Az Artisjus mintájára (zene) itt van az MPLC - Motion Picture Licensing Company (filmekhez)

Jön az MPLC - Motion Picture Licensing Company nevű szervezet, hogy bizony 2016 óta nem elég csak az Artisjusnak tejelni, fizetni kell szépen az MPLC - Motion Picture Licensing Company felé is. Mindez megtámogatva jogszabállyal.

Merthogy az Artisjus a zenék után szedi be a jól megérdemelt pénzt, az MPLC viszont a filmek után. Hoppá. Ezek után mit találnak még vajon ki, esetleg lehetne fizetni a képek, versek, egyéb írott szövegek után is, vagy mi jön még?

Cikk: https://24.hu/fn/gazdasag/2017/08/29/nem-atveres-fizetniuk-kell-a-szall…

Kikre vonatkozik a jogdíjfizetési kötelezettség?

buszok, vonatok, hajók, vártótermek üzemeltetőit,
büntetés-végrehajtási intézeteket,
családi napköziket, óvodákat, iskolákat, egyetemeket, főiskolákat, egyéb oktatási intézményeket (kivétel a tanórai vetítés, az oktatási segédlet és az iskolai ünnepély),
egészségügyi intézményeket
egyházi szervezeteket,
éttermeket, bárokat, szórakozóhelyeket,
fesztiválokat, konferenciákat, filmklubokat, könyvtárakat, kulturális központokat, művelődési házakat,
nyugdíjasklubokat, idősotthonokat,
más szálláshelyeket, kempingeket, a kis- és nagykereskedelmet.

Értem, hogy adott filmen sokat dolgoztak, szerzői jog védi, szeretnék az alkotók, ha megtérülne a befektetett pénz, DE.

Szerintem amikor egy TV, rádió kikölcsönzi a jogtulajdonostól az adott filmet vagy zenét, akkor kellene eleve úgy megállapodniuk a feleknek (adott TV/rádió és a film/zene jogtulajdonosa), hogy nyilvánvalóan nyilvánosan is fogják nézni/hallgatni az adott Tv-t/rádiót, (pl. szállodákban, éttermekben stb.), tehát eleve úgy kellene megszabni az árat, hogy a TV/rádió korlátlanul nyilvánosan is sugározhassa az adott művet.

Mert így tényleg az adott mű tulajdonosa kapná meg a jogdíjat. Ha viszont van egy ernyőszervezet, aki mindenkitől szed be valamennyi pénzt, aztán azt valahogy szétosztja a tagok között, ennek inkább lehúzás jellege van. Meg mi van, hogyha van nekem egy filmem, eladom a TV társaságoknak, hogy korlátlanul játszatják bárhol, akár nyilvánosan is, viszont ha ezt a filmet mondjuk egy hotel elérhetővé teszi a vendégei számára egy TV készüléken, akkor még fizessen a hotel duplán az MPLC felé is? De miért?

Meg ugye van Magyarországon az évi kb. 80 milliárd forintból működő közmédia. Ez nem kevés pénz, de úgy látszik nem elég, ha valaki nyilvánosan sugározná a közmédia közpénzből készült műsorát, még tejeljen mellé az Aritjus és MPLC felé is. Ezt így hogy?

Hozzászólások

Az eredeti szerzőket rutinszerűen szipolyozzák ki, nemcsak ezek a "jogvédő" bandák, de a kiadók is.

http://www.userfriendly.org/cartoons/archives/07jan/uf009915.gif

És nem csak a szerzők látják ennek kárát, de adott esetben a platform is, ahol terjeszteni akarják (akár ingyen is!) az alkotásaikat.

A '90-es évek végén a PC-X magazin CD mellékletén volt az OlvaSokk rovat, ahová az olvasók mindenféle cuccaikat küldözgették be, főleg a zenéket. Pénzt egyik szerző sem kért érte és a számok amúgy sem voltak bejegyezve sehol sem.
Aztán egyszer csak megjelent az Artisjus és becsicskította a PC-X szerkesztőségét, hogy ők illegálisan publikálnak jogvédett tartalmakat (a beküldött Fast, Scream és Impulse Tracker fájlokról van szó, még csak nem is stream-ekről), mert nem fizettek sem a szerzőknek (az amúgy egyáltalán nem jogvédett zenei anyagért), sem az Artisjus-nak (amiért a beküldött anyagokat jól megjogvédik, amit egyébként a kutya sem kért). Az indoklásban többek között az a bődületesen blőd csúsztatás is benne volt, hogy a PC-X pénzt keres a beküldött zenék publikálásával, holott ők egy kurwa vasat sem kértek a zenékért, ők az újságért és a CD-ért kértek pénzt, ami a munkájukat és a nyersanyagot fedezte, a beküldött stuffokért soha nem kértek pénzt; az újság/CD kombó nem került többe abban a hónapban, amikor több volt rajta a zene. De minden hiába, tövig be és leszopták a nagy fiskális faszt... (És akkor ugye nem is beszéltünk arról, hogy az Artisjus jól megsarcolta mind a PC-X-et, mind az újság olvasóit a CD-k árába általánosan beépített "adójával".)

Így aztán az újság többet nem fogadott el semmilyen beküldött zenét. Hiába nyilatkoztak volna a zenészek, hogy ők nem kérnek pénzt: a jogszabályzás szerint nekik nincs joguk lemondani az automatikus jogvédelem által rájuk erőszakolt "jogaikról", mert akkor az Artisjus kierőszakolt rablójogai is sérülnének. Így semmisült meg egy tisztán közösségi alapon működő platform, ahol a zenészek - a tehetségük függvényében - ismeretségre, népszerűségre és alkalmasint akár munkára, pénzre is szert tehettek, ha például valaki ebben a rovatban talált egy neki tetsző számot és felkérte a zenészt valamire, vagy ha a beküldött demo song alapján megvették a zenész albumát. De mivel ezekből a lehetőségekből csak a zenészek profitáltak, az Artisjus öltönybe bújtatott vér és fasszopó piócái nem, így szépen tönkretették az egészet.

Ezek a legalizált rablóhordák sosem a szerzők, hanem a saját (kierőszakolt) jogaikat védik. Azt, hogy a szerzőt közben megkárosítják, azt tőből leszarják. Pár éve Svájcban a kormány által megbízott szakértői csoport arra jutott, hogy ezek a köcsöggyárosok még az illegális letöltésekből (szoftver, zene, film, stb.) is profitálnak így vagy úgy. Ennek ellenére a mai napig csinálják a cirkuszt, hogy őket micsoda károk érik állandóan, mert ez a sok köcsög letölti a zenét, a filmet, meg a játékot...

Ugye ehhez jön még hozzá (tudtommal 2016-os magyar jogszabály alapján) itthon az MPLC, tehát kétfelé lehet majd fizetni (bár talán az MPLC nem "adóztat" olyan széles kört, mint az Artisjus).

Bár hogyha adott szervezet már most is fizet az Artisjusnak a TV műsor után is pénzt, meg mostmár fizethet az MPLC felé is, akkor itt azért némi átfedést vélek felfedezni.

Az Artisjus egy magyar egyesület, tehát ők megfelelnek a „magyar ütőérre magyar vámpírt” elvnek. Ők meggyőzték a magyar törvényhozókat, hogy majd megvédik az előadók, zeneszerzők, jogtulajdonosok érdekeit. Tehát ők a törvény erejénél fogva jogosultak a védelmi pénz beszedésére, és megvédik azokat is, akik erre nem tartanak igényt. Ugyan törvény teszi lehetővé a működésüket, de a törvény nem rendelkezik arról, hogy a beszedett pénzből mennyit kell visszajuttatni a jogtulajdonosoknak. Beszedik a pénz, abból elköltenek magukra annyit, amennyit nem szégyellenek, a maradékot szétosztják a jogtulajdonosok között, valamilyen, saját maguk által kitalált önkényes szabály szerint.

Úgy látom, hogy az MPLC egy nemzetközi szervezet, amelynek már van magyar leánya is. Ők meggyőztek filmes cégeket, hogy majd megvédik az érdekeiket. Tehát csak annak védik meg az érdekeit, akik ezt kérik tőlük. A működésükről nem tudok részleteket, de azt gyanítom, hogy az MPLC által védett filmes cégek jobban járnak, mint az Artisjus által védett jogtulajdonosok. De az csak tipp.

Hát, amennyiben az MPLC szelektív módon működik, azaz csak azoknak a cégeknek, személyeknek védi a filmjeit, akik ebből a célból szerződést kötöttek vele, akkor teljesen rendben van a dolog, hiszen akkor ez egy szolgáltatás, amit az érintettek kértek.

A probléma akkor van, amikor tök mindegy mit csinálsz, a szellemi terméked mindenképpen valami önkényes oltalom alá esik és bizonyos emberek akkor is kaszálnak rajta, ha te ezt nem akarod, sőt, te egy rozsdás rézgarast sem keresel az egészen.

Csakhogy nekem a fenti cikkből éppen ez jön le:

Ennél fogva a jogszabály alapján nem ellenőrzik, hogy a szervezet mely jogosultakat milyen szerződés, megbízás alapján képviseli független jogkezelő szervezetként.

...

A Turizmus.com cikke számol be arról, hogy egy osztrák szálloda megtagadta a jogdíjfizetést, és az az Európai Unió Bírósághoz (EUB) fordult jogértelmezésért, ahol tulajdonképpen igazat adtak neki.

...

a hivatal szerint az ítéletből nem következik, hogy az előadóművészeket, hangfelvétel-előállítókat vagy a zeneszerzőket és az irodalmi művek szerzőit képviselő közös jogkezelő szervezetek ne szedhetnének továbbra is díjakat az ő általuk képviseltek műveinek felhasználása után

Eszerint ezek ugyanúgy működnek, mint az Artisjus, csak itt még a beszedett pénzt is kiviszik az országból.

Általánosságban írtam az MPLC-ről. Az, hogy a magyar törvények esetleg több jogot adnak nekik és az Artisjusnak az egy másik kérdés.

Az osztrák példa nem arról szól, hogy törvény alapján, vagy szerződések alapján védik az előadókat, hanem arról, hogy a szállodai szobában elhelyezett rádió és/vagy tévé után kell-e fizetni a jogvédő szervezet felé valamilyen díjat.

Egyébként ügyesen ollózol annak érdekében, hogy bizonyítsd az igazadat. Például az „Ennél fogva a jogszabály…” előtti részről két idézet:

„a független jogkezelő kizárólag azon szerzői jogosultak műveinek felhasználása ügyében léphet fel, amelyek őt előzetesen erre a tevékenységre megbízták és felhatalmazták. És mint kiderült, a megbízók listáját a hivatal nem tartja nyilván.”

„De mint az SzNTH válaszában hangsúlyozta, a nyilvántartásba vétel nem teremt jogosultságot a független jogkezelési tevékenység ellátására, lényegében csupán e szervezetek azonosítását, adataik megtalálhatóságát segíti elő.”

Ezzel együtt már teljesen mást jelent az általad bevágott idézet. Azaz, amikor nyilvántartásba vették az MPLC magyarországi leányát, akkor nem ellenőrizték, hogy konkrétan kiket képvisel. Mert ez csak egy nyilvántartás.

Az utolsó idézeted: Egy hivatal véleménye egy bírósági döntésről. Ami nem kötelez senkit, semmire. Azonban a környezet is fontos:

„A cikkben megszólaltatott szakjogász szerint egy itthon indított per hasonló eredménnyel végződhetne. Az SzNTH-t megkérdeztük, valóban erről van-e szó.”

Erre a mondatra adott reakció része:

„a hivatal szerint az ítéletből nem következik, hogy az előadóművészeket, hangfelvétel-előállítókat vagy a zeneszerzőket és az irodalmi művek szerzőit képviselő közös jogkezelő szervezetek ne szedhetnének továbbra is díjakat az ő általuk képviseltek műveinek felhasználása után”

Itt nagyon lényeges a „közös jogkezelő” megnevezés. Ugyanis az Artisjus közös jogkezelő, míg az MPLC független jogkezelő. Tehát az általad idézett mondat nem az MPLC-ről szól.

Nem akarok én bizonyítani semmit, az egész poszt feltételes módban volt, leírtam, hogy amennyiben csak azokat védik, akik ezt kérték, akkor oké, csak jelen pillanatban nem lehet tudni, hogy kiknek és hogyan képviselik a jogait, mert:

"amikor nyilvántartásba vették az MPLC magyarországi leányát, akkor nem ellenőrizték, hogy konkrétan kiket képvisel. Mert ez csak egy nyilvántartás."

És ezt nem én "ollóztam össze", hanem te írtad konklúziónak és én is erre próbáltam célozni az egyel feljebbi poszttal, hogy majd akkor lesz tiszta a kép, ha tudjuk, hogy kinek a nevében szednek sápot és hogy jogosan-e.

Ami meg a "közös jogkezelőt" illeti, azt meg egyszerűen benéztem.

"Hiába nyilatkoztak volna a zenészek, hogy ők nem kérnek pénzt: a jogszabályzás szerint nekik nincs joguk lemondani az automatikus jogvédelem által rájuk erőszakolt "jogaikról""

Szóval akkor én nem tehetek közzé általam készített zenét olyan licensszel, ami megengedi a terjesztést, szabad felhasználást, stb?

Jogod van így közzétenni a műveidet. És mindenki szabadon használhatja. Ha csak ő hallja. Ha egy szórakozóhelyen, rádióban lejátsszák, akkor ezeknek a helyeknek fizetnie kell. Sőt, ha egy telefonközpontban ezt állítják be a várakozó hívók „szórakoztatására” szolgáló zenének, akkor ők is fizetni fognak. Hogy aztán az így befolyt pénzből te mennyit fogsz megkapni, az már egy másik történet.

A törvény szerint, ha akarod, ha nem, akkor is megvédik a szerzői jogaidat. Köss szerződést az egyik (egyetlen?) független zenei jogkezelő szervezettel, és akkor pontosabban fogod tudni, hogy ki és miért fizet.

További előny: Megnézve a felosztási szabályzatot, a független jogkezelő 10%-ot von le kezelési költség címén. Az Artisjus pedig 17+10%-ot, ha a kivételeket nem nézzük.

hobbizenész ismerősöm valami olyasmit mesélt, hogy amikor egyszer véletlenül odakerültek egy mainstream helyszínre koncertezni, akkor a szervezőnek valamit ugyanúgy be kellett fizetni utánuk (nem emlékszem a részletekre, annyira nem érdekelt)

gondolom valami ilyesmi a workflow: nyilvános hely --> szól a zene --> fizetni kell

A jogkezelő bevételének 10%-áról van szó. Tehát amit a kocsmák|… befizetnek.

Volt erről egy cikk, ami akkor jelent meg, amikor a független jogkezelők is megjelentek. A független jogkezelő egyrészt szerződést köt a jogtulajdonosokkal (most: akinek a pénz jár). Akik között szétosztják a bevételt a 10% levonása után.

Bevétel abból lesz, hogy te, mint kocsmatulajdonos szerződést köthetsz a jogkezelővel. Ebben az esetben a kocsmádban csak a független jogkezelő által biztosított eszközzel szolgáltatsz zenét. Elvileg más ilyen eszköz (tévé, rádió) nem is lehet ott. Erre azért van szükség, mert így tudják biztosítani, hogy csak azoknak a művei szólaljanak meg a kocsmádban, akikkel ők szerződést kötöttek. Azt, hogy milyen műfajok érdekelnek, a szerződéskötés előtt tisztázátok, és a jogkezelő eszköze az adott műfajú zenéket fogja játszani.

Tehát te mint szerző szerződést kötsz a jogkezelővel, és megkapod a kocsmádban tőled lejátszott zene után beszedett pénz 90%-át. :-)

Ez attól is függ, hogy melyik országban vagy. Itthon csak simán leveszik azt, amire nyafog valaki. Németországban például a GEMA nevű helyi Artisjus tiltja le neked a Youtube kb. felét, mikor épp nem sikerült megegyezni a jogtulajdonosokkal. Németeknek szerintem kb. fogalmuk sincs, hogy mi van fenn a Youtuben, annyi minden le van tiltva nekik.

De nem az a durva, hogy a Youtube agyon van cenzúrázva, hanem, pl. Spotify-n random számok hiányoznak albumokról, mert csak.

----------------
Lvl86 Troll, "hobbifejlesztő" - Think Wishfully™

Egy apróság: az ugye mindenkinek tiszta, hogy a szerzői jog és az anyagi jogok nem ugyanazok? Szerzői jog nem átruházható, az csak és kizárólag mindig a szerzőé marad, csak az anyagi jog az átruházható.

(Meg elég furán is nézne ki, ha egyik nap én vagyok a szerzője valaminek, másnap már valaki más.)

----------------
Lvl86 Troll, "hobbifejlesztő" - Think Wishfully™

A licenc meg a copyright nem ugyanaz. A szerzői jogaid megvannak ugyanúgy, még akkor is, ha a terjesztést megengeded másnak.
Ez forráskódnál is így van.

A lényeg: az határozza meg a terjesztés és felhasználás feltéleit és ennek engedélyét (a licencet), akié a szerzői jog.

Akkor nem lesz szerzői jogvédett a dolog, ha bekerül a közkincsek közé (aka public domain).

Elméletileg de. HavocS haverom is publikálta a saját számait. A FLAC verziót pár forintért lehet letölteni, az OGG verziót ingyen. Eddig még nem baszogatta az Artisjus, de lehet, hogy eddig csak nem találták meg.

Azt én nem tudom, hogy ilyen esetben pontosan mi a szabályzás.

> Az étteremtulajdonosokat rutinszerűen szipolyozzák ki, (...) ezek a "jogvédő" bandák
> (amiért az éttermet jól megjogvédik, amit egyébként a kutya sem kért)
> jól megsarcolta mind az éttermet, mind a vendégeket az étel árába általánosan beépített "adójával".)
> nincs joguk lemondani az automatikus jogvédelem által rájuk erőszakolt "jogaikról"
> Azt, hogy az étterem tulajdonosát közben megkárosítják, azt tőből leszarják

gyanús ez az artisjus

Miért csak a zenékre, filmekre van jogvédelem? A fotóra, könyvekre, software-re stb. még hosszan lehetne sorolni miért nincs? De gondolom majd jön még több szervezet, lesz majd újabb törvény is hozzá és majd bekerül ebbe a kosárba még más is a jövőben.
Írok egy szkriptet és ha akarom ha nem szerzői jogvédelem alá esik majd a törvények szerint?
Milyen világ jön még???

Igen én is ezt írtam, bár inkább ne adjunk tippeket nekik.
Lehetne pl. képekre ugyanilyen. Veszel egy képet, otthon kirakhatod a falra, de ha "nagy nyilvánosság" is látja (pl. váróterem, kórház, óvoda, iskola, hotel, étterem stb.), akkor fizess jogdíjat a Magyar Festők és Képkészítők Országos Érdekvédelme Nonprofit Kft-nek :)
Természetesen TV készülékek után is fizetendő a díj, hiszen számtalan műsorban láthatók képek, ilyen műsorokat otthon szabad nézni, de nagy nyilvánosság esetén fizetni kell a műsorban feltűnő képek után a jogdíjat.
Tényleg ha egy kávézó kihelyez könyveket a kávézóba, azután is illene fizetnie azért a szerzőnek valamennyi jogdíjat, hiszen nagy nyilvánosság juthat így a könyvhöz. Nem beszélve a könyvtárakról.

Software-re van jogvédelem, bár nem tudom mennyire általános, de idehaza a '90-es években a BSA sok kis céget tönkrevágott vele.

Ami a szkriptedet illeti, tudtommal automatikusan jogvédetté válik, ha publikálod, bár emlékeim szerint van lehetőség arra, hogy ne legyen az, csak olyan license-et kell használni. De erre most nem esküszöm meg. :P

Nem a műszaki vizsgáztató készítette az autót és nem is ő kereskedik vele.

Ha a software amiért kifizettem nem a bérletet hanem egy teljes vételárat idő korlát nélküli használatra tegyük fel hibásan működik, akkor nekem vásárlónak milyen jogaim vannak? Szerintem kb. semmilyen. Ilyen formában nincs garancia software-re. Jogvédelem, fogyasztóvédelem se nagyon. De a szerzői jogokat nagyon kell védeni törvényekkel, szervezetekkel.

De még mindig: nem a software-t vetted meg, az nem a tiéd. A software egy példányának használati jogát vetted meg.
A Windows teljes vételára tudod mennyi? Jó pár milliárd dollár. Míg a használati joga jóval olcsóbb.
És van, amikor van garancia szoftverre, csak az éppen kicsit más, egyedi szerződésekkel megy. Például van, hogy szerződésben vállalják, hogy bizonyos típusú hibákra a készítő cég legfeljebb 8 órán belül reagál. De ez nem is 200 dollárba kerül.

Na de nem is írtam hogy a software-t vettem meg. Csak azt hogy egy nem időkorlátos verzióért fizettem, vagyis kifizettem hogy akármeddig használhatom. Nem állítottam ezzel hogy a software az enyém.

A lényeg hogy fizetsz valamiért, amire nincs se garanciád, se fogyasztóvédelem, kb. semmire semmi jogod hogy a termékért, használatért fizethess és mondjuk ne te legyél egyben a tesztelő is, aki tulajdonképpen fizetett érte és csak használni szeretné. Lassan már arra sincs jogod hogy magánügyed legyen a saját számítógéped, általad fizetett áram és internet. És persze a másik oldalon megy a jogvédelem mindenféle módon, törvények, szervezetek stb.. Kissé egyoldalúnak érzem én ezt így. Az emberek többségében nem is igazán tudatosodik az egész software üzlet világnak ez a fajta egyoldalúsága.
Konkrét példaként ha mondjuk egy kkv megvesz egy ügyviteli programot, milyen joga van ha a program valahol hibásan működik? Visszakaphatja a pénzét, elállhat a vásárlástól, bármilyen garancia lehetősége van? Fogyasztóvédelme van bármilyen szinten? Szerintem mindezekre összességében nulla. Míg más, nem software termékekre törvények vannak garanciára, jótállásra, fogyasztóvádelemre, a software világban ilyen nincs.

Annak idején volt ilyen próbálkozás, hogy a software-ekre is legyen érvényes a csökkent vásárlói érték (vagy valami hasonló, mittudomén már) gyakorlata, azaz ha te kifizettél húsztrilliárd kuwaiti dínárt valami csodaszoftverért és a program egy raklap alsógatya volt, akkor visszakapd a pénzed egy részét. Természetesen semmi nem lett belőle.

Ilyen esetekre cégek között szokott lenni support szerződés, magánszemélyek felé fizetőképes piaci igény hiányában nem igazán.

Harmadrészt azt kell, hogy mondjam, valószínűleg vagy totálisan ellehetetlenítené a szoftveripart, ha egy ilyet bevezetnének, hiszen senki nem merne semmit sem kiadni, annyira sok dolog működik ma már együtt, hogy lehetetlenség garanciát vállalni mindenre.

----------------
Lvl86 Troll, "hobbifejlesztő" - Think Wishfully™

Hasonló elv már évek óta van: "Minden vállalkozásnak szerzői jogdíjat kell fizetnie az Artisjusnak, ha a dolgozókon kívül mások is hallhatják a zenét egy bekapcsolt rádióból. Különben megbüntetik a jogvédő iroda ellenőrei – így járt egy szegedi szoláriumszalon is." (2011-es forrás).

Az ilyen vérszívókat gyűlölöm, de ha a publikus terekből ki lennének takarítva az arcunkba tolakodó képernyők, annak tudnék örülni.

Havonta egyszer elmegyünk sörözni a korábbi kollégákkal. A sörözés mellett beszélgetni is szeretnénk. Legtöbb helyen bekapcsolják a tévét, és úgy kell szólni, hogy egy kicsit halkabbra vegyék, különben nem értjük egymás szavát. Ahol nincs tévé, ott vagy a pultos üvölteti a zenét, vagy zenegép van, amit néhány vendég használ is.

Az egész dolog a "előadott művek" alapján megy.
Védik az olyan szerzeményeket, mint pl. a focimeccs. ;) Attól fuggetlenül, hogy
- én utálom a focit, csak alkoholista vagyok
- hányan tartózkodnak a helységben a művek előadása alatt
- tudom-e igazolni, hogy azt a csatornát már kifizettem, tehát otthon is nézhetném
- akkor is ugyanannyit kell fizetni, ha nem tetszett a mű
stb.

És akkor egy szerzői jogi perben beadok egy fellebbezést. A következő tárgyalás elején körbekalapozom mindazokat, akik olvasták a szellemi termékemet. (Röhögés a sorok között.) Hát ez nem jött össze, mert nem is jogdíjas alkotás! Sebaj! Akkor visszakérem a diszkre, nyomtatóra, stb. kivetett jogdíjat. Meddig folytassam? :-D