Felületkezelési eljárások, mert régen minden jobb volt!

Amikor az ember kopóalkatrészeket tervez a következő korszerű felületkezelési eljárások állnak ma rendelkezésre:

  • PVD (Physical Vapour Deposition – fizikai gőzfázisú leválasztás)
  • PACVD (Plasma-Assisted Chemical Vapour Deposition – plazmával segített kémiai gőzfázisú leválasztás)
  • CVD (Chemical Vapour Deposition – kémiai gőzfázisú leválasztás)
  • Hőkezelés és nitridálás

Régebben talán a hőkezelést használták, a 80-as években kezdtek terjedni a korszerű felületkezelési eljárások, amik ma már bárki számára elérhetőek.

( jakubovics | 2024. 06. 29., szo – 16:33 )

Szerkesztve: 2024. 06. 29., szo – 16:34

Amikor a komoly ember bemegy a bótba, és azt mondja, hogy "szeretnék egy fúrószárat", akkor akár vissza is kérdezhet az eladó, hogy "TiN coating"-os jó lesz e? Na akkor nem árt tudni, hogy az egy kopásálló bevonatolás. :D

( zeller | 2024. 06. 29., szo – 18:34 )

Anno 30+ éve volt egy tanerő talán a metallográfia tanszéken, aki "hobbiból" foglalkozott ilyesmivel. Vett a gazdaboltban háromszögletű reszelőket, és azokkal kísérletezett.
Egy szerszámkiállításon szembe jött vele egy cég,a melyik extra kemény/kopásálló reszelőket kínált, mire ő megkérdezte, hogy a nála lévő "hétköznapi" reszelőkkel tehet-e egy próbát. Aztán volt csodálkozás - a drága "extrém ipari használatra" szánt eszközön ott maradt a -ránézésre- gazdabolti reszelő nyoma...

A kovácsmester esztergakés "nyeléből" (igen gyenge anyag) készített kalapácsfejet, kb. hasonló eredménnyel. Amíg elkészült, átesett jó néhány hő- és felületkezelési eljáráson.

Kolléga kétségbeesetten hívott fel, hogy hol lehet SZERSZÁMOT kapni. A piaci/kínai imbuszkulcs vagy eltekeredett, vagy törött mint az üveg. ;)

A piaci/kínai imbuszkulcs vagy eltekeredett, vagy törött mint az üveg. ;)
 

Az a jobbik eset, de amikor a csavarfejet is elnyalja, na az a szopás!

Persze hozzáteszem, hogy a minak kezembekerült egy szovjet kézifúró egy gagyatékból. Egy fúrást nem élt túl, és repült a szemétbe az is. Régen is tudtak szart gyártani…

( fezo | 2024. 06. 29., szo – 22:27 )

Amit ma a gazdaboltban vásárolsz alulról sem közelíti meg annak a minőségét, amit régen a gyárakból a szemfülesek elcsentek és talán még ma is árulják őket a bolha piacon.

Minden hulla a Mount Everesten valamikor egy nagyon motivált ember volt.

Nem is tudom, sárga "titán" fúró egy lyuk után tompa, "Cr-V" 19-es kulcs elhajlik egy lazítás során, fűrészél egyszeri használat után már nem vág, stb.

Apropó szerszám, egyik legjobb szerszám, amivel valaha szembefutottam. Ilyet ma sehol sem kapsz, őrzöm mint a kincset.

Minden hulla a Mount Everesten valamikor egy nagyon motivált ember volt.

Szerintem, van némi félreértés itt a dologban. A sárga titán fúró egy általános célra használható, titán-nitrid bevonatú barkácsfúró. A bevonata miatt alkalmas mindenféle anyag (fától az acélig) fúrásához adott esetben (rövid ideig) hűtés és kenés nélkül, viszont a bevonat sérülése után ki lehet baszni a kukába. Továbbá a bevonat, csak a forgácsképzésben és a fúró kopásának a csökkentésében segít, nem befolyásolja a fúró keménységét. Magyarán, ha faszul , rosszul van használva pillanatok alatt el lehet lehet baszni az élét.

Amennyiben tartós, mindent vivő fúrót akarsz, akkor a drága cobaltosat kell venni.

A CR-V kulcsok közül a másik véglet a régi cseh villáskulcsok, amiket tilos volt 50cm-nél magasabbról ejteni, mert törtek. Itt is szabály, Hogy meg kell nézni a gyártót és NEM Kell filléreskedni.

Fűrészlap a régi szovjet lapoknál 3 húzás után lekerekedtek a fogak. A mostani zónásan hőkezelt "bimetál" kínai lapoknál pattogva törnek le a fogak ha keresztirányba vannak terhelve.A kulcs itt is a drága meg kell venni a Bosch aprófogú 8x annyiér mint a kínait és lesz jó fűrészed az életed végéig.

A kulcsod a rajta lévő beütés alapján a gyártásakor sem egy tucat szerszám volt.

"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

Basssz, mekkora ipari hulladékokat lehetett haza hozni az un. kgst piacról. Ez igaz régen és ma is. Szegény apám nyugodjék csak onnan vásárolt (nyilván hobbi célra nem volt nagy a költségvetés). Ma igyekszek mindent "boltból" venni. Azért egy kobaltos fúróhegy évekig bírja, pedig edzhető savállókat fúrok vele, és 2, 2,5 - 3 mm átmérőben, ami lássuk be elég törékeny is lehetne.

( aligp | 2024. 07. 01., h – 08:10 )

A hőkezelésthez hozzá fűznék picit. Vannak szerkezeti acélok amikkel csinálhatsz bármit lágyak maradnak. (Tudom, lehet olyat, hogy kap egy kérget és az már kopásálló lesz, talán az a nitridálás, de maradjuk a natív állapotnál) És vannak szerszám acélok, amiket nyilván lehet hőzekezelni a megfelelő szaktudással és eszközökkel. (Tűzben edzett mesefilm módszer nem ér). Csak azért említeném meg itt mert gyakran találkozok olyann kéréssel, hogy csinálj már egy kést nekem van hozzá egy régi de nagyon fasza anyagom. Amiről 100% ban kiderül, hogy a célra használhatatlan. Alacsonyan ötvöztött szerszámacélból lehet szépeket kovácsolni, amiből még talán lesz is valami, pl régi vasreszelő, de nem éri meg a fáradtságot. Dolgozol vele napokat, aztán lehet kukába megy az egész. (Itt most csak a késkészítésre szűkítettem a dolgot)

A bevonatokról kösz az összegzést, még hasznos lehet számomra is később.