Tesztelőből kevés van a munkaerőpiacon

Már az első előadás előtt elkezdődött a kapcsolatépítés, amely olyan sikeresnek bizonyult, hogy hamarosan sms-ben kellett megkérnem irodavezetőnket, hogy hozzon utánam egy doboz névjegyet, mert az a húsz darab amit vittem, elfogyott.

A kitűnő előadások miatt legalább annyira érdemes volt jelen lenni, mint a kapcsolatépítésért.

A konferenciát dr. Beszédes Árpád nyitotta meg a Hungarian Testing Board részéről, aki hangsúlyozta, hogy céljuknak tartják, hogy a tesztelést, mint szakmát elismertebbé tegyék, azáltal is, hogy népszerűsítik. Szeretnék bemutatni, hogy milyen képzések, kurzusok, egyetemi tantárgyak léteznek szoftvertesztelés témakörében. Nem utolsó sorban pedig tesztelési eszközökkel és esettanulmányokkal is találkozhatunk az előadások során.

Ezt követően dr. Kovács Attila beszélt arról, hogy nagyon fontos, hogy az alkalmazások üzletszerű használata előtt megtaláljuk a hibákat, vagyis méréseken alapuló felelősségteljes kijelentéseket kell tenni a minőségről. Az előadó hangsúlyozta, hogy egy tesztelő biztos szakmai tudással kell, hogy rendelkezzen, melynek alapja lehet a magas szintű képzés és az élethosszig tartó tanulás. Fontosnak tartotta, hogy a piacon megjelenjenek a szakmai tudást mérő bizonyítványok és a platform és vállalat független szabványok, továbbá kialakuljon a nemzetközi szakmai nyelvezet. Utalt az ISTQB (The International Software Testing Qualifications Board) működésére, amely egy non-profit világszervezet és foglakozik a szoftvertesztelés oktatásával, vizsgáztatással, sőt 2011-től még egy karrierportált is létesítenek, ahol segítik az álláskereső tesztelőket, illetve azokat a vállalatokat, akiknek szükségük van rájuk.

A szoftvertesztelők képzésének, illetve bizonyítványainak több szintje van, kezdve a Foundation Level nevű szinttel, a Test Manager-en át, egészen a Test Analyst-ig, illetve a legfelső szintig, amely a Technical Test Analyst. A képzés a felmérések szerint bőven megtérül, hiszen javul a projektek eredményessége, kevesebb külső segítségre lesz szükség és kevesebb rendszer leállás lesz az eredmény.

Egy Certified Tester képzésen általában a következő témákban szereznek ismereteket a tanulók: tesztelési alapelvek; a tesztelés emberi oldala; tesztelés és életciklus; statikus és dinamikus tesztelés; tesztek tervezése; teszteszközök; incidensmenedzsment; minőségmenedzsment.

Komoly hangsúlyt a tesztelésre leginkább az Egyesült Királyságban, Németországban és Indiában helyeznek. Magyarország a középmezőnyben van, tehát még van mit fejlődnünk ezen a téren is.

Beszédes Árpád részletesebben szólt a szoftvertesztelés oktatásáról Magyarországon. Szerinte még mindig úgy tekintenek a tesztelő szakemberekre, mint „olcsó betanított munkaerőre”. Az a megközelítés is hibás, hogy „aki nem jó fejlesztőnek, jó lesz majd tesztelőnek”, hiszen egy jó tesztelőnek mindenekelőtt nagyon jó programozónak is kell lennie. Hozzátette, hogy valójában nem csak a tesztelő tesztel, hanem a fejlesztők, a programozók, a felhasználók, a vezetők és a rendszerszervezők is.

A szoftvertesztelő szakma az előadó szerint nem elég megbecsült és nagyon szomorú, hogy ezekről a szakemberekről úgy emlékeznek, meg, hogy „csak egy tesztelő”. Mások pedig egyenesen destruktív egyedeknek tartják őket, erősítve azt a tévképzetet, hogy „a tesztelő rombol”, holott a tesztelő csupán megpróbál hibákat találni.

Árpád szerint a tesztelés különleges lélektannal rendelkezik és sokan nem értik, hogy a közös cél valójában a szoftverminőség javítása, melynek során a problémákat együtt kell megtalálni a fejlesztőkkel, a projektvezetőkkel, a menedzsmenttel, a felhasználókkal és a tesztelés minden érintettjével. Azt is érdemes tisztázni, hogy a tesztelő dolga nem a hiba kijavítása, hanem az, hogy rámutasson a hibára, (bár megjegyzem, hogy az sem hátrány, ha tud ötletek adni a javításra).

A HTB előadója szerit vegyes azoknak az előképzettsége, akik ma teszteléssel foglalkoznak. Igaz, hogy léteznek lelkes kezdők és guruk egyaránt, de kevés a rendelkezése álló minőségi képzés, mivel az egyetemek főleg programozókat (szerintem gyenge kódereket) képeznek, a speciális képzések pedig drágák. Tehát különbséget kell tenni a betanított tesztelők és a képzett tesztelők között.

Sajnos szoftvertesztelői szakirány egyik egyetemen sincs, de vannak olyan intézmények, mint például a Szegedi Tudományegyetem, ahol igyekeznek a tesztelés oktatására komolyabb hangsúlyt fektetni. Amíg pedig nincs ilyen szakirány, marad az önképzés, amelyet különálló kurzusok és speciális képzések keretein belül tehetünk meg. A komplex programoknak nagy jövőjük van, hiszen ezek felölelik a requirements engineering, a tesztelés és a projektmenedzsment témakörét is.

Sajnos OKJ képzés sincs tesztelés területén, pedig ebben szintén óriási lehetőségek lennének, főleg ha látjuk, hogy milyen piaci lehetőségeket rejt a tesztelő szakemberek iránti igény. Egyelőre tehát maradnak az olyan különleges kezdeményezések, mint a TITAN program, a céges képzések, a könyvek, a folyóiratok, a konferenciák és a kiállítások.

Ambrúzs Sándor hangsúlyozta az akkreditált képzésekről szóló előadásában, hogy „a tesztelés ugyanannyi ideig kellene, hogy tartson, mint maga a fejlesztés” és hozzátette, hogy nagyon örül annak, hogy a képzéseiken egyre szebb számban jelennek meg olyanok is aki, nem foglalkoznak közvetlenül a teszteléssel, de szeretnék érteni annak célját és teljes folyamatát.

A kávé- és ebédszünetben folytattam a kapcsolatépítés, immáron egy doboznyi névjegykártyával felvértezve. Nagyon jó hangulatban folyt a diskurzus, talán egy kicsit hangosak is voltunk. Egyik tesztelő szakember elmesélte, hogy a minap a környékükön elment a villany, de mindhárom lépcsőház műszakilag másképpen reagált a történtekre, az emberekről nem is beszélve. A házakban csak villanytűzhely van, tehát nem lehetett ebédet főzni. Az volt a poén, hogy mire az egyik nagymama megrendelte a kínai menüt, addigra vissza is jött az áram. Jómagam az elektronikus fékrendszerek vezérlőegységeinek gyártásközi tesztelése és CAN-es kommunikációjának vizsgálata során szerezett tapasztalataimról beszéltem új barátaimnak. Megbeszéltük, hogy mennyire jobb volt a tisztán mechanikus alapokon működő járművek világa, hiszen azt egy ügyesebb autós otthon maga is meg tudta javítani, míg manapság ha „bedöglik” az elektronika, csak a szerviz segíthet rajtunk. De mi van, ha mindez a sivatagban történik velünk, ahol „csak egyszer lehet hibázni, de az végzetes”, ahogy ezt Almásy László példáján már megtanulhattuk?

A konferencián voltak még előadások tesztelési eszközökről, alkalmazás életciklus menedzsmentről és láthattunk komoly esettanulmányokat is, amelyeket most nem részletezek.

Az esemény egyik legérdekesebb része a kerekasztal-beszélgetés volt, ahol a jelenlévők közül bárki kérdezhetett az előadásokkal és a szakmával kapcsolatban.

Egyik legérdekesebb kérdés az volt, hogy a válság hatására csökkent-e a tesztelési munkák száma és ez milyen hatással volt a személyi állományra? A válaszokból megtudhattuk, hogy bizony volt, ahol ezen akartak spórolni, de általános megállapításként mondhatjuk, hogy a szoftverfejlesztő cégek ügyfelei inkább a minőségre helyezték a hangsúlyt, ezért az alapos tesztelés is felértékelődött, mivel sokkal nagyobb veszteség lett volna számukra rosszul működő alkalmazásokat piacra dobni, hiszen emiatt ügyfeleket veszíthettek volna. A tesztelési projektek számát az is növelte a válság alatt, hogy az ügyfelek a pénzükért sokkal több lehetőséget, funkciót, ha tetszik feature-t kértek a készülő alkalmazásokba. Tehát a tesztelési munkák száma folyamatosan növekedett és jelenleg is rendkívül nagy a kereslet a képzett szoftvertesztelők iránt.

Ez a megállapítás arra sarkalt, hogy én is felszólaljak és bemutatkozásomat követően megkérdezzem, hogy mégis mekkora a tesztelők iránti kereslet, vagyis szám szerint hány szoftvertesztelő hiányzik a magyar munkaerő piacról?

Erre a kérdésre kissé zavarba jöttek az előadók, de aztán szépen összeadták a számokat és kijött, hogy nagyjából 500 szoftvertesztelőt tudnának felszívni ma az informatikai fejlesztésekkel foglakozó cégek Magyarországon.

Ez úgy vélem egy tekintélyes szám, amely alapján a szoftvertesztelés, mint szakma, valóban komolyabb odafigyelést igényel. Ahol ennyi szakemberre van szükség, ott valóban érdemes lenne mélyebb képzéseket indítani elérhető áron. Ma tényleg nehéz ezen a területen jó szakembereket találni, és hallottam olyan munkaerő-közvetítő cégről, aki QA és tesztelői keresést nem is válla, mert az számára eleve vesztes csata.

Én, mint specialistákat felkutató fejvadász, azonban több ilyen és hasonló profillal rendelkező szakembert találtam ügyfeleimnek a közelmúltban, de mivel ez egy nehéz terület, valóban túlmutat a tömegtoborzás és a munkaerő-közvetítés keretien. Az ilyen szakemberek megkeresését olyan tanácsadóra kell bízni, aki maguk is jól érti a témát, csakis ez hozza meg a sikert.

Az ilyen és ehhez hasonló szakmai konferenciák rendkívül hasznosak, hiszen a magas színvonalú szakmai előadások mellett rengeteg lehetőség nyílik kapcsolatépítésre. Attól viszont óva intek mindenkit, hogy szakmai alapokat és tapasztalatot nélkülözve jelenjen meg az ilyen rendezvényeken, mert az olyan embereket kinézik, akik nem tudnak az adott témához érdemben hozzászólni, hanem csak azért mennek, hogy önös üzleti érdekeiket képviseljék.

Forrás: Spiller László IT Fejvadász Blogja