Ma én ügyeltem az iskola bejáratánál, mivel egy osztálytársam (Szűcs András) átadta nekem az ügyeletet, mert ma rövidített órák voltak. Ha valami unalmas dolog, ez az. Csak ülni a bejáratnál, időnként átvenni egy-egy kilépőt, felvinni pár csomagot a tanároknak, stb. Annak ellenére untam, hogy "csak" 8-tól 12-ig kellett ügyelnem. Ezen az unalmon enyhén segített az az angol nyelvkönyv, amit vittem magammal, hogy készüljek egy keveset a nyelvvizsgára, valamint az az egyszerű feladat, hogy át kellett adnom egy újságot a technikusnak. Természetesen nem maga a feladat enyhített az unalmon, hanem az, hogy ez által lehetőségemben állt egy kicsit szétnézni a stúdióban. Nagy káosz van ott. Mikrofonok, erősítők, ősrégi keverőpultok, mindenféle 19"-os rack-be szerelt készülékek, több polcnyi VHS kazetta, DVD felvevők, lejátszók, VHS felvevők, hangkazettás készülékek, mindenféle mágnesszalagos cuccok, be- és kicsöngetést vezérlő óra, dallamgenerátor, telefon, számítógép, fénymásolók, szétszedett szerkezetek, írásvetítők, digitalizáló eszközök, kamerák, kameraállványok, mikrofonállványok, TV jelet átalakító berendezések, stb., és mindehhez egy nagy, főleg koaxiális kábelekből álló, átláthatatlan kábeldzsungel. Mindez -ránézésre- egy kb. 8 m^2-es helyiségben. A falból 2 használaton kívüli koaxiális kábel lóg ki. Ezek láttán egyáltalán nem csoda, hogy még nézelődtem kb. 30 percig a stúdióban. Ez idő alatt Laci bácsi (technikus) levett a polc tetejéről egy írásvetítőt, ami 15 éve került megvételre, de az óta egyszer sem lett kivéve a dobozából. Ez után néhány perccel megérkezett Smíger András igazgató úr, és közölte a technikussal, hogy tudatában van annak, hogy egy ilyen zsúfolt 2 napos rendezvényt lehetetlen technikailag tökéletesen kivitelezni, de a lehetőségekhez mérten a leg kevesebb hibát kellene elkövetni. Ezek után átadott neki egy igen hosszú listát. Ezek után nemsokkal eljött az óráról való kicsöngetés ideje. Ezt többnyire elvégzi a ki- és becsöngetést vezérlő óra, most azonban, hogy rövidített órák vannak, Laca úgy döntött, hogy a helyett, hogy átprogramozná a cuccot, inkább saját maga ad jelet a dallamgenerátornak. Ez annyiból állt, hogy az órából kihúzott RCA csatlakotót hozzáérintette egy rack szekrény fém keretéhez. A következő órára való becsöngetés elmaradt. :-) Elkezdtem nézegetni egy asztalon heverő nyomtatott áramköri lapot, de magamtól nem tudtam rájönni, hogy mire lehet való. A választ a technikustól kaptam meg: tápegység. Ez után elmondta, hogy régebben több NYÁK-ot is készített. Valamikor a '70-es évek elején járt kint külföldön egy oktatási intézményben, ahol látta, hogy a diákok NYÁK-ot készítenek. Ennek hatására döntött úgy, hogy ha ők meg tudják csinálni, neki sem jelenthet nehézséget. Készített digitális órát sokkal kisebb NYÁK-lapon, mint a magyarországi gyárak, 2 oldalas nyákot is mart. Miközben erről mesélt, elővett egy fenyőfa-alakú NYÁK-ot egy fiókból, melynek egyik felén egy IC, 3 ellenállás, és még néhány egyéb alkatrész, másik felén LED-ek vannak. Elmondta, hogy ilyen NYÁK-ból több, mint százat maratott, és készített el. Természetesen saját tervezése. Elmondta, hogy sajnos rengeteg olyan kerül ki villamosmérnöki karról, aki még egy ilyen egyszerű cuccot sem tud megtervezni. Ha ez tényleg így van, akkor tényleg valami nagy baj van a közoktatással. Ez után rámutatott egy idézetre, mely a falra van kiragasztva: "A képzelőtehetség fontosabb, mint az ismeret." -Albert Einstein. Hamarosan észrevettem, hogy nem csak a bámészkodással kellene foglalkoznom, hanem vissza kellene mennem ügyelni. Vissza is mentem, és folytatódott az unalom.
Egy-két apróság, amit kihagytam:
Mi volt a rövidített órák oka? A 2 napos rendezvény.
Mik voltak azok a csomagok, amiket hurcolásznom kellett? Pontosan nem tudom. Néhány perccel 8 óra után érkeztek, nagyon nehezek voltak, és az emeletre kellett vinni őket. Valószínűleg könyvek.
Újságokból is több érkezett, ezeket a másik ügyelő (egy lány a 12.A-ból) átolvasta, mielőtt a tanárok átvették őket. Legtöbbet az élet és irodalom című folyóiratot olvasta. Ezért az arra járó tanároktól dicséretet kapott. Közben egy tanár is leült a bejárathoz újságot olvasni. Megkönnyebbüléssel olvasta, hogy legalább a 10-es úton nem fognak tűntetni a földművesek.
Egyszer fölszaladtam az emeletre a szekrényemhez. Ekkor olvastam egy kis plakáton, hogy hétfőn megjelenik az isokla újsága, a doboló, melyben a JAYWALKER zenekarról is írnak, mely a longbow zenekar utódja.
Miért ilyen rossz most a helyesírásom, miért írok hülyeségeket? Mert fáradt vagyok, és nagyon nincs kedvem átolvasni mindazt, amit eddig leírtam. Lehet, hogy majd holnap reggel átolvasom, és javítom a hibákat.
Megjegyzés: Most ért haza az anyám erről az angol nyelv tanárok részére szervezett rendezvényről. Fáradtnak tűnik...