( willy | 2011. 07. 30., szo – 23:51 )

Súlyos baromság, nem a lényeget fogja meg, hanem a kifogásokat, és mellette egy tahóparaszt fővárosi hozzáállás (bocs mindenkitől aki úgy érzi megsértettem), tele van reklámmal (az egész a reklám miatt jött létre), és topmanager reklámos, ami nálam szitokszó (miattunk tartunk itt).
Nézzük a megemlített (és a lényeget figyelmen kívül hagyott problémákat:
Azokkal pedig a baj, hogy arra koncentrál össze fog mindenki és mindenki jót akar a "másiknak".
1, Apró pici gond, hogy a jelenlegi jogszabályok mellet, ha a kismama vissza kíván jönni, akkor az bármikor megteheti, teljes munkaidőben
(lehet hogy ez most már csak 6 óra).
Mindenképp vissza kell venned akkor is ha nem kell, azaz nem tervezhető, azaz kizárólag a munkavállaló jóindulatán múlik. Közben kapja a fizetését, és a gyes-t IS. Míg neked, ha épp nincs munkád akkor egy másik nem lekötött munkavállalótól kell megválnod (ő 1et sem fog kapni).
A szabadságát, ha nem adod ki, akkor is meg kell váltanod arra az időszakra mikor szülési szabadságon volt (nem szerzett jogot rá munkával).
Semmilyen olyan munkát nem bízhatsz rá, amivel a munkavállalót negatívan befolyásolja, azaz pontosan ugyanazt a munkát kell visszaadnod neki, kivétel, ha azt a törvények kizárják hogy úgy dolgozzon (munkarend, teherviselés). Ha nem tudod bármi okból visszahelyezni állásidőt kell fizetned neki. Rendes felmondással a dolgozót nem bocsáthatod el a 3 év alatt, ergo ha csak immel-ámmal dolgozik (megintcsak a munkavállaló jóindulata) akkor terrorizálnod kell (ez nem kis lelki teher), hogy elmenjen, vagy kirúghasd.
A gyermekkel járó gondok miatt nagyságrendileg több betegszabadsága lesz. Ha pl. projektek vannak a cégednél előfordulhat nem tudod alkalmazni, mert a foghíjas munkavégzés miatt kiesik az információkból a határidőt tartani nem tudja (hétvégén beteg lett a gyerek én viszem a projektet, de nem tudok bemenni, leadás kedden). Ez ismételten a munkavállaló jóindulatán múlik.
2, Jön a vád, hogy a munkavállaló nem családbarát, vagy utálja a gyerekeket. Meg is jelent a cikk alatt egy hozzászóló "Linda" aki magából kiindulva felháborodottan közli diszkriminálva van. Eszébe nem jut belegondolni, hogy pontosan az amit elvár a társadalom most az hogy a kisgyermekes anyát pozitívan diszkrimináld azaz a "A" kisgyermekes dolgozónak olyan jogokat biztosít, ami "B" gyermekkel nem rendelkező dolgozó jogait tiporja semmibe. Ez duplán problémás, ha vállalkozóként szereted a gyerekeket, kombináltan egy vadparaszt volt munkaerőt fogsz ki, az biztosítván gyermeke fejlődését vissza kíván jönni dolgozni, és mit tegyél: tedd tönkre idegileg (mert te nem akarod) de akkor mi lesz azzal az ártatlan gyerekkel aki nem tehet róla, hogy az anyja egy tapló...
3, Az 50 év felettiekkel nem ismétlem a fentit, a védettség olyan helyzetet teremt ami nem jó a társadalomnak (azaz magának az 50évesnek sem) a védettség intézményét kivezetném és a maximális foglalkoztathatóságra, résznyugállományra cserélném.
4, Meg van említve benne hogy az egészen változtatni kívánnak, elég jelentősen. Ami az egésszel átmegy a ló túloldalára. Azaz: innentől a munkaadó jóindulatára lenne bízva az egész folyamat.
5, Magyarországon a szegmens pont úgy néz ki, hogy van 1000 golfpálya és kicsorog rá a 300e vállalkozó heti 2x mert ráér és megegyeznek az újabb üzletektől. Oly szívesen nézném meg ezt a manust mikor értéket teremt. Mert sajna elképzelni sem tudom róla.
6, Kiemeli a nők pozitív empatikus képességét. Nem örülök neki, mivel ez is egy diszkrimináció, mint a többi. A férfi meg a nő munkavállaló közt nincs értelme "jobb" "rosszabb" kifejezések használatára, a jó kifejezés a "más". Úgy említeni, jó tulajdonságokat, hogy elfeledjük a rosszakat (és vica-versa) ősi magyar^Hromán lókupec szokás.