőket, középhaladókat, hobbiprogramozókat. (Látod Ádám, így győznek az olyan lúzerek, mint én. Lehetsz király, hiába vagy. :-))
Ha egy kiadó tulajdonosa végigolvassa az itt megjelent véleményeket, nem azt a következtetést fogja tehát levonni, hogy profiknak szóló könyveket kell kiadni a szakkifejezések angolul hagyásával, hanem azt, hogy az ilyen könyveknek a közelébe se szabad menni. Senkinek nem hiányzik egy olyan kiadvány, aminek a magas szakmai színvonala miatt összesen talán néhány száz potenciális vásárlója van, cserébe viszont hetente olvashatja az öntudatos multikulti kiberparasztok őrjöngését a HUP-on. Inkább kiad három középszintű kötetet hobbistáknak, akik mulatságos dolgokat fognak kérdezni, de amúgy boldog és elégedett társaság benyomását keltik.
Mind a tízezren.
És akkor nem lesz se magyar szaknyelv, se magyar szakkönyv, legalábbis a profi kategóriában biztosan nem. Az, hogy a Kiskapu adott ki ilyen könyveket, kísérlet és egyben küldetés volt, amelynek érzésem szerint ezennel vége.