Ubuntu Linux Desktop biztonsági tippek 2022-ben

Én esetleg annyi, bár nem biztonság, és nem is adatmentés, de RAID 1 tömbre tenném az egészet, hozzá valami szoftveres megoldással, hogy jelezze, ha az egyik disk/ssd nem megy. A szoftveres raid megfelelő, de akár az alaplapi raid is több lehet, mint a semmi. Ez sem ér semmit, ha törölsz, vagy akkor sem, ha nem veszik észre, hogy az egyik lemez nem megy, és akkor a másik is elromlik, csere előtt.

Center for Internet Security

OpenSCAP

"Ezután még újra kell indítani a gépet, hogy aktív legyen a beállítás." - Nemvindóz... systemctl enable ufw && systemctl start ufw

Ez nagy része jó tanács, és nem csak Linuxra vonatkozik, pl. titkosítás (tévhiedelemmel ellentétben nem lassít), jelszókezelő használata, nyanús linkek meg nem nyitása, rendszeres backup. Ahogy vírusirtó nem kell, úgy tűzfal se. Engedélyezni lehet, sok bajt nem csinál, de sok nyereség sem lesz rajta. A Linuxnak pont ez az egyik előnye, hogy nem kell mindenféle extra védelmi szutyoknak futnia a háttérben, már alap telepítésben is sokkal biztonságosabb, mint egy Windows.

Szerintem Ubuntura nem sok extra biztonsági intézkedés kell, out of the box is elég sok minden be van konfigurálva rajta megfelelően, pl. böngésző alapértelmezetten https kapcsolatokat erőltet, figyelmeztet veszélyesnek jelölt oldalaknál, stb.. Ez átlag felhasználónak elég, ennél többre (mint pl. SELinux, két faktoros hitelesítés, meg mindenféle biztonsági extra paranoiás intézkedések max. csak katonai, kormány, corporate szinten kellenek). Amiket én javaslok inkább, azok csak optimalizációs módszerek, nem feltétlen a biztonságot érintik.

1) Rendszeresen frissítsenek az új linuxos, ubuntus userek, ne halogassák, nyomják ki lustaságból, és ne féljenek utána újraindítani a rendszert, ne a hosszú uptime-ra gyúrjanak. Érdemes lehet a kernel update utility-ben kipróbálni újabb kerneleket is, főleg, ha valakinek modern hardverei vannak, amik nemrég jöttek ki.

2) Minden csomagot lehetőleg natívan, linuxos deb csomagként telepítsenek, a hivatalos tárolókból, és ne külön weboldalakról begyűjtött .deb csomagokat, Snap-ot, Flatpakkot, Appimage-t, meg ne windowsos szoftvereket Wine-ben meg virtualizált Windowsban futtatva erőltessenek (ezek csak vész esetre legyenek, mikor már sehogy máshogy nem lehet hozzájutni az adott szoftverhez). PPA-ból is nézzék meg, hogy mit vesznek fel, az megbízható, sokak által tesztelt legyen, amiben nem csak hogy disznóság nincs, de a rendszert se töri el verziófüggőségek okán. Ezt te is írtad, de külön szájba rágással felhívom én is a figyelmet rá. Veteránoknak ezt nem kell magyarázni, de kezdőbb userek ebbe mindig belefutnak, még a nem annyira laikusok is. Ékes példa rá, ahol a hülye gyerek Wine-ban felerőltette a Notepad++-t, mikor ott volt rá a hivatalos Ubuntu-tárolókban (tehát nem Sznepszutyok meg Shitpakk formájában) a natív notepadqq alternatíva, vagy akár egy Visual Studio Codium is megfelelt volna. Szintén ebben a videóban később a másik nagyokos felnyomja a hivatalos oldalról az OBS-t (ahogy Windowson szokás), a linuxos kiadásban fele default plugin hiányzik, és később rájött, hogy a hivatalos Ubunu-tárolókban ott volt eleve a rendes, fullos OBS, csak csomagkezelővel telepítenie kellett volna, és minden szokásos alap plugin benne van, nem kellett volna vergődnie vele, sok későbbi pluginproblémát élből került volna el. De fórumokon is sokat láttam, hogy felerőltetik Wine-ban a Total Commandert, foobar2000-et, Winamp-ot, mikor ott lenne rá a hivatalos tárolóban a natív Double Commander, Deadbeef, Audacious, QMMP, stb..

3) Tanulják meg használni, szokják meg minél hamarabb a terminált, shell-t, legalább az alapokat, tab billentyűs kiegészítés, man és ls parancs használata, fájlok másolása, mozgatása, törlése, jogosultságok és tulajdonos beállítása, felcsatolás, sudo és su használata, mappa létrehozása, apt csomagkezelő használata (frissítés, csomagok telepítése, leszedése), lemezkép kiírása USB-s meghajtóra, tömörített formátumok kibontása (tar és egyebek), esetleg később git használata. Fontos ez ügyben még, hogy netről, fene tudja milyen oldalról kimásolt parancsokat nem érdemes ész nélkül futtatni, ha nem értjük mit csinál, kezeljük extra óvatossággal és gyanúval, míg utána nem néztünk parancsonként lebontva, hogy mit csinál pontosan. Ezen nem csak azt értem, hogy vannak olyan kódszemelvények, amikbe káros dolog van belerejtve, de lehet pl. nem szándékos hiba vagy valami absztrakciós probléma benne, pl. egy leírás elrendel egy dd-s műveletet monduk a /dev/sdb2-re, akkor az nem biztos, hogy a mi rendszerünkre is jó lesz változtatás nélkül (legyalulhatja fontos adatainkat) meg tartalmazhat olyan parancsokat, amik egy újabb Ubuntu verzión problémát okozhatnak, vagy csak nem működnek, pl. megint csak Linus Tech Tips-féle balfékség, mikor csodálkozik, hogy Arch-alapú Manjaro-n nem fut le a random weboldalon ajánlott apt-get parancs, mert helyette pacman van csomagkezeléshez. Hasznos trükk az is, ha egy GUI alkalmazás nem indul, láthatatlanul crash-el, akkor terminálból indítjuk, ott esetleg írni fogja stdout-ra, hogy mi a gikszer.

4) Tanuljanak meg leírásokat, Wiki-ket, meg hibaüzeneteket, kiírásokat FIGYELMESEN olvasni és értelmezni az ott írtakat. Nem csak ilyen felszínes, á, ez technobla-bla, möh-möh, fosolmány ez is, ugorhatjuk, kiírt valamit, már nem tudom mit, gyorsan kellett bezárni, kinek van erre a sok szarra ideje, stb. hozzáállással, mert az ilyen szívásokhoz vezethet. Különösen vonatkozik ez az Ubuntu telepítőre, a Windowsról frissen érkezett userek 90+ százaléka már itt el szokta kezdeni a marhulást, hogy nincs türelme rendesen a nyelvet, billentyűzetet beállítani (ész nélküli next-next a default English-re, aztán később megy a sírás, hogy nem magyar), meg átsiklanak azon checkbox felett, ahol 3rd party drivers/codecs telepítését lehet választani, ami később sok dolog ponton azonnali könnyebbség lehet.

5) Ha elakadtunk, nem szégyen linuxos oldalakon kérdezni veteránoktól, de abban az esetben meg jól kell kérdezni. Tehát nem úgy kell indítani, hogy szaralinux, meg bezzeg Windowson ez alapból ment, így sose lesz linukszdesztkopéve, meg hogy segítség, nem megyen. Pontosan kell leírni mindent, pontosan milyen hardveren próbálta, hányas Ubuntu, milyen grafikus felület (alapból Gnome, de nem mindenki a főkiadást használja, vagy feltett idő közben egy másik DE-t, WM-et), pontosan mit jelent, hogy nem megy, mit ír ki, van-e hibaüzenet, hibajelenség mi (fekete képernyő, grafikus glitch), korábban ment-e (most tört el, frissítés után esetleg, vagy soha nem ment), mit próbált eddig, ami nem segített, stb.. A másik, hogy az ajánlott megoldási módokat, amit írtak, meg kell próbálni, figyelmesen végigcsinálni. Tehát nem olyan alapon lerázni, hogy á, újrabootolni hülyeség (de, megoldhatja), meg , ez hosszú, bonyolult, ennyit én nem gépelek terminálba. Segíteni csak annak lehet, aki közreműködik és hagyja, hogy segítsenek neki. Nem szabad türelmetlennek lenni, mert nem válaszolnak azonnal 5 perc alatt, ez nem Windows support-vonal, ahol szorgalas indiai jómunkásemberek hátát lehet verni az azonnal válaszért.

6) Eleinte a Linuxhoz kell egyfajta türelem, alázat. Tudomásul kell venni, hogy Linuxra váltva nem fog minden 1 perc alatt sikerülni, problémákba, nehézségekbe lehet belefutni, utána kell nézni egyes dolgoknak, dolgozni értük, és eleinte nem fog minden olyan simán menni, mint Windowsban több éves tapasztalattal megszokta az ember. A Linux nem Windows módjára működik, saját logikája, működése, szoftverkínálata van, és nem kell belőle Windowst csinálni. Csak azért, mert a Windows egy adott dolgot adott módon oldott meg, adott szoftverrel, az nem jelenti azt, hogy Linux alatt is így kell, vagy hogy ez az egyetlen jó megoldási mód. Linux alatt sok mindent előlről meg kell tanulni, az alapoktól, kályhától elindulva, kell tényleg hozzá türelem és alázat. Még az se indok, hogy van a Linuxszal már valakinek szerveres tapasztalata, az desktop vonalon nem annyira releváns, nem garancia semmire, mert a desktop egy sokkal komplexebb, sokrétűbb világ. Érteni kell azt is, hogy a Linux nem egy komplett OS, nem egy kereskedelmi termék, hanem csak egy kernel köré kiépült, sokrétű, független fejlesztőkből álló laza szisztéma, és nem egy darab komplett kereskedelmi termék, amit a mi desktop kiszolgálásunkra hoztak létre, hogy Windows helyett működjön Windowsként, meg legyünk vele elégedve, felhasználóbart legyen, és hogy megspórolhassunk a Windows licencet.

7) Kell a fegyelem és az eltökéltség. Kerülni kell, egy felmerült probléma esetén visszabootolunk Windowsra, meg megoldjuk inkább egy androidos vagy iOS-es okostelón. Ez könnyelműség, csalás, így nem fejlődik az ember semmit, ha nem tanulja meg Linuxon rendesen megoldani ezeket, akkor csak arra fog rászokni, hogy hogyan lehet megfutamodni, meg kerülőutakon lavírozni. Le kell erről szokni, ha Linux, csináljuk rendesen, ne a dualbootolgatás, Wine-ben gányolás, meg a felemás oda-vissza táncolás menjen, mert az éppen könnyebbnek, gyorsabbnak tűnik.

Forráskód elemzése sorról sorra, lehet még bujkál pár apache log4j-hoz hasonló ős bug.

A legtöbb említett dolog egyátalán nem Ubutu specifikus. Sőt, teljesen általános OS független.

A témához pedig:

Tapasztalatom szerint az "átlagos, otthoni felhasználó" még egy password manager használatára sem képes/hajlandó.

(de még igen nagy nevű enterspájz környezetekben is extra)

• Antivírus szoftver: az ingyenesek nem annyira jók, a fizetősek általában zárt forráskódúak, kevés van belőlük, drágák, főleg csak úgyis Windowsos kártevők ellen védenek. Én azt találtam erről a témáról, hogy Ubuntura nem kell antivírust telepíteni.

A linuxos antivírus szoftverek egytől egyik sz*rok. Egyedüli értelmes alkalmazás, ha pl samba serveren használod, akkor a windowsos kliensek előtt meg tudja fogna a fertőző fájlokat.

Nekem egy sokkal rövidebb listám van, és eléggé bejött az elmúlt 20+ évben:

• ne csinálj olyan dolgokat, amelyről nem tudod, hogy mi

Ez elég sok dolgot megold :-)

Az eredeti listából meg aminek tényleg van értelme, az a 2FA.

su