-

? Honnan van kvantum, meg kvantumgravitáció, amiben energia maradhatna meg, ami megmagyarázná az univerzum kezdetét?

Hogyan keletkezett? :D

Úgy, hogy kitaláltuk. Extrapoláltunk a kísérleti tapasztalatokból. De gondolom azt akarod kérdezni, hogy a természet viselkedése miért rendelkezik szabályosságokkal. A kérdés csak az, hogy ezt csodának tekintjük-e, vagy pedig csak elfogadjuk, hogy a természet ilyen. Abban biztos vagyok, hogy azzal, ha feltételezem az isten létét nem magyarázom meg, mert az isten bonyolultabb, mint a természettörvények, és akkor felmerül a kérdés, hogy ő miért van, ki hozta létre, stb. Valahol véget fog érni a magyarázat, vagy, amikor kiderül, hogy a többihez nem vagyunk elég okosak (azaz, hogy az anyag kimeríthetetlen), vagy mert eljutunk arra a szintre, ahol már nem lehet tovább egyszerűsíteni. De ha feltételezel egy mindenható lényt, aki létrehozta, annál bonyolultabb nincs, az nem magyaráz meg semmit. Még azt sem tudod, hogy őt ki teremtette. Szóval ezért nincs értelme istent feltételezni, csak ha van valami jele.

Ha úgy tetszik, lehet egy csoda, de még mindig jobb, mint végtelen sok csoda ("Az Isten útja kifürkészhetetlen"). De én inkább úgy definiálnám a csodát, hogy amikor egy pillanatra a természettörvényeket egy természetfeletti lény felfüggeszti, hogy valami más történjen. Ilyen értelemben a világ keletkezése nem feltétlen csoda.

Ejha!

Először tisztázni kell, hogy a "vallás" és a "hit" nem ugyanazt jelenti.

Az ateizmus úgy hit vagy vallás, ahogyan a bélyeg nem-gyűjtés is egyfajta hobbi (nem az), hiszen a vallások lényege, hogy sajátos mitológiához rituálék, szent hagyományok (például könyvek) és sajátos életmód, értékrend is tartozik. Két ateista személy viszont lehet, hogy semmi másban nem ért egyet és nem is azonos mércével mérik a dolgokat, mint az, hogy egyikük világnézetének sem része a köznyelvben "isten"-nek nevezett dzsóker. Az ateizmus egy szuperegyszerű álláspont, nem több: a világteremtő, a világ sorsával aktívan törődő szuperentitás létezésében való hit hiánya. Olyan, mintha azt mondanád az "egészséges" szó helyett, hogy "betegségtelen".

A "tudomány" nagy kezdőbetűvel írása és az "open-mindedness" emlegetése utal rá, hogy az ilyen illetőnek annyira nyitott a koponyája, hogy kipottyant rajta az agya. Vegyük észre, hogy a tudomány és a vallásosság nem egymást kizáró területek: elég csak a rengeteg hívő tudósra gondolni, akik között papok is akadnak bőven, mondjuk épp az az illető (Lemaître), aki a "big bang" elmélettel előállt. A trükk az, hogy mindkét területet arra kell alkalmazni, amire való. A tudomány a világ titkainak felfedezésére, a vallást pedig az arra rászorulók/alkalmasak pszichikai mankójaként, és a társadalom irányításanak hasznos és potens eszközeként.

Ha a spagettiszörnyet, a teáscsészét és a többi lerágott csontot dogmának vagy liturgiának tartod, sajnos bizonyítod, hogy nem ismered e szavak jelentését, sem pedig azt, hogy ezek a fogalmak milyen körülmények között, milyen reakcióként jöttek létre.

Jobban kell igyekezned, ha tényleg nyitott elmével szeretnéd megismerni a világot, mert amit itt előadtál, az az ellenkezőjét bizonyítja.

Nem hit, extrapoláció. A tudományos módszer nem valami, amiben hiszel, hanem egy módszer, amit kipróbálhatsz, ha valamiről információt akarsz gyűjteni. Az egy tapasztalati tény, hogy ez sokszor működött a múltban (ezzel a módszerrel fedezték fel a mechanikát, elektrodinamikát, relativitáselméletet, kvantummechanikát, kvantumelektrodinamikát, ...). A módszer egyik lényeges (gyakorlati) része, hogy a legegyszerűbb, az addigi tényeket keretbe illeszteni képes elméletet használjuk, és abból vezetünk le további, ellenőrizhető jóslatokat, majd ezeket ellenőrizzük. Azért a legegyszerűbbet, mert másból nehezebb jóslatokat levezetni.

Az tehát innen következik, hogy az elméleteim csúcsára nem rakok angyalkát (marad a karácsonyfára), mert nem magyaráz meg tőle többet, de bonyolultabb lesz.

A módszert önmagára is alkalmazhatom. Mivel a filozófiában már lerágták azt a csontot, hogy van-e biztos tudás a valóságról (és nincs), ezért ennél egyel kevesebbet célzok meg, az önkonzisztenciát. Tehát ha valami ellentmond annak a hipotézisnek, hogy ez működik, akkor el fogom vetni a hipotézist (ez az open-mindedness). Mi lenne egy ilyen ellentmondás? Ha lennének valódi, megbízható istenbizonyítékok. (Bertrand Russell írja le, hogy ő fiatalkorában egy napig ugrált örömében, mert nem találta a logikai hézagot egyben, ezért azt gondolta hogy van isten. Aztán aludt rá egyet, és meglett a logikai hézag. Russell-lel ellentétben én nem ugrálnék örömömben, de tudomásul venném.)

Azt elfogadom, hogy a spagettiszörny, teáskanna, meg hasonlók lerágott csontok, de ezek válaszok lerágott csont ellenérvekre. Nincs szükség újra, amíg nem produkál a vallás új érvet.

Tehát, összefoglalva, a vallástól abban különbözik a világképem, hogy nem tartom biztosnak a tudásom, elfogadom, hogy van egy csomó dolog, ami még megmagyarázásra/felfedezésre vár. A vallásos embereket nem nézem le, feltéve, hogy a saját elvárásaikat először saját maguk követik, és nem pedig másoknak akarják előírni egyes részeit, miközben más részeit leszarják vagy nem is olvassák. Azt pedig nem vagyok hajlandó elfogadni, ha egy egyház rá akarja kényszeríteni a hite előírásait azokra, akik nem hisznek benne. A kereszténység kb. 2000 éve szinte mást sem csinált Európában, és az iszlám meg most lett igazán aktív (és ha szükséges, akkor örömmel szövetkezik ebben a Vatikán az iszlám országokkal), szóval ezek ellen azért megteszek mindent, ami tőlem telik.

...még senki nem tudott reprodukálhatóan eredményesen imádkozni...

Te reprodukálhatóan eredményesen meg tudod mondani egy részecske helyzetét és energiáját egyszerre?

A különbség csak az, hogy az egyik ellenőrizhetően működik (a technikai haladás növeli az életszínvonalunkat)

Biztosan ki tudsz találni ilyen metrikát. De hadd kérdezzek valamit: ha összeengednénk ketrecharcban egy átlagos férfit az ókori Spártából, meg egy mai átlagos magyar férfit, melyikre fogadnál? Az „életszínvonal” ernyőfogalom alatt kiválaszthatod a neked tetsző metrikákat, és élhetsz azok szerint. De más miért tenné?

még senki nem tudott reprodukálhatóan eredményesen imádkozni

Bizonyíték?

az egyik önkonzisztens, értelmes, a másik önellentmondásos, nonszensz

Nem, ha célod a keresztény Istennel való jó kapcsolat, nagyon is racionális dolog a Bibliához fordulni.

mindenki addig növelheti a saját szabadságát és jólétét, amíg azt nem a másik azonos jogai rovására teszi

Bullshit.