Fehér Jekim intelmei

Nemes őseid vére hiába folyt, ha a harc elől, félelemtől reszkető lábbal, gyáván futsz gazdád mögé, kibújva az ősi rend parancsa alól, ezzel eltékozolva azt amiért apáid megküzdöttek és egyben elveszejtve kölykeid jövőjét is. A hitvány lélek egyszerre ront meg múltat és jövőt, nem csak magát, de faját is kárhozatra ítéli. Ha kibújsz a megmérettetés szent kötelessége alól, azzal megszeged a harc, Istenek által megszentelt szabályát, ezzel apáink szégyenét és unokáid átkát vonod magadra, mivel így sorsunk az enyészet lesz, bérünk pedig az alsó világ.

Csukott füllel nem hallod a természet szavát, lehunyt szemmel nem látod a kijelölt utad, szívd fel hát magad, keress magadban erőt és teljesítsd be a sorsod, vívd a nemesek küzdelmét, hogy megtudd érdemes vagy-e, aztán, ha tán elbuksz, add át helyed az arra méltóbbaknak, mert ezt őseink rendelték így.

Vaj miért nem hallod farkasra, hogy gyáva, medvére, hogy puhány és gyenge? Végy hát példát ellenségeidről, tiszteld őket, mert bár küzdesz velük, erejük téged is emel, eszük téged is palléroz, életük nem átok, hanem áldás neked, Isten természetbe oltott szándéka, mivel próbára tesz mindkettőtök, hogy evvel maga is nemesedjen. A jobb így választódik, a vér így nemesedik, mert próba nélkül semmi vagy, mint a tett nélkül a szó, s ha hagyod a silányt, a fajod menthetetlenül elkorcsosodik.

De nem kell félned a harctól, mert mindegy mi a sorsod, dicsőség vagy bukás, valójában nemes ez a tengervégtelent szolgáló tetted és bárhogyan is végezd mikor megmér a sors, jutalmad a tisztelt és tisztesség, de ez csak a harcosoknak jár, kik fájdalmat, vért és halált áldoznak a jövőért, a megfutó hitványnak csak a nemtelen megvetés a jussa. Ha méltó vagy Ukko szeretete és Gönüz ereje kísér majd utadon.

És ha tényleg érdemes vagy, jók között a legjobb, szellemed megszabadul, elfoglalja helyét mellettem és kisistenként együtt segítjük tovább a kutyákat.

Én Ak Jekim szólottam.