Hanna elköltözik (!) (?)

Közös kismama tornák, babamasszázs tanfolyam, baba-mama klub.
Kedvelem Andit. Bár pár évvel fiatalabb mint én, mégis jól kijöttünk.
Ritát én nem akartam bölcsődébe adni, így adóbevallás időszakban nagyon jól jött, hogy Andi volt a babysitter. Vittem hozzájuk Ritát, Hannával játszottak. Én addig nyugodtan tudtam intenzíven dolgozni. Mindenki jól járt így. Majd aztán Andi is visszament dolgozni. Férjét is kedveltem.
Oviba egy csoportba kerültek a gyerekek, ez kicsit átsegítette Ritát a tőlem való leválásában. Barátnők lettek.

Meglepődtem amikor megtudtam hogy Hanna szülei elváltak. Véleményem szerint aranyos pár voltak, de Andi feladta a harcot a férjéért. A férjéért akit a saját anyukája nem „engedett” el. Persze tudom ehhez két fél kell mindig. Aki a családba akarja ragasztani a fiát és a fiú aki engedelmeskedig az ily anyának. Nem lehet könnyű egyik félnek sem. DE én magamban mindig az anyákat okolom.

Miért nem lehet elfogadni egy 30 éves fiúról hogy ő már FÉRFI. Járja a saját útját, családapa és férj szerepkörben.
Arra lennék kíváncsi hogy boldogok az ilyen típusú anyák, hogy ők „nyertek” a menyük felett? Visszakapták a fiúkat … és ???

Pár hete egy ugrálóvárban találkoztunk. Szerencsére ingyenes volt a vár így lányaink jó pár órát elugráltak.

Megbeszéltük az élet dolgait Andival. Elköltöznek, Németországba.
A srác akivel közös jövőjüket megtervezték annál a multinál dolgozik ahol Andi, de a német részén. A srác szülei elfogadóak. Nem okoz problémát Andi magyar származása, Hanna léte. Összeházasodnak.
Így aztán Ritus „egyedül” kezdi az ovit szeptemberben.