Székelykáposzta volt a következő amit megtanult elkészíteni tiko.
Tegnap délután, este. Kinn bográcsban. Férjem volt a tanító.
Nagyon-nagyon finom lett. Jó pár vendéget hívtunk, mindenkinek ízlett. Ma visszajött a társaság ebédre oly finom volt és annyi maradt. Tiko apukája is eljött ebédelni a fia főztjéből aminek örültem. Azért jól esett volna ha anyukája is eljön... de hát már ilyenek csak az anyák. Féltékenyek.
Hozzászoktam. Ragaszkodnak a „pici” fiúkhoz. Rögtön zsigerből megérzik a konkurenciát. Az apák, ők elfogadók. Természetes számukra hogy a fiúknak is le kell válniuk a korosztálycsoport lesz a meghatározó gyermekük életében még ha az ellenkező nemű akkor is.
Így van aztán hogy fiú barátaimmal és apukájukkal kijövök maximálisan jól. Hát az anyák... ők nehezebb esetek. Főleg úgy hogy tudják, hogy nekem teljesen mindegy hogy ők mit gondolnak, nem függők tőlük semmilyen téren.
Ma este színház. Kvártélyházi esték keretében Zalaegerszegen. Mindjárt indulunk. Holnap pedig retroparty.
Sűrű a program. :)