A relatív többlet számít

Sokszor hallom, olvasom, hogy kormány elinflálja a pénzem. Ilyenkor az első kérdésem, hogy mire gyűjtesz és annak a valaminek hogyan alakult az ára. Értem én, hogy drága a kaja, de gondolom nem arra gyűjtőd a befektetésedben a pénzt.

Több barátom is akik (talán félelemből) ~200 milliós ingatlanokra költöttek mostanában (nem elsődleges ingatlan) szomorúan látják, hiába a top réteghez tartoznak itthon, mégis szegénynek érzik magukat. A tévedés oka, hogy mániában kb mindent megvesznek, magukat szívatják. Képtelenek a seggükön és pénzükön ülni. Egymásra licitálva képesek vásárolni. Ezeket az árakat maguknak is generálják pl. az új építésű ingatlanok piacán. Persze itthon a kormány is kiveszi belőle a részét rendesen. A top réteg rengeteg módon fér hozzá forrásokhoz alacsony kamattal, az egyén számára nyújtott állami transzferek is  feljebb tolják az árgörbét. 

Ezen barátaim, ha a vagyonukat euróban számolják és még ily csúfos árfolyamon is és elhelyezik magukat a világban, már nincs miért így érezniük. Ha a mostanában vásárolt ingatlan árát megnéznék más nagyvárosban is, akkor azt is látnák, hogy lehetne ennél jobb ingatlanjuk is. Érdekes az ember, ha alacsonyak az árak nem mer venni, mert mi van ha tovább esik, ha nőnek és magasak, akkor meg simán vásárol. Fejben a magas árak mellé egy jövőbeli nagyobb értéket vizionál, míg az alacsony ár mellé egy elértéktelenődést.  Nem mérlegeli a valószínűséget, nem olvas statisztikákat, nem gondol bele, hogy bassza meg, lakni csak kell majd a többieknek is valahol. Nem gondol bele abba sem, hogy az adott helyen pl. nem lesz több telek, mert az egy véges erőforrás. Abba sem gondol bele, hogy a szolgáltatásalapú gazdaság helyszíne a város. Csak meg kellene nézni a statisztikát, hogyan állunk ebben és látni lehetne a potenciál lehetőségét.

Korábban olvastam, hogy az ember gazdaságilag lineárisan gondolkodik, nem tud mit kezdeni fejben a görbékkel. Lényegében van egy trend, amire húz egy egyenest amit a végtelenbe tovább visz és már látja is a jövőt.  Ha egy pillanatra leülünk és végig gondoljuk mi miért történik, valamint azokat az embereket akik így viselkednek meginterjúztatjuk, akkor más kép is kialakulhat bennünk, mint bennük. A lényeg a drive-ok azonosítása és a közös pont megtalálása. Ez a közös pont a legeslegritkább esetben valamilyen számítás vagy becslés.

A legtöbben azt mondják, hogy az ingatlan jó üzlet. Ismerem a mém-et én is. Olyan ingatlanosoktól is hallom (YT) akik eközben 0 db ingatlannal rendelkeznek és albérletben laknak.  Ezen ingatlanosok szerint, ha te veszed, akkor jó üzlet, de ő bérel, mert pörgeti a pénzét (szerintem nincs neki). És amúgy meg hol pörgeted kiscsillag? Ha olyan jó üzlet az ingatlan, akkor vegyen fel hitelt, mivel elvileg van egy rendes bérlője már -ő maga-, ami félsiker. :) Szóval hallom ezt a mémet olyan emberektől is, akik kb egymásnak mondják ezt. Az első kérdésem ilyenkor, mi volt a benchmarking? A válasz kb az, hogy minden. Innen megsejthető, hogy az illető még hobbi szinten sem ismeri a befektetések témáját. Amikor ezen emberek jó befektetésről beszélnek, akkor e mellé egy számítást sem tudnak mellékelni, hogy mi alapján jelentette ezt ki. Ezek az emberek a saját órabérükkel sincsenek tisztában vagy vállalkozást vezetőknél az általuk minimálisan és kötelezően megtermelendő pénz nagyságáról. Egy olyan piacon, ahol a beruházok már stopot nyomnak, mert nem tudják érvényesíteni az áraikat megsejthető, hogy ők építőanyag áremelkedés alatti ingatlan árnövekedésre számítanak. Egy ilyen piacon, mégis mitől lesz jó befektetés az ingatlan, ha a szakma implicit véleménye szerint is reál leértékelődés várható?
Ezen befektetések alapja  a félelem és nem a ráció. A ráció azt mondja várj. Az árak emelkednek. A ráció még mindig mondja várj. Az árak emelkednek. Az agy elborul és az illető megy vásárolni. Ha figyelt volna magára, akkor láthatta volna, hogy egyre jobban feszült lett és egyre kevésbé racionális. Azt szoktam javasolni az embereknek, hogy soha ne ülj autóba éhesen, szomjasan vagy idegesen, valamint mindig legyen felkapcsolva a lámpád. E javaslat ide is vonatkoztatható ajánlás, csak a lámpa helyett a  szemed legyen nyitva és értelmezd mi miért történik.

Vannak olyan ismerőseim, akik nagy vagyonokkal (500+ millió huf) beragadtak a tőzsdére, miközben éppen szintén pánikból ingatlanberuházásba kezdtek. Uhhh. Pénzedet kb megszoroztad átlagosan 0.7-tel vagy kevesebbel miközben felárral tudsz építkezni.  Ők is kiröhögtek pár éve az államkötvényemmel. 

A feleségem által ismerek olyan családot is, akik járják a világot és kriptóból élnek. Tavaly, amikor 60k volt a btc azt mondtam nekik, hogy vegyék ki a felét, de minimum annyit amivel kezdték és tegyék át államkötvénybe. Kiröhögtek. Mondták: Orbán elinflálja. Azt mondták év végére 100k lesz a btc és majd talán akkor. Azt mondtam: oké lehet, hogy nem ez a csúcs ár, de ez egy realizált nyereség és innentől neki nulla tőkéje lenne coinba,  annyit mindig fog érni. :)

Még egy példát leírok, ami már csak fikció. Józsi és Béla ugyanannyi pénzzel rendelkeztek. Józsi decemberben rakta be OTP rv-be Béla most. Bélának kétszer annyi részvénye van. Relatív kétszer annyira gazdag, és kétszer annyi osztalékot fog kapni. Lényegtelen, hogy Béla nominálisan nem gazdagodott épp, elég a jövőben, hogy Józsi előtt elhúzott. Ez a játék nem kétszemélyes, mint e példám.

Ezeket  a példákat/történeteket csak azért írtam le, hogy szemléltessem a környezetem. Bemutassam versenytársaimat a javak piacán. Hiába nőnek az árak akár jobban ebben a pillanatban, mint a pénzem (majd lesz korrekció), ha eközben a "versenytársaim" erőforrásai jobban csökkennek és a relatív előnyöm nő. Ugyanis ezzel a  relatív előnnyel leszek előrébb a javak megszerzéséért induló versenyben a jövőben. Hiába van több olyan ember is körülöttem, aki adna valamiért többet, mint én, ha ez a  több nem fog a rendelkezésükre állni. Épp ez az a gondolat ami engem nyugodttá tesz. Tévedhetek és rábaszhatok, de azt gondolom likvidnek maradni mindig előnnyel jár és több lehetőséggel. Azt szoktam mondani a nem elköltött pénz mindenre elég, ami annál az összegnél kevesebbe kerül a  világban. Maga a tudat, hogy megtehetem annak megvásárlását, olyan nyugalmat ad, ami segít racionális döntéseket hozni a jövőben.

Szóval kijelenthetem, számomra a relatív többlet számít. Ez nem olyan, mint egy sportverseny, ahol az számít hányadik vagy. Itt az is számít, hogy mennyivel vagy hányadik.

Hozzászólások

A kormánynak nem kell elinflálni a lakosságra számolatlanul öntött pénzt. Az szabály, hogy ez magától megy. Inflációt generál. Ha tudom, hogy a zsebedben van +1 millió akkor annyival drágábban adom a házam. Arra jó, hogy beindítson szektorokat ha esetleg leült, beragadt stb.

Ezt a veszteséget szerintem nem jól látod. Olyan mint az ostor vége. Akinek hosszabb annak nagyobbat mozog a vége. Tehát akinek sok befektetni valója van annál alkalmanként lehet nagyobb a veszteség, de hosszútávon Magyarországon ő a nyerő. Most nem számolok  q nagy buktákkal.

Inflációt generál, de ha nem növelik ennek összegét, akkor ez egy kifulladó folyamat. Magasabb áron újrarendeződik minden. Kialakul egy új egyensúly.

Erre jó példa vagyok én magam. hatalmas hitelkapacitásom lenne, de már csak olyan dolgokra vennék fel ami arbitrázs ügylet. Nincs kedvem dolgozni.

Nem kell már megint megmagyarázni az elégtelen bizonyítványt, pláne másét.

Mindenki a saját szintjén nyomorog, alapvetően az emberek jelentős százalékában él a "sosejó" filozófia. Ha van akkor az a baj, ha nincs akkor pedig az.

Valakinek az fáj hogy nem tud felvágottat vagy épp teljes kiörlésű kenyeret venni, valakinek az hogy nem évente csak 2-3 évente tudja lecserélni szalonból a kocsiját.

Ez -szerintem- pártállástól független. Akárkit megállítasz az utcán és megkérdezed hogy neki most miért rossz akkor simán elkezd neked panaszkodni legyen a fenti példából a parizeres vagy az újautós kategória.

Én úgy látom hogy az alapvető probléma hogy mindenki hasonlítgatja magát valakihez. Social média mindenkit mérgez mert oda nyilván csak a vidám és jó sztorik kerülnek ki, senki nem fog dicsekedni a bánatával.

Egy jó példa: Volt barátnőmre írtam rá szülinapján hogy boldogat neki, kirakott képei alapján új autó, vidám család, második gyerek, konferenciákon előadás, kiadott könyv és hasonló büszkeségek. Nekem pont egy olyan pillanatot sikerült kifognom amikor a hölgyben már egy jelentősebb mennyiségű alkohol volt és szépen kitálalt nekem hogy a férje csalja, ő is félrement már, a gyerek beteges és verekedik az óvodában, az életét pedig teljesen kilátástalannak érzi.

Speciel nekem pont emiatt van úgy beállítva a pofakönyv hogy minden ember le van tiltva a falamról, kvázi RSS feednek használom az általam olvasott híroldalak követésére, illetve csoportokba szoktunk marhulni (játékos csoportok, autós csoport, helyi közösség csoportja, régi kollégák baráti köre csoport).

Egyszerűen el kell kerülni ezt az álszent képet amit mindenki tol magáról és egyből nem lesz olyan érzésed hogy mindenki más eszeveszett nagy király és te meg egy szardarab vagy.

 

ps: átolvasva kicsit offra sikerült, sorry

Szerkesztve: 2022. 07. 06., sze – 11:24

most veszunk a tohoz eleg kozel (<100m) ingatlant. szerintem jo befektetes lesz. a sok YOLO utan egy kis nyugalom :-)

Szerkesztve: 2022. 07. 06., sze – 20:00

"Relatív többlet" alatt azt hittem, hogy relatív profitot értesz és erről lesz téma. Ha már nem ez, azért megjegyzem, hogy ezt is érdemes vizsgálni a befektetéseknél.

Ugye nem mindegy, hogy a piac egyébként is lefelé ment volna és ezért csökkent a hozamod - vagy azért csökkent, mert a befektetés nem operált jól. És bevétel helyett profitot érdemes számolni, mert lehet úgyis több a bevétel, hogy csökken a profit.

Ilyeneket szoktál mérni? Például a céged estén? Van erre egy matematikai kutatásom kereskedelmi folyamatokhoz, mellyel leválasztom a piac fluktuációját és önmagához hasonlítom a hatékonyságot. Ez tisztább képet ad két időszak összehasonlításában. Például mikor a tavalyi évhez vagy éppen az előző negyed évhez akarod hasonlítani a cég teljesítményét.

Saját magamnál a méréseknek csak a fantáziám szab határt.
Az alábbi mutatókat szoktam nézni magamnál és versenytársaknál. Mindez szekunder kutatás formájában, ebből a forrásból: https://e-beszamolo.im.gov.hu/ 

1 főre jutó árbevétel
1 főre jutó adózatlan eredmény
árbevétel/anyagköltség hányad  ~ ELÁBÉ
tőke arányos megtérülés
saját tőke arányos megtérülés
eladósodottsági mutató (per saját tőke)
idegen tőke - saját tőke arány
követelések aránya az árbevételhez
Ezen hányadosok Y/Y alapú változásait is nézem.

Ezen mutatókból következtetek a szervezettségre és a gépesítettségre. Ezenkívül vannak direktebb nem hivatalos információim  is a versenytársakról. 
 

Folyamatosan monitorozom a versenytársakat az pl.: álláshirdető portálokon. Ebből is lehet következtetni a problémaikra és elakadásaikra. 
Elsődleges kutatás formájában a munkatársaim monitorozzák a versenytársak termékének a vevői elégedettségét.

 

Írhatnál róla bővebben, hogyan kell elképzelni, mennyi adat szükséges, etc.

Minden plusz mutató további rálátást ad, egyetértek. Majd lehet írok róla egy blogot, mert a kifejtést rendesen le kell írnom képletekkel és magyarázattal.

Ami izgalmas benne szerintem, hogy másképp nem nagyon tudod mérni. Tehát ha megnézed az előző negyed év profitját a mostanihoz hasonlítva, akkor csak annyit tudsz levonni belőle, hogy több-e vagy kevesebb. De azt nem, hogy ti mennyire hatékonyan csináltátok. A piac durván ingadozik és így egybe olvad a piac fluktuációja a hatékonyságotok fluktuációjával. Mintha két hullámot egybe mosnál és így nem tudod szétválasztani őket. Csak a kettejük együttes összegét látod mindig.

Ez foglalkoztatott, hogy hogyan tudnám én mégis a lehetőségekhez és hibákhoz mérten minél jobban szétválasztani.

De ebből, hogyan látod az eredményességet?

Nekem sok-sok adatom van és még így is csak közelítő becslésre vagyok alkalmas.

Ugyanis nekem kell még ehhez, hogy ez hány vevő volt, mennyi volt a raklapos értékesítés és mennyi raklapot bontottak meg. Volt-e aznap kamionos eladás. Mennyi vevő jött el az áruért és mennyinek küldtem el én a saját költségemen (másképpen van csomagolva). 

Termelésnél se mindegy, hogy x tonnát csomagolunk be vagy 10x-et per sarzs. Az átállási költségek sem egyformák, mert számít az is, hogy miről mire állunk át.

Iszonyat sok mindent optimalizáltam már. Harmad annyi emberrel állítok elő hasonló értékeket, mint a versenytársaim. A világ legnagyobbjánál is többet termel nálam egy ember, mint náluk. Nemrégiben egy gyógyszergyárból érkezett hozzánk valaki és kiakadt, hogy nálunk nagyobb rend van.

BTW ha sorrendet akarsz állítani a konkurenseid között, akkor használhatnád a pontozásos módszerem, amit a blogomba írtam. Faék egyszerű és egy szofisztikált sorrendet ad, mely össze tudja illeszteni a különböző mutatókat, melyek mind más mértékegységben vannak.

0 + asinh( x1 * 1e18 ) + asinh( x2 * 1e18 ) + ... + asinh( xn * 1e18 )

Az "x"-ek a cégek különböző kimutatásai. Annyi van csak, hogy ha negatív tulajdonság, akkor nem hozzáadni, hanem levonni kell az asinh értékét. Ilyen egyszerű.

Ha ezt minden cégre elvégzed, akkor kapsz egy pontszámot mindegyikre, melyeket sorba rendezhetsz. Ha a pozitív tulajdonság azt jelenti, hogy ha nagyobb az értéke, akkor jobb a cégnek, akkor a nagyobb pontszámútól erősebb konurens.

Jó például termék fontosság megállapításához. Az összes elérhető tulajdonságot bedobálod és hozzáadod a függvényét nullához ha pozitív tulajdonság (nagyobb érték a jobb) és levonod ha negatív, például néhány ötlet, úgy hogy nem látok bele a cégedbe:

- forgási sebesség (eladási időszak nullái osztva a teljes időszakkal, ez jó ha csak munkanapokat jelöl, kisebb a torzítás) (negatív)

- gyártási idő nagysága (negatív)

- napi össz profit rajta, vagyis mennyit hoz (pozitív)

- napi össz beszerzési ára, vagyis mennyiből hozza (negatív)

- napi eladási mennyiség minimum egységben vagyis mennyire sok egységből tevődik össze a profit, minél több annál stabilabb a forgás (pozitív)

- egységnyi térfogat, vagyis mennyi helyet foglal (negatív)

- napi szórás, vagyis mennyire fluktuál, minél nagyobb annál rosszabb (negatív)

stb, még ami eszedbe jut és van rá stat. Ezzel egy iszonyat szofisztikált termék fontossági mutatót kapsz, ahol a nagyobb pontszám az üzletileg fontosabb terméket mutatja.

Egyedül a profitot itt érdemes duplán súlyozni, ami azt jelenti, hogy az asinh eredményét 2-vel megszorzod. De tényleg csak ezt és elég a 2, hogy ne vigyél bele szubjektivitást nagyon.

2xHárom dolgot nézek jelenleg amit fontosnak tartok.

Az adott évben:
- miből adtuk el a legtöbbet tonna (ő viszi a nevünket)
- mi hozta nominálisan a legtöbb árbevételt (ő a sztár)
- mi hozta nominálisan a legtöbb árrést

Ugyan ennek a listáknak az alját, mik voltak a vesztesek.

Ezen adatok alapján, már tudom mit milyen mennyiségben kell gyártani és mit nem fog kelleni. A termék portfólióm elég stabil.

Három okból gyárthatok terméket:
- viszi nevem
- profit
- szakmaiság / presztízs

 

Így amit te csinálsz, az inkább  a kereskedelemben hasznos (de ott nagyon), sok áru (n 10^3) és nagy termék fluktuációnál. 

A mostani KATA "reform" is tovább növeli a relatív előnyömet. Nem mellesleg azon KATA-sok, akik átalányadót választják és még hitellel is ki vannak tömve, azok pár hónap múlva nagyon más életszínvonalat fognak élni. Sajnos.

abszolut, de nem nekik volt koszonheto. peldaul mit gondolsz arrol, hogy a rezsicsokkentett ar a vilagpiaci ar folott volt sokaig (koltsegvetesi hasznot hozott), amikor meg mar negativ lenne, akkor ugye megy a levesbe. (a pozitiv hozamrol erdekelne a velemenyed, nem a masodik reszerol)

Amikor átvették, akkor valóban csökkentették a rezsi az addigi árakhoz képest. Majd kb 1-2 év után hazugsággá vált, mert pl 2018-ban itt Olaszországban is olcsóbb volt a rezsi. Akkor azt gondoltam, hogy tartalékolják ezt a pénzt a későbbi ingadozásból származó kisimításhoz. Lényegében ez történt. Nem fogadnék arra, hogy szummában többet fizettünk volna, mint a világpiaci ár. A mostani Rezsi Szilárd  által mondott árak is magasabbak az általam ismertnél. Megjegyzem, lehet itt Olaszországban is van valamiféle állami kontroll az árakon (nem tudom). Az üzemanyagon van 0.30  euró támogatás itt.

Mindettől függetlenül az elmúlt 12 évben az tetszett nekem, hogy a legtöbb állami transzferhez kellett az egyéni teljesítmény. Ettől tartom ma is korrektnek a rendszert.