Két hobbym van: regények írása és a programozás. Sajnos, mindkettőhöz teljesen más billentyűkiosztás a jó. Ráadásul szeretem a wireless billentyűzetet, ami pedig kicsi, nincs rajta numerikus billentyűrész (keypad), ugyanis azon a részen egy tapipad van. Aminek nagyon örülök. Viszont így túl kevés a gomb. Már a szükséges karaktereknek is kevés, holott jó lenne pár extra módosítóbillentyű is, amik segítségével és az xbindkeys progival gyorsbillentyűkre köthetnék mindenféle gyakran használt progikat és funkciókat.
Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy amikor programozok, akkor nem elég az ha átváltok az angol billentyűkiosztásra, mert nagyon gyakori, hogy a programírás közben be kell gépelnem valami magyar szöveget, akár kommentbe, akár valami üzenet részeként, amit a program ír majd ki. Márpedig angol kiosztáson nincsenek magyar ékezetes betűk. Emellett az olyan gyakori karakterek is mint az írásjelek vagy műveleti jelek is teljesen másutt vannak a két kiosztásban.
Sokat töprengtem, hogyan oldjam meg a dolgot. A billentyűzetem olyan, hogy alapból angol feliratú. Ez a regényírás közben nem zavar annyiból, hogy rég megszoktam, hol vannak rajta a magyar ékezetes betűk. De zavar programozás közben, mert ott gyakran épp a mindenféle speciális karakterek kellenek (amik az írás közben szinte soha, például a []{}#$ jelek), s ezek teljesen máshol vannak a magyar kiosztás szerint, mint ahova fel vannak festve.
Szerintem hasonló gondokba mindenki belefutott, aki gyakran használja a számítógépet gyökeresen eltérő funkciókra, illetve különböző nyelvi környezetekben.
A megoldás:
Saját billentyűkiosztást kell tervezni. Ez két szempontból nehéz. Egyrészt, az X billentyűzet-értelmezése bizánci bonyolultságú! Cseppet se könnyű megérteni, mit csinál és miért. Többször nekifutottam, míg valamennyire megvilágosodtam benne. Gyakorlatilag most is van bőven mindenféle rejtélyes baromsága előttem. Lényegében egy zavaros, áttekinthetetlen katyvasz. Az egész másról se szól, minthogy a billentyűzet küld a gépnek minden billentyű esetén egy kódot, s ezt aztán az X össze-vissza indexelgeti többszörösen, mindenféle táblázatok alapján. Másrészt, az se könnyű hogy megtervezzük, melyik karakter hova kerüljön.
Leírom lépésről-lépésre, én mit alkottam és miért.
A legfontosabb amivel kezdenünk kell, a módosítóbillentyűk meghatározása. Az interneten erről rengeteg cikk van, DE GYAKORLATILAG MIND NEMHOGY HIÁNYOS, DE MÉG TÉVES IS!
A dolog ugyanis úgy áll, hogy a módosítóbillentyűknek a nevét millióféleképpen variálhatjuk, és szinte bármelyik billentyűt kinevezhetjük módosítóbillentyűnek, sőt ugyanazon névvel több billentyűt is elláthatunk — ámde van sajnos pár fura név, ami csak látszatra ugyanolyan módosítóbillentyű mint a többi, valójában kitüntetett szerepe van! Ugyanis azalatt hogy „módosítóbillentyű”, sajnos 2 teljesen külön fogalmat szoktak összemosni.
1. Azon módosítóbillentyűk, melyek meghatározzák, hogy a billentyűzet által küldött billentyűkódból az X milyen karakterkódot állítson elő.
2. Azon módosítóbillentyűk, melyeket azért nevezünk így, mert önálló lenyomásuk nem eredményez külön karaktert, sőt más billentyűvel együtt lenyomva se módosítja azon billentyű karakter-jelentését, de a programok ezen módosítóbillentyű állapotát lekérdezhetik, s ettől függően csinálnak valamit.
Ha a fenti magyarázat netán zavaros volt, elárulom hogy a valóság ennél is rosszabb, mert az X a maga xmodmap táblázata alapján dönti el azt is, melyik billentyű melyik módosítóbillentyűként értelmeztetik…
Mindez abszolút érthetetlen konkrét példa nélkül, úgyhogy vágjunk is bele.
Mindenekelőtt ki kell választani, melyik már létező kiosztásból induljunk ki. Kétféle az ami szokásosan szóbajöhet, a magyar (nem magyar anyanyelvű olvasóim esetén az ő saját anyanyelvük szerinti) vagy az angol. Én a magyarból indultam ki, beállítottam rá a gépemet a
setxkbmap hu
paranccsal, majd e kiosztást kimentettem egy fájlba, eképp:
xmodmap -pke > modmap
A feladatunk ezután a következő lesz:
1. Szerkeszteni kell e modmap fájlt megfelelően
2. Létre kell hozni egy parancsfájlt a módosítóbillentyűk számára, ami az X minden indulásakor lefut.
3. A fenti 2. pont érdekében, meg azért hogy tudomást vegyen az új modmap fájlról, szerkeszteni kell a $HOME/.xinitrc fájlt.
Mint mondtam, mindenekelőtt tisztában kell lennünk a módosítóbillentyűk szerepével. Nos, ha belenézünk a modmap fájlba, ott efféle sorokat látunk:
keycode 17 = 8 parenleft multiply multiply asterisk asterisk dead_abovedot
Ha nálad nem pont ezek a fura szavak vannak a „keycode 17 =” kezdetű sorban, cseppet se aggódj! A lényeg, hogy mindegyik sor úgy kezdődik hogy keycode, s utána van egy szám, na ez az amit a billentyűzet küld a gépnek amikor lenyomjuk a gombot. Mondjuk még ez is csak elnagyolt fogalmazás, mert vannak trükkös progik amikkel még azt is külön lehet vizsgálni, a billentyű lenyomva van-e vagy már fel is engedték, stb… de ebbe most ne menjünk bele.
Na most látható, hogy minden keycodehoz pontosan 1 darab sor tartozik, amikben azonban változó számú paraméter szerepel. A paramétereket egymástól mindig szigorúan szóköz választja el, azaz olyan paraméter nincs, ami szóközt is tartalmazhatna. A paraméter vagy egy általunk jólismert karakter, vagy egyetlen számjegy, vagy valami fura név.
Egy sorban az egyenlőségjel után legfeljebb 8 különböző paraméter szerepelhet, többnyire azonban ennél jóval kevesebb van. Gyakori, hogy ugyanazon nevű paraméter több helyen is szerepel, akár egy soron belül, akár több sorban is itt-ott.
Amint mondtam, maximum 8 mező lehetséges egy sorban, azaz 8 paraméter. Mindegyik mező azt jelenti, ahhoz a billentyűzetkódhoz aminek a soráról épp szó van, milyen konkrét karakterkód rendeltetik, amennyiben a megfelelő billentyűt olyan módosítóbillentyűvel nyomták le, amely módosítóbillentyűt e mező reprezentál. Ezen mezők, pontosabban paraméter-pozíciók a következőket jelentik:
1. mező (ez természetesen a BALOLDALI első mezőt jelenti, azt ami a baloldali egyenlőségjel után közvetlenül van jobboldalt, azaz a mezők balról jobbra számozódnak!): Ide azon karakterkód kerül, mely akkor generáltatik, ha a megfelelő billentyűt bármiféle módosítóbillentyű nélkül, önmagában nyomjuk le.
2. mező: Ide az a kód kerül, ami a SHIFT-tel való lenyomáskor keletkezik.
3. mező: Ide az a kód kerül, ami akkor keletkezik, ha a billentyűt azzal a módosítóbillentyűvel együtt nyomjuk le, aminek a neve az, hogy Mode_switch. Nem hallottál még róla?! Na sebaj, majd kicsit később felhomályosítalak felőle…!
4. mező: Ide az a kód kerül, ami a gombnak a Mode_switch és a SHIFT együttes megnyomásával keletkezik.
5. mező: Az itteni kód akkor keletkezik, ha a gombot az úgynevezett ISO_Level3_Shift nevű módosítóbillentyűvel együtt nyomjuk meg. (De szép neve van, egyem a zuzáját annak a perverznek aki ezt elnevezte…)
6. mező: Az itteni kódot az ISO_Level3_Shift és a SHIFT együttes megnyomásával csiholhatjuk ki a billcsinkből.
Sajnos, a hetedik és nyolcadik mező kódjára nem tudtam rájönni, hogy az hogyan keletkezik. Gyötörtem a gépet órákon át, és eljutottam oda, hogy bizonyos roppant speciális beállításokkal el tudtam érni, hogy kiadja a NYOLCADIK mező kódját. A hetedikét azonban nem. És a nyolcadikat is csak úgy, hogy emiatt megváltozik az összes korábbi mező elérhetősége, azokat már más módosítóbillentyűkkel lehet ezután elérni. Illetve egy másfajta beállításnál elérhető az első, a második, a hetedik és nyolcadik mező kódja, de a közbeeső 3,4,5,6 mezőké nem. Fasza…
Szóval, úgy döntöttem, megelégszem az első 6 mezővel, ez is jó sok variáció. Megjegyezném, e nem teljes eredmény nem okvetlenül azt jelenti hogy én vagyok az idióta, ugyanis ha valamit nem értettem nagyon félre, hivatalosan csak AZ ELSŐ 4 MEZŐ kódjának elérhetősége garantált minden hardweren illetve implementációban! Általában azért biztosított az ötödik és hatodik mező is, ezért is van az, hogy ha belenézel valami „gyári” xmodmap fájlba, akkor abban a második 2 mező gyakorlatilag az első két mező ismétlése, mert hátha az ökör felhasználó összecseréli a shiftet a másik módosítóbillentyűvel. A ritkábban használt többi karaktert meg az ötödik és hatodik oszlopba rakják, mert szinte biztos hogy az is létezik majd az adott hardware- és szoftverkörnyezetben. Ez azonban sajnos tényleg csak majdnem mindig van így, és nagy szívás lehet belőle, hogy egyes esetekben nem tudjuk kicsiholni a gépből az oda eldugott hosszú í betűt mondjuk… (amit szokásosan az AltGr-J alá rejtenek).
A hetedik és nyolcadik oszlop azonban már tényleg abszolút semennyire sem garantált. Arra jobb ha nem számítunk, kb olyan mintha nem is lenne.
Szóval, elégedjünk meg az első hattal. Látjuk, hogy itt három titokzatos billentyűt kell meghatároznunk, ezek a SHIFT, az ISO_Level3_Shift és a Mode_shift.
Na most ezek meghatározása az utóbbi kettő esetén úgy megy, hogy e fura neveket beírjuk a táblázatba valahová, olyan keycode sorba, amihez hozzá szeretnénk rendelni. Egyszerre több helyre is beírhatjuk őket, ezesetben többféleképp is elérhetjük az adott funkciót. A SHIFT esetében ez kissé bonyolultabb, annyiból, hogy abból nincs olyan hogy SHIFT, ezt csak én nevezem így, tehát nem azt kell beírni hogy SHIFT. Hanem ebből elvileg lehet kettőfajta is, melyek a Shift_L és Shift_R nevekre hallgatnak. Nem véletlenül, mert ezek szokásosan a baloldali illetve jobboldali Shift feliratú gombokhoz vannak rendelve. De te természetesen változtathatsz ezen, ha akarod.
Fontos tisztázni, hogy miként derítheted ki, billentyűzeted melyik gombjához miféle keycode tartozik! Ehhez neked az xbindkeys nevű progira van szükséged. Ezt el kell indítsd parancssorból, így:
xbindkeys -k
erre megjelenik egy fehér ablakocska, ekkor nyomd meg a téged érdeklő gombot, mire efféle üzenetet ír ki neked:
Press combination of keys or/and click under the window.
You can use one of the two lines after "NoCommand"
in $HOME/.xbindkeysrc to bind a key.
"NoCommand"
m:0x2000 + c:108
Mode_switch
A fenti üzenetet a jobboldali Alt gomb, más néven AltGr megnyomása után kaptam. Ebből téged a c:108 rész kell érdekeljen, ez jelenti azt, hogy e gombhoz tartozó mezőket a
keycode 108 =
kezdetű sorban kell meghatároznod.
E gombból úgy lesz egy Mode_switch nevű módosítóbillentyű, hogy a megfelelő keycode sorba beírjuk azt, hogy Mode_switch, legalábbis a legelső mezőbe okvetlenül. Oda muszáj. Őszinténszólva nem vagyok biztos benne, van-e bármi jelentősége annak, ha a többi mezőkbe is beírjuk; fene se tudja mit csinál a rendszer, hogyan értelmezi azt, ha egy módosítóbillentyűt más módosítóbillentyűvel együtt nyomunk le! A legtisztább ha vagy csak a legelső mezőbe írjuk bele, vagy mindegyikbe. Fontos tudni, hogy nem kötelező kitölteni a sor mind a nyolc mezőjét, a vége felé levőkből bárhányat el lehet hagyni. E téren hogy kifejezetten épp egy módosítóbillentyűt beírjunk-e egynél több mezőbe, bevallom nem merem magamat nagyon okosnak és az isteni bölcsesség tudorának feltüntetni, mert napok óta ezzel a billentyűkérdéssel kísérletezem, és olyan észtvesztő, meglepő, hülye logikátlanságokat tapasztaltam e téren a drága Xorg részéről, hogy bármiféle aljasságot is habozás nélkül elhiszek róla ezek után, az első szóra. Azaz, tartok tőle hogy e kérdés meglehetősen hardware- és implementációfüggő. (Erre való utalásokkal bőven találkoztam mindenféle leírásokban is amúgy). Ezalatt azt értem, hogy már maga az a tény is számít, egyrészt miféle gyártótól van a billentyűzeted, aztán az, melyik verziójú xorgot használod, sőt az is, hogy a linuxod, vagy legalábbis az X indulásakor annak xorg.conf fájljában – már ha van neki olyan egyáltalán az adott disztróban – mit mondasz neki, milyen típusú a billentyűzeted eredetileg, pld pc104, vagy ha épp hu akkor hány gombos, meg miféle „variant”, stb. Eszméletlen kavarások lehetségesek e dolgokból. Én tehát leírom hogy magam hogyan csináltam hogy nekem jó legyen, közreadom a megfelelő fájlokat is, de ne végy mérget rá hogy ez nálad istenbizony tutira jó lesz, lehet hogy kell majd vele kísérletezned. Én magam e leírást annak alapján készítettem, amit egy Logitech K400 típusú wireless billentyűzettel kísérleteztem ki.
Miután ezzel a Mode_switch-cel megvagyunk, hasonlóképp meg kell határoznunk, melyik gomb legyen az ISO_Level3_Shift módosítóbillentyű, valamint a Shift_L és Shift_R. Utóbbi kettőből bármelyiket el is hagyhatjuk, ha úgy döntünk, nekünk elég egyetlen shift gomb is.
Illik hogy meghatározzuk azt a két gombot is, melyek neve Control_L és Control_R. (Ezek ugye azok amik a billentyűzeteden általában Ctrl névvel vannak jelölve).
Na most, a táblázatban megadott mindenféle nevekből csoportokat képezhetünk, azaz egyes szimbólumoknak adhatunk közös neveket! Ez úgy megy, hogy ha én parancssorban kiadom az
xmodmap
nevű parancsot, akkor ezt írja ki nekem:
xmodmap: up to 3 keys per modifier, (keycodes in parentheses):
shift Shift_L (0x32)
lock
control Control_L (0x25)
mod1 Alt_L (0x40), Alt_L (0xcc)
mod2 Hyper_L (0x4d), Hyper_L (0xb4), Hyper_L (0xcf)
mod3 Super_R (0x3e), Super_R (0x86)
mod4 Super_L (0x85), Super_L (0xce)
mod5 ISO_Level3_Shift (0x42), ISO_Level3_Shift (0x5c)
E fenti kis lista első oszlopa felsorolja a rendszeremben használatos azon szimbólumokat, melyek úgynevezett „módosítóbillentyűk”-nek vannak tekintve, s utánuk fel van tüntetve, e szimbólumok mely konkrét, a keycode-sorokat tartalmazó táblázatban szereplő karakterkódokat jelentik. Például látható, hogy nálam van olyan módosítóbillentyű, melynek az a neve hogy „control”, s ehhez tartozik egy olyan kód melynek neve a keycode-táblázatban Control_L, és ott van zárójelben hogy ennek értéke (0x25). Ez egy hexadecimális szám, értéke decimálisan 2*16+5, azaz 32+5, azaz 37, tehát e Control_L billentyű a táblázat 37-es sorában lett meghatározva, az a gomb fogja ezt a controlkodást művelni, aminek a billentyűkódja 37.
Itt most csak ezt az egy billentyűt foglaltam bele abba a csoportba, aminek a neve az hogy „control”. Megtehettem volna hogy más billentyűt is kinevezek controlnak, de később ismertetendő okokból nekem elég egyetlen. Vannak más csoportok is, például olyan nevekkel hogy shift, lock, mod1, mod2, mod3, mod4, mod5. Ennél több sajnos nem lehetséges. És e csoportnevek is rögzítettek. Próbáltam trükközni, és definiálni mod6 nevű csoportot, de a rendszer hevesen tiltakozott azon nyomban, hogy mit képzelek én, nem úgy van ám az!
Na most ha már megvan a magunk xmodmapos táblázata, rendesen kitöltve a keycode kezdetű sorokat mindazzal a sok roppant okossággal amit beleálmodtunk, akkor jöhet e csoportok meghatározása, erre kell nekünk egy kis szkript. Legyen a neve mondjuk stílszerűen „modkeys”, és a tartalma az esetemben ez:
#!/bin/bash
xmodmap -e 'clear shift'
xmodmap -e 'clear Lock'
xmodmap -e 'clear control'
xmodmap -e 'clear mod1'
xmodmap -e 'clear mod2'
xmodmap -e 'clear mod3'
xmodmap -e 'clear mod4'
xmodmap -e 'clear mod5'
xmodmap -e 'add shift = Shift_L'
xmodmap -e 'add control = Control_L'
xmodmap -e 'add mod1 = Alt_L'
xmodmap -e 'add mod2 = Hyper_L'
xmodmap -e 'add mod3 = Super_R'
xmodmap -e 'add mod4 = Super_L'
xmodmap -e 'add mod5 = ISO_Level3_Shift'
Ez a következőt csinálja:
A „clear” szöveget tartalmazó sorok törlik a billentyűcsoportok esetlegesen meglevő korábbi definícióit. Majd utána az „add”-ot tartalmazó sorokban szépen sorra meghatározzuk, hogy mely csoportba mely nevű billentyűk tartozzanak. Minthogy a keycode sorokba a táblázatban ugyanazt a nevet többször is beírhattuk, ezért e fenti szkriptben egy név beírása – mondjuk a Super_L-é – egyszerre több konkrét gombot is belerakhat a megfelelő, jelen esetben a mod4 nevű csoportba.
Hagyományból egyes programok feltételezik, hogy a rendszerben létezik shift és control nevű módosítóbillentyűcsoport, sőt még olyan is hogy mod1, és ezen utóbbi mod1, ez okvetlenül azonos az Alt billentyűkkel.
Szemfüles Olvasóim biztos észrevették eddigre, hogy hiszen eszerint nekem csak egyetlen Shift és egyetlen Ctrl billentyűm van illetve lesz ami működik, miért jó nekem az hogy a többiről lemondok?
Azért, mert kevés a billcsimen a gomb. Nem engedhetem meg a luxust, hogy több fizikailag különböző gomb is ugyanazt a szoftveres funkciót lássa el, ez értelmetlen pazarlás. És tök felesleges is, mert jobbkezes vagyok, emiatt mindig úgy volt nálam hogy örökké csak a bal shiftet és bal ctrl-t használtam. Azaz a jobboldali efféle gomboknak simán definiálhatok más feladatot.
Most tehát ez úgy van nálam, hogy a rendszeremben a következő módosítóbillentyűk élnek:
shift = ez nálam a baloldali shift. Funkciója a szokásos.
control = ez is a baloldali Ctrl gomb, ennek is a megszokott a funkciója.
mod1 = ez a baloldali Alt gomb, ennek is a megszokott a funkciója.
A fenti 3 csoportot ugyanis jobb nem piszkálni, mert a mindenféle programok erősen számítanak rájuk. Itt tehát ezeknél csak annyit tettem, hogy mindegyik csoportból kiszedtem a jobboldali párjukat.
Most jönnek a nyalánkságok! Vannak ugyanis még nálam a következő csoportok:
mod2 = ez a keycode táblázatban a Hyper_L néven szerepel, és e nevet ahhoz a keycodehoz írtam be, melyet a wireless billentyűzetem tetején levő Home nevű gomb produkál, e gombra egy házacska van rajzolva. Ez természetesen nem azonos a megszokott „Home” gombbal, ami van minden billentyűzeten, semmi köze hozzá.
mod3 = Super_R — ez a jobboldali Shift feliratú gombra van mappelve nálam.
mod4 = Super_L — Na ez nálam a bal oldali Windows® gomb hogy egyem a lelkét… utálok ránézni is, szerencsére pár hónappal ezelőtt találtam (méregdrágán...) az Ebayen pingvines matricát rá való méretben, jó tartósat valami alumíniumszerű anyagból... Így most már nem fenyeget a veszély hogy véletlenül leokádom a gépemet ha a pillantásom arra a helyre vetődik. Hiába került sokba, úgy érzem megérte az árát, mert nem óhajtok a Micro$oft cég ingyenes reklámtáblája lenni a billentyűzetem által, pláne ha nem is használom az ő operációs rendszerüket!
mod5 = ISO_Level3_Shift. Na ez van nálam a CapsLock gombhoz hozzárendelve…
Mode_switch = Jobboldali Alt gomb, más néven AltGr.
Bár elvileg létezik olyan nevű csoport is hogy lock, de ahhoz nem rendeltem semmit, utálom ha megnyomok valamit aztán onnantól örökké nagybetűvel ír.
Kérlek gondolkozz most el e kiosztás nagyszerűségén! Tele vagyok jól használható, szabadon bütykölhető módosítóbillentyűkkel. A progik csak a shift, ctrl és alt gombokra számítanak, esetleg nagy ritkán a windowsrapingvinesre. A többit a magam kedve szerint használhatom. De az igazi nagy zsenialitás szerintem nem is ez e kiosztásban, hanem az, ami pedig első pillantásra talán nem is olyan szembeötlő! Ez pedig az, hogy nálam teljesen külön billentyűre került a Mode_switch és az ISO_Level3_Shift !
Ugyanis a legtöbbször az úgy van, hogy amint azt láthatod is szinte bármelyik eredeti xmodmapos fájlon, a harmadik és negyedik mező az elsőnek és másodiknak a megismétlése. Az ezutáni, ötödik és hatodik oszlopban vannak azok a karakterek, amiket szokásosan az AltGR, vagyis a jobboldali Alt lenyomásával érhetsz el. Ez amiatt érdekes és szomorú, mert mint e doksi legelején írtam, ezen ötödik és hatodik oszlop elvileg arra van, hogy ezeket az ISO_Level3_Shift lenyomásával érjük el! Vagyis ez azt jelenti, hogy szokásosan a billentyűkiosztások készítői ezen ISO_Level3_Shift szimbólumot mintegy egybemossák a Mode_switch szimbólummal, gyakorlatilag a Mode_switch látja el az ISO_Level3_Shift feladatkörét. (vagy a franc se tudja, de nem izgatom magamat emiatt. Nyilván számtalan módon elérhetik ennek megtrükközését). A lényeg, hogy ők csak látszatra használnak maguk is 6 oszlopot a táblázatból, gyakorlatilag csak 4 az amit ténylegesen használnak, hiszen az első kettővel azonos a harmadik és negyedik, és hát ez szerintem pocséklás.
Ahhoz hogy ez megváltozzék, kénytelen voltam e két szimbólumot, a Mode_switch-et és az ISO_Level3_Shift-et szigorúan különválasztani. Ennek nyilvánvalóan az a veszélye, hogy ha valami fura hardweren mégsem érhető el az ötödik és hatodik oszlop, akkor ráfaragtam. Ennek esélye azonban csekély, s akkor legfeljebb visszatérek a „szabványos” kiosztáshoz.
Persze hogy örömem ne legyen teljes, a drága X azért megköti a kezemet. (Hiába, Linux alatt sincs kolbászból a kerítés, itt se fenékig tejfel minden... legalábbis ha az embör gyermöke grafikus környezetben (is...) akar dolgozni...) Mert mi is az első logikus ötlet: ugye az, hogy a mod névkezdetű módosítóbillentyűket hagyjuk meg mindenféle extra funkcióra, s legyen egy külön billentyű ISO_Level3_Shift néven, ami majd előállítja nekünk a megfelelő karaktereket! Így eggyel több lehet a módosítóbillentyűnk!
Hát nem. Akármivel is próbálkoztam ennek érdekében, annak vége az lett, hogy a rendszerem a legváratlanabb hülyeségeket produkálta. Még olyat is akár, hogy az xmodmap esetén kiírt táblázatban nem is szerepelt módosítóbillentyűként egy billentyű, de attól még halálnyugodtan úgy működött. (Xorg bug lenne?) Vagy hogy azt gondolta a CapsLock, hogy ő ezentúl nem csak egy ISO_Level3_Shift gomb, de ellátja még a control gombok feladatát is, mert miért is ne. Hiába nem mondok neki ilyesmit, de ő jobban tudja, okosabb nálam. Szerinte az úgy a jó. Szóval ez a fura ISO_Level3_Shift micsoda úgy tűnik csak akkor müxi magát korrektül, ha egyben ki van nevezve valami mod-os módosítóbillentyűnek is.
Na most hogy melyik karaktert hova pakoljuk, mert ugye innen indult ki az egész. Hát kéremalássan, ugye nem véletlen indultam ki a magyar kiosztásból. Többnyire azt használom, de nekem belőle főként csak az ékezetes karakterek kellenek. Szóval az eredeti hu kiosztás az alap, ezt változtatjuk meg. Mégpedig a következőképp:
Marad minden betű a helyén ami az első és második mezőben szerepel a keycode sorokban. Ez azt jelenti hogy amit simán vagy shiftelve nyomunk le, nem változik, így ugyanúgy érhetjük el az összes kis- és nagybetűt. A J betű sorába, ami a keycode 44 sor, oda a harmadik mezőbe írjuk be hogy iacute, a negyedikbe meg hogy Iacute, különben nem lesz hosszú í és Í betűnk, ahol megszoktuk. Ne feledjük ugyanis hogy az AltGr most nem az ötödik és hatodik, hanem a harmadik és negyedik oszlopokért felelős! Célszerű ezen iacute és Iacute szavakat beírni az I betű harmadik és negyedik mezejébe is. A számjegyeket is ugyanúgy érhetjük el, és azon karaktereket is, melyek a magyar kiosztás szerint a számjegyek shiftelt megnyomására jelennek meg, s amik persze tök mások mint amik egy angol billcsi esetén e helyre fel vannak rajzolva. De ezt célszerű így hagyni, mert hátha megszoktuk ezek helyét már az eredeti magyar kiosztáson.
Na most jön a nagy okosság! Az ötödik és hatodik oszlopot ugye az ISO_Level3_Shift segítségével érhetjük el, az ötödiket e gomb, a hatodikat meg e gomb plusz a shift lenyomásával. Ezen ISO_Level3_Shift billentyű pedig jelen esetben nem más mint a CapsLock. Abszolút jól kézreáll, pláne egy jobbkezes embernek, aki a bal kezét használja a módosítóbillentyűk számára, s a jobbal gépel főleg. Én tehát azt tettem, hogy a megfelelő gombok soránál az ötödik mezőbe felvettem sorra azokat a karaktereket amik az angol billentyűzeten azon a gombon szerepelnek (a betűket nem, tehát az a-z karaktereket nem, mert minek), a hatodik oszlopba meg azokat, amik az angol billentyűzeten szintén e gombon szerepelnek de felül, amit ott tehát shifttel lehet elérni! Ez azt jelenti, hogy ha látom a billentyűzetemen (ami angol) hogy valami speciális karakter hova van rajzolva, azt simám el tudom érni, úgy, hogy ha alulra van rajzolva akkor a CapsLockkal nyomom meg, ha pedig felülre van rajzolva, akkor a Shift+CapsLockkal, s e kombináció könnyen lenyomható, akár még egyetlen ujjal is, mert közvetlenül egymás alatt van a CapsLock és a baloldali Shift. Legalábbis nálam a LenovoThinkPad T530-as laptop esetében, meg a Logitech K400-as wireless billentyűzeten. Ez messze sokkal könnyebb, mint mondjuk programírás közben váltogatni a billentyűzetkiosztást, vagy ha valami levelet írunk magyarul, akkor közben emlékezni kell rá hogy merre is van a kérdőjel vagy a felkiáltójel, vagy más akármi, mert csak abban az egyben lehetünk biztosak, hogy tutira nem ott van ahova fel van rajzolva (ha nem magyar a billentyűzetünk). Így most garantáltan minden speciális jel ott van, ahova fel van rajzolva, épp csak ezeket a CapsLock vagy a Shift + CapsLock segítségével érhetjük el.
Megjegyzendő, hogy legalább alul a pont és vessző karakterek ugyanott vannak az angol és magyar kiosztáson is egyaránt, így azokkal nincs gond.
Minthogy a számjegyek fölötti speckó jelek is „felülre” vannak rajzolva ugyebár, ezért ezeket is logikusan a Shift+CapsLockkal érhetjük el, be is vannak téve e helyre a táblázatba mert tiszteljük a logikát, de ugyanakkor belevettem ugyanezeket az ötödik oszlopba is, hogy shift nélkül, sima CapsLockkal is elérhetőek legyenek. Nem sok értelmét láttam ugyanis annak, hogy a sima CapsLockos nyomkodás ezen gombok esetében a számjegyeket eredményezze, mert azok oly gyakoriak, hogy azokat minden épeszű ember úgyis mindenféle módosítóbillentyű lenyomása nélkül akarja majd beütni, s így a számok fölötti jelekhez nem kell a shiftet is nyomkodni, elég egyszerűen magát a CapsLockot. E szimbólumok úgyis gyakoriak nagyon a programozásban.
Na most az eképp elkészített táblázatot mentsük el a $HOME könyvtárunkba .myxmodmap_hu néven, s készítsünk egy megfelelő .xinitrc fájlt, amiben szerepelnek a következő sorok:
setxkbmap hu
xmodmap $HOME/.myxmodmap_hu
modkeys
Keymap --
A setxkbmap hu sor amiatt kell, mert ha ezt nem adjuk ki, akkor általam ismeretlen okoknál fogva (valószínűleg valami olyasmi amit a legelején taglaltam, hogy az X nem tudja miféle hardwerre számítson, de ez csak tipp a részemről) a kiosztásunk hiányosan fog működni, azaz nem funkcionál majd jól a CapsLock mint mod5.
Az xmodmap-os sor tölti be a táblázatunkat, a modkeys pedig az a szkript amit korábban már fentebb közöltem, ami beállítja a megfelelő módosítóbillentyűket.
Hátravan még e titokzatos sor:
Keymap –
Nos ez egy kis szkript a részemről, aminek tartalma a következő:
#!/bin/bash
KEY="hu"
if [[ $1 == "--" ]] ; then
cp /_/P/Szkriptjeim/-/mysettings/aktkeymap.txt /Mount/RAM
exit
fi
if [[ $1 != "" ]] ; then
KEY=$1
fi
echo $KEY > /Mount/RAM/aktkeymap.txt
setxkbmap hu
xmodmap $HOME/.myxmodmap_$KEY
modkeys
exit
Mit is csinál ez? Elárulom, a benne megemlített aktkeymap.txt fájl tartalma mindössze ennyi:
hu
Nos e szkript ha a -- paraméterrel hívjuk meg, e fájlt átmásolja egy speckó könyvtárba, ami történetesen a ramdiszken található, de ez úgy különben nem igazán fontos. A lényeg hogy ha nem e -- paraméterrel hívjuk meg, akkor a paraméterét is beleírja e fájlba, és beállítja a $HOME könyvtárunk azon .myxmodmap fájljára a billentyűzetkiosztást, aminek a neve végén a kapott paraméter szerepel!
Ez amiatt lényeges, mert eddig elsunnyogtam azt a döntő, lényegi kérdést, mire is használom a jobboldali Ctrl billentyűmet. Nos, ezt kivettem a módosítóbillentyűk köréből, s elneveztem úgy, hogy F22. Ha ugyanis nem tudnád, azok az általad kívánt héber, arab, vietnámi, orosz vagy akármilyen más karakterek amiket be szeretnél tenni a billentyűzetkiosztásodba, azok milyen névre hallgatnak, mit írjál bele a magad xmodmap fájljába rájuk hivatkozandó, akkor keresd meg a rendszeredben a keysymdef.h fájlt, abban megtalálod. (Az Xproto vagy valami hasonló nevű progi-csomag része, ami pedig az X szerver része). Épp csak ott mindegyiknek a neve úgy kezdődik, hogy XK_, na neked a név ez után következő része kell.
Na és hát látom a keysymdef.h fájlban hogy elvileg van egy rakás további F-es funkcióbillentyű-szimbólum, nemcsak 12-ig mennek azok! Felhasználtam az F22 nevűt, s ezt tettem a jobboldali Ctrl helyére. Nekem eredetileg úgyis csak F12-ig mennek a funkcióbillentyűk, s nem is találkoztam olyan billentyűzettel, amin ennél több lett volna. Most van F22 is már nekem. Eképp e billentyűre hivatkozhatok az xbindkeys progival, s meg is tettem ezt. A magam $HOME/.xbindkeysrc fájljában szerepel e rész:
# saját hu keymap
"Keymap hu"
F22
# saját eo keymap
"Keymap eo"
Control + F22
Ez azt jelenti, hogy ha simán megnyomom ezen F22-nek kinevezett jobboldali Ctrl gombot, akkor átvált a $HOME/.myxmodmap_hu kiosztásra. Ha a (baloldali)Ctrl-lel együtt nyomom meg, akkor a $HOME/.myxmodmap_eo nevű kiosztásra vált át. Hasonlóképp még sok más kiosztást is definiálhatnék. Lehetne olyan amit rádefiniálok a következő kombinációkra:
mod1 + F22
mod2 + F22
mod3 + F22
stb, sőt ha telepítjük az xchainkeys progit is, na akkor aztán a lehetőségeink végtelenek…
Eképp tehát lehet több saját billentyűkiosztásunk is.
Az eo nevűt arra használom, hogy benne szerepelnek az eszperantó nyelv úgynevezett „kalapos” betűi is, melyeket az AltGr illetve Shift+AltGr segítségével érhetek el.
Mindez valójában csak amiatt történt hogy legyen mivel kipróbálnom, működik-e az elképzelésem a saját billentyűkiosztások közötti váltásról, sok értelme nincs, mert ugyanezen betűk simán elférnének ugyanezen helyeken a magyar (azaz hu-nak nevezett) kiosztásban is. Azonban annak aki sokat használ egyszerre több olyan nyelvet is, melyekben nagyon sok a magyarétól eltérő karakter szerepel, pld orosz, görög, héber, koreai, japán, arab, stb, annak számára e lehetőség kincset ér.
Na és amikor a Keymap szkript átvált a megfelelő xmodmap fájlra, eltárolja a beállított keymap nevének kódját. Ez arra jó, hogy valami okossággal ezt ki lehet jelezni folyamatosan a képernyő statusbarjára, hogy tudjuk mivel dolgozunk épp, ne kelljen találgatnunk. De ez egy másik cikk témája lesz majd.
Végezetül egy jó kis trükk: Nemcsak a speciális nevekkel adhatjuk meg a karaktereinket az xmodmap táblázatban is, hanem az UNICODE kódjukkal közvetlenül is, efféleképp:
keycode 27 = r R U003C1 U003A1
Ezek után azt hiszem semmiféle akadálya nem lehet annak, hogy mindenki megcsinálja a maga számára az ő szívének kedves billentyűzetkiosztást!