Desktop Linux user lettem

Nyilván eddig is voltak Linuxjaim - vagy fél tucat különböző CPU-architektúrán - szervert is üzemeltetek, de a desktop használat mint No.1 rendszer, eddig elmaradt. A végtelen mennyiségű Amiga és PowerPC gépeken futó MorphOS mellett, a régi ASUS K50IN laptopomon Windows 7-et, a desktop Mac mini i7-en OS X-et, a cégnél pedig szintén Windows 7-et és kiegészítő rendszerként VirtualBoxban egy Ubuntu LTS-t használtam. Ezzel a felállással én maximálisan elégedett voltam - hol vannak már a bohó ifjú idők, amikor az ember még extra energiát feccölt abba, hogy csakazértis Intel alapú PC és Windows nélkül oldjon meg dolgokat.

Történt azonban, hogy Redmondban úgy akarták, hogy a laptopom többszöri ellenkező előjelű felszólításra is ragaszkodjon hozzá, hogy Windows 10-re frissítse magát. Persze sikertelenül, de a szerencsétlennek ezirányú próbálkozásai során többször 0 byte-ra sikerült redukálnia a merevlemezen a szabad helyet, aminek köszönhetően a - munkához kritkus, lásd a mostani Bash 4 Windows tébolyt - CygWintől elkezdve a különböző Malware védelmi rendszerekig egyre több minden megborult, beleértve egyszer a komplett fájlrendszert is, ami aztán egy enyhébb lefolyású adatvesztésbe torkollott. Minden fájlod a helyén marad mi? Anyád. Szóval ez volt az utolsó csepp a pohárban, főleg, hogy a gépnek (egy jó ideje) amúgy semmi Windows specifikus feladata nem volt: össz-vissz egy böngésző, egy SSH kliens és egy Bash-parancssor volt a követelmény.

De ő nem. Akkoris Windows 10 kritikus frissítés, csak most, csak nekem, ingyen! Jaj 0 bytes free, megint, reccs!

Szóval elszakadt a cérnám, felbuzogtak a mélyen eltemetett Windows-hater érzelmek és "nemár hogy ez a sz*r mondja meg mit akar futtatni b*zmeg" felkiáltással alternatíva után néztem.

Nagyon azért nem kellett messzire menni, némi Google-zás után szembe jött a Linux Mint, mint ahogy az a körutazás is amit most tettek Inkompetenciába, így ez ejtve lett, a Fedorát nemrég próbáltam, de miután 13 percig bootolt a Live rendszer USB-ről azon a gépen amin egy 14.04 LTS 1 percig nem volt benne sok bizodalmam, szóval maradt valami Ubuntu deriváns mint számottevő jelölt. Meg persze a Debian, de úgy éreztem, annyira nem akarok én hardcore Linux user lenni. (Disclaimer: van telepített Debianom, XFCE-vel, nem kell elmesélni hogy milyen).

Szóval leszedtem egy Ubuntu MATE 16.04-et - attól tartottam hogy a modernebb Unity túl sok helyet foglalna a lassan 7 éves "HD Ready" laptop 1366x768-as kijelzőjén; végül ez a félelem alaptalannak bizonyult - majd feltoltam egy SD kártyára, és bebootoltam.

És itt meglepődtem. Ezen a laptopon már a 12.04 és a 14.04 LTS-sel is próbálkoztam, de mindegyik alkalommal valami nemműködő hardveren vagy nyeklő-nyakló driveren elhasalt a kérdés. A 16.04 béta azonban pöcc-röff bootolt rendes natív felbontásba (nVidia grafika), ment a touchpad incl. multitouch, a WiFi, az összes hotkey a helyén és úgy általában minden működik. Annyira működik, hogy ezután rajtaütésszerűen kb. 5 napig használtam az SD kártyáról és tényleg úgy éreztem, hogy az öreg K50IN hirtelen vagy 3-4 évet letagadhatna. Ment mint a veszedelem, a Windowstól az utóbbi időben újra megszokott végtelen HDD reszelésnek és az ezzel összefüggő perces várogatásoknak nyoma sincs, minden reakció azonnali...

Viszont előjött, hogy a MATE desktop remek default beállításokban, de ahol valamit át kéne állítani, ott előjöttek az elvarratlan szálak, meg a sorják, meg a fapad ami feltöri a seggem, vagyis a retro Linux desktop érzés... :) De ezután már úgy éreztem, elég bátor lehetek, hogy a "szabvány" Ubuntu 16.04 LTS bétával is bepróbálkozzak. Mivel azon is minden működött, és nekem az Unity-val amúgy sincs sok bajom, 2 nap SD kártyázás után úgyéreztem jó lesz ez. Lőttem egy akciós 500G-s SSHD-t online kb. 30 EUR-ért, amit megérkezése után belebarkácsoltam a laptopba, aztán feltoltam rá a rendszert.

Most már pár hete nyúzom a kérdést. Mivel a 16.04 még béta, azért itt-ott belefutottam kisebb döccenőkbe (pl. az mscorefonts telepítésénél, vagy hogy valami APT update sikeresen kinyírt egypár 3rd party repót) meg egyszer fejreállt az udev-systemd (mi más...) combó valami külső USB eszköztől, de amúgy maximálisan elégedett vagyok vele. Bitang gyors ezen a régi gépen is - részben ez persze az SSHD érdeme, de SD kártyáról is tökéletes volt - minden hardver működik és szinte minden szoftver amit használok elérhető, pedig a WINE-t és a VirtualBoxot még nem is feszegettem. A böngésző - SSH kliens - bash triumvirátussal pedig nyilván nincs probléma. És mivel 64 bites, a régi 32 bites Windows 7-tel szemben nem csak 3,5 GB-t, hanem a teljes 4 GB RAM-ot látja a gépben.

Az egyetlen fájó hiányosság a rendesen működő desktop Skype - ez sem magam miatt, hanem a családi kommunikációhoz. De a webes verzió úgy-ahogy működik, úgyis főleg chatelni használom, nem hívásokra.

Szóval az öreg laptop kapott még pár évet - meg az SSHD mellé egy új aksit - én pedig a korábbiaknál jóval alacsonyabb vérnyomást laptop használat közben. És minden fájlom pontosan ott van, ahol hagytam - a régi HDD-n, egy külső USB dobozban...

És a végére egy indokolatlan screenshot:

Ubuntu rocks! *hue*hue*hue*