[OT] Politikai célú agitációval a munkahelyemen ...

Sosem tapasztaltam, pedig állami vállalat vagyunk.

Nálunk elég értelmesek az emberek, pontosan tudják, hogy a vallási és a politikai témákban több az érzelmi alapon működő meggyőződés mint a logikusan megvitatható tények, ezért mindenki tartózkodik ezektől az értelmetlen, csupán mások megbántására alkalmas témáktól a folyosón.

Elvégre ez egy munkahely, nem kocsma, és nem is a HUP. :-)

Melegen javasolt elmenni valamilyen - szerintem - politikai eseményre. Ez ide tartozik?

(Ha körlevél jön, hogy lesz "Biciklizz munkába"-hónap és aki teheti vegyen részt rajta- azt nem tekintem politikainak. Ha körlevél jön, hogy lehet menni 2-3 napos / hetes / hónapos honvédelmi kiképzésre, és aki teheti menjen el - no azt viszont politikai agitációnak tartom. Pedig amikor voltam - némileg hosszabb -  ilyenen 40 éve, még a politikai tiszttel együtt sem éreztem annak.)

Nincs időtáv megadva :) , emiatt egyéb.

Én már dolgoztam a Kádár-rendszer idején is, ott pedig értelemszerűen volt politikai agitáció, volt, hogy kolléga részéről is, és természetesen munkáltatói oldalról is (állami nagyvállalat). A rendszerváltást közvetlen megelőző időszakban ('89-90) meg természetesen minden oldalról. Sőt, még én is gyűjtöttem aláírást :)

Aztán ez szépen megszűnt, azóta nem fordult elő. Kolllégák egymás közt néha beszéltünk politikáról, és nagyjából tudni lehetett, hogy kinek mi a véleménye (nagyjából olyan szintig, hogy kormánypárti vagy sem, részletesebben már nem), de ezt nem minősíteném agitációnak.

Ceges Pride-on vonulas annak szamit? :)

Német multi, ilyenek történtek:

- meleg előadó "Melegség, magánügy" témában előadott a cégnél

- CEO nyílt levélben bírálja az AFD-t

- külön céges LMBTQxxx meg DEI csoport (rendszeresen kaptunk tőlük ilyen témájú leveleket)

- munkatársak fennhangon bírálják a kormányt

- és még sok ilyesmi...

a munkáltató megpróbálja rávenni|irányítani a munkáltatót, hogy bizonyos politikai erőket részesítsen előnyben

a munkáltató önmagát?

A kollegáim bindzsisztánsütit nyammognak, MZP lélekharangos hűtőmágnest aggatnak a hűtőre, választáskor pedig kitöltött mintaszavazólapokkal plakátolják ki az irodájuk ajtaját. Az étkezőben az épp aktuális messiás hangját lehet hallgatni, olyan hangminőségben, mintha a Kossuth szolna 540kHz -en; ujabban tiszapártos, meg szláváukrájnyis háttérképek/screensaverek tünnek fel. Néha szobaszinten kötelező jellleggel ordító gulyásmarcsi + pottyantóedina hallatszik, utóbbi a fejlesztesi igazgató szobájából.
Nem tudom, ezek politikai aggitációnak minősülnek -e. :)

Akkor amikor az életemben utoljára állami cégnél dolgoztam (""média""), akkor megosztottam az internet adó elleni tüntetést a privát facebook oldalamon. Másnap reggel a cégvezető csicskása rohant hozzám, hogy ez nagy baj, most felírtak és ezt most el tudják simítani és most ebből nem lesz gond, de legközelebb már biztos nem fog menni. Ez 11 éve volt. Kb fél évvel később meg is kaptam az irányt egy közössel, mert okuk nem volt, ott is jó munkát végeztem. A közösbe felsoroltam jó vastagon, hogy ha nem basznak ki, akkor az nem lesz olcsó. Minden aláírtak, távoztam és soha többé se állami se volt állami vállalathoz nem fogok menni. Legalábbis amíg rendszerváltás nem fog történni.

Most nagyon vegyes a társaság a jelenlegi munkahelyemen, de senki se idióta vagy degenerált, így egy fideszes sincs. Azon kívül meg senki se foglalkozik vele, amivel foglalkozni tudunk az a kormányzat munkájának eredménye amivel nehezíti az életet napról napra, pl MÁV állapota vagy kb akármi.

[x] Igen, én agitálok: ahol csak lehet mikrocock windows/office ellen

Aki az átkosban szocializálódott és ma még jár munkahelyre (esetleg a nyugdíjasklubba) az pontosan tudja, hogy a munkásőrség szétzavarását követően mindenféle munkahelyi politizálás gusztustalan, visszataszító, értelmetlen és fölösleges.

Fogalmam sincs, hogy a munkahelyemen van-e fityeszes, volt szadeszes, kommunista vagy tiszapárti. Egy férfi kollégánkról mindenki tudja, hogy buzi, két csaj meg együtt él elég régen, de a kutyát nem érdekli ez, mert melózni jár mindenki és senkinek sem éri meg  megmérgezni ilyesmivel a hangulatot. Nagyritkán valaki elkezd orbánozni, NER-ezni vagy világuralmiszadeszesezni, vagy közzéteszi, hogy milyen a politikai világnézete, azt a társaság nagyjából egyhangúan azonnal elhallgattatja. Kábé úgy, mintha nagyokat fingana az irodában.

Volt egy kollegám aki szeretett politizálni, másik oldalon állt és egész jókat vitatkoztunk. De ez is 10+ éve volt. Rendes agitációval sose találkoztam.

Agitációval ugyan nem találkoztam de dolgoztam katolikus! rádióban. Ott explicit elvárás volt, hogy toljad a fidesz propagandát. Ez még akkoriban volt amikor ellenzékben voltak. Folyton a hírtv-ből kellett! átvenni a híreket és nem az mti-tól. Mondjuk sokáig nem is maradtam ott...

Btw van még mti vagy azt is beszántották?

Annyira régen volt, hogy elfeledkeztem róla. Így a sosem tapasztaltra szavaztam. Áztán elkezdtem olvasni a hozzászólásokat.

Aztán visszavontam a szavazatomat és a munkáltató részéről-re szavaztam. Csak annyit mondok május 1. Ez gondolom most már rendben van.

Ez valami olyan lehet, mint a latens holmokosokkal, mindig azok futnak az olyanba bele, hogy egy meleg barban veluk szemeznek :D

A reggeli pacsizás utáni "Na mi újság, megvan már az 500 milliárdunk?"kérdés az minek számít? 

Közvetlen agitálást nem láttam, de "Reinforcement learning" típusút igen: ha valaki nem a megfelelő irányban mozgott, valahogy a pozíciója szignifikánsan magasabb eséllyel került be az átszervezés szkópjába. Érdekes folyománya, hogy a többiek rögtön tudták merre kéne menni.

Szerencsere a jelenlegi munkahelyemen benne van a szabalyzatban, hogy mindenfele politikai diskurzus tiltott. Es ez igy helyes. (Par izraeli kollega szemelyes erintettseg miatt kicsit neha feszegeti a hatarokat, de vegul is ertheto es volt vagy 2*15 perc osszesen.)

Olyannal találkoztam, hogy kis cégnél gyakran politizáltak, és a tulajdonossal (szerintem Ő generálta) persze mindenki egyetértett, még azok is, aki nem értettek vele egyet. Szerencsére ebben nem volt kötelező részt venni, csendben is lehetett maradni. Beszállni meg nyilván hülyeség (szerintem). Frusztráló, ha valaki nem vevő rá vagy nem úgy gondolkodik. Aki meg azt mondja, amit a tulaj hallani akar, azokról ne is beszéljünk...

Azok politizálnak akiket a mindenkori polgárjenő ültet be, ez felismerhető arról, hogy effektív munkát nem igazán végeznek és , hogy váltáskor hirtelen bedugják őket egy másik helyre (amit épp a párt tud intézni) , sajna amikor visszafele váltunk akkor hirtelen újra megjelennek nálunk. Felismerhetők még a kivagyokmivagyok egoról , hasonlóak mint a közbeszversenyszféra képviselői akik lesajnálják a közszférát miközben abból élnek :D (mert az igazi versenyszférában esélyük sem lenne)

Ilyen szempontból amúgy senki senkit nem hagy az út szélén. De legalább aki nem politizál az épp szophat az aktuális felszopókkal :D

Épp aktuális, hogy a nemorvosok véres szájjal fröcsögik, hogy:

-mi az hogy nincs protézis a kövéreknek(mert valszeg cukros és a túlterhelés miatt 1 év alatt kuka)!!!!

-mi az hogy ledolgozni a várólistát és sok a felesleges kérés???

Majd az orvosok mondják: tényleg kirohad az a protézis, ha cukros+ túlsúlyos, és tényleg sok a felesleges kérés.

Korábbi munkahelyemen tapasztaltam, hogy elmondta a vezetőség, hogy szerinte a jelenlegi kormánypárt a jó, de nem próbált meg meggyőzni, és semmi nyomás nem volt, hogy kinek mire kellene szavaznia. 
Igazából csak egy beszélgetés során kifejtették a vélemyényüket, de teljesen visszafogottan, úgy, hogy senkit ne zavarjon, és az ellekező véleményt is meghallgatták.

Valahogy 1999-ben vagy 2000-ben volt, hogy az egyik srác behozott egy aláírásgyűjtő ívet, a sorkatonaság eltörlésének a támogatására.

Akkor szólt a főnök, hogy politikának nincs helye a munkahelyen, szóval legyünk kedvesek mellőzni ezt.

Se előtte, se utána nem találkoztam ilyesmivel.

Beszélgetés, vitatkozás volt, volt pl. egy cégnél két srác, akik minden egyes ebédnél egy asztalhoz ültek és vitatkoztak. Illetve egy orosz származású amerikai kolléga nagy hangon kikelt a homokosok ellen, de az munkaidő után volt, miközben épp az ügyféllel ücsörögtünk valami kávéház vagy étterem teraszán. Az ügyfél nagyfőnöke (amerikai nő), elég nagyot nézett. Ezek egyikét se számítom, mert úgy érzem a kérdés nem ezekre vonatkozott.

Sohasem tapasztaltam, pedig van olyan kollégám, akinek alanyi jogon járna fegyveres testőrség. :) Annyira furcsa nekem, hogy olyanok, akik közel vannak a tűzhöz, sokkal lazábbak, kedvesebbek, közvetlenebbek, míg mások - akár itt is - valami elképesztő gyűlölettel és elvakultsággal képesek utálni mindenkit, akik másképp gondolkodnak, mint ők. Számomra valahol ijesztő az a beszűkült gondolkodás, amely úgy hirdeti az elfogadást, hogy képtelen elfogadni azokat, akik erről mást gondolnak. A munkahelyemen nem azért van nyugalom, mert mindenki egyféleképpen gondolkodik, hanem megvan a képesség az emberekben az eltérő gondolkodásmód megértésére. Vannak liberális és konzervatív szavazók, világnézetűek közöttünk, de ez nem akadályozza a munkát. Még az igazgatótanácsban is van ilyen is, olyan is. Nem szoktunk politizálni, de senki és semmi nem tiltja. Egy-egy nagyobb horderejű esemény kapcsán néha beszélgetünk közéleti kérdésekről, s akkor ki-ki a saját világlátása alapján más-más magyarázatot lát az események okaként, az egyes magyarázatokban más dolgok lesznek fajsúlyosak, s más dolgok lényegtelenek. Ugyanannak a valóságnak látjuk más megvilágításban a vetületeit, amelyek eltérőek, de a valóság attól még egyféle.