Win11 en kívül miért nem tudok más rendszer elindítani más HDD vagy SSD ről? :(

Üdv mindenkinek.

Adott egy Crucial BX 500 SSD uefivel win11 el 21996.1 buildal, amire lett felrakva Secure boot és Secure key.

Mellete van 2 HDD 2 db WD10 Ezex amiken előző generációs windowsok vannak 2 db win10 , Uefiben hiába választom ki őket elsődleges boot eszköznek mind a kettő hdd-t win11 ssd indul.... :(

Secureboot kikapcsoltam, ugyanaz a helyzet

Fastboot és társai is kivannak kapcsolva.

Kihúztam az ssd-t hátha úgy bírok indulni hddről, erre kékhalál, és eszköz hiányra hivatkozott ami az ssd és rendszer nem indítható.

Valakinek ötlete? Mert én ezt nem értem...

Hozzászólások

Megoldva, akinek hasonló problémája van EASYBCD vel tud bootloadert csinálni win 11 alatt... 

Dehogy van ez megoldva. Workarounddal körbehekkelted a problémát, ami továbbra is létezik. Természetesen bootolnia kéne mindenféle easybcd-s móka nélkül a többi rendszernek. Persze ezen meg se lepődünk, a MS hozza a szokásos köreit. Ha a jövőben biztosra akarsz menni, akkor a Windowsok telepítésénél le kell húzni a gépről a többi meghajtót a telepítés idejére, úgy nem fogja a bootloadert random meghajtókra tenni, meg más rendszerek indítókódjait felülirkálni. Középkori primitivitású módszer, elég szégyen, hogy 2021-ben még ilyen favágásra szükség van, de megint: a MS-ról van szó, ők még mindig ezen a szinten vannak megragadva. Ráadásul ez a lehúzogatós módszer is lehet problémás, mert néhány UEFI-s lap, ha lehúzod a meghajtókat, akkor törli az elérhetetlen UEFI bootbejegyzéseket, amit újra létre kell hozni manuálisan.

Windows 95/98: 32 bit extension and a graphical shell for a 16 bit patch to an 8 bit operating system originally coded for a 4 bit microprocessor, written by a 2 bit company that can't stand 1 bit of competition.”

Rémlik, hogy már a Win7-nél is ez volt a leginkább üzembiztos megoldás a dualboot-ra, hogy redmondi barátaink egy jól irányzott frissítéssel ne csapják felül a nekik nem tetsző boot bejegyzéseket. Pedig az nem tegnap volt. Meg mintha rémlene, hogy az EFI/UEFI többek között arról is szólna, hogy egy csomó oprendszer gond nélkül indítható legyen a gépen, és nem csak "egy mind felett". Meg az is rémlik, hogy az UEFI specifikációt megalkotók között mintha a Microsoft is ott lenne... De ki mondta, hogy be kell tartaniuk a saját szabványukat?

Így van. Az UEFI-nek pontosan az a lényege, hogy az FAT formátumó EFI partíción jól megférnek egymás mellett a különböző OS-ek .EFI fájlai, meg konfigjai, nem zavarják egymást. Nem úgy, mint anno MBR/Legacy boot alatt, hogy egymást írják felül az MBR-ben, meg bootflagekkel és külön bootmanagerrel kell szívni (tudok róla, hogy lehet MBR-rel is UEFI bootolni elvileg, de nem szokásos, Windows alatt pedig nem is támogatott az UEFI MBR boot). Csak az a baj, hogy a MS egyelőre még nem jutott el ide, hogy rendeltetésszerűen, szabványosan használják azt a nyomorult UEFI-t. Egyébként ez szándékos ám, megnehezítik más OS-ek telepítését, használatát, mert akkor a legtöbb cég, és egyszeri user megijed, hogy nem megy, nem támogatott, szaralinux, nincsdeskopéve, és marad Windowson.

Pedig mind a GPT, mind a UEFI egy nagyon jó dolog, egyre kell figyelni, hogy az EFI partíció méretén nem szabad spórolni, nem szabad 100 megásra szabni, meg nem kell erőltetni a Secure Bootot (ami megint egy MS technológia sajnos), és akkor egy elég könnyen használható, elegáns megoldás lesz, kulturált multibootot tesz lehetővé. Egy normális UEFI-jű lapon még az UEFI NVRAM-ba sem kell bejegyezni semmit, mert az UEFI-nek meg kéne találnia a meghajtók EFI partícióin a telepített OS-eket, és automatikusan hozzá kéne ezeket adnia az NVRAM-ba. Csak az a baj, hogy sok gyártó sem jutott el ide, hogy az UEFI-t normálisan implementálja.

Nagy híve vagyok az UEFI bootnak, mert egyszerű, elegáns. Normális esetben elég egy OS-nél egyszer rendesen megcsinálni, az EFI partíciót, meg a bootot, lehetőleg PARTUUID-kre hivatkozva, ami OS reinstallkor sem változik meg, és a rendszerek így örökké fognak bootolni, esetleges újratelepítéskor sem kell mindenféle bootloaderrel, meg GRUB-bal, meg fene tudja mivel kínlódni. Ez hosszú távon nagyon kényelmes, és könnyen is bővíthető, mert ha egy új OS-t ad hozzá a boothoz az ember, akkor elég egy .conf fájlt szerkeszteni az EFI partíción, ami szintén bootolni fog, az új rendszer nem fog felülcsapni semmit. Csak ugyebár a Windows, mert az MS mindig jobban tudja, hogy a usernek mi kell, és partizánakciók keretében automatizálják az egészet, lehetőleg úgy, hogy minden más OS használata el legyen lehetetlenítve. Emiatt én azt szoktam, hogy amelyik gépen van is Windows, ott külön SSD-re telepítem, aminek külön EFI partíciója van, amin csak a Windows van, a telepítés idejére a többi meghajtót lehúzom fizikailag, így a több lemezen lévő EFI partíciókbe nem rondít bele a Windows, azok független lemezek, rendszerek maradnak, nem tudnak egymásról.

Windows 95/98: 32 bit extension and a graphical shell for a 16 bit patch to an 8 bit operating system originally coded for a 4 bit microprocessor, written by a 2 bit company that can't stand 1 bit of competition.”

Oké, de Ubinál legalább választhatsz a telepítőben egyedi módot, és beállíthatod úgy, ahogy akarod. Ellentétben egyes oprendszerekkel, amelyeknek a telepítőjében paraméterezés helyett regisztrálnod kell egy online fiókot, és megadnod az e-mail címet, telefonszámot, életkort, meg ilyesmiket.

Windows 10 nem enterprise változataiban mindegyikben terel az MS account felé. Az újabb buildek telepítőjében már opció sincs a helyi fiók létrehozásra, úgy tudod megoldani, hogy nem kapcsolódsz hálózathoz a telepítés alatt. Elég szégyen.

Az, hogy győzködik az embert (az egységsugarú usert nagyon helyesen) az valóban igy van, csakhogy én erre válaszoltam, hogy nem igaz:

"Az újabb buildek telepítőjében már opció sincs a helyi fiók létrehozásra, úgy tudod megoldani, hogy nem kapcsolódsz hálózathoz a telepítés alatt."

durva, itt már csak az invalid domain működött pl esetemben @local.tld, így sikerült meggyőzni, hogy helyi fiók legyen, mivel a kötelezően kitöltött ms account reg. vége az lett, hogy nem tudja hozzáadni a géphez....

botrány.

minek erőszakolja így ezt a felhősfos loginját?

"Nem enterprise verziókról" volt szó feljebb. Én csak pro-t telepitettem mostanában, ott helyből van lehetőség a helyi accountra.

De nem zárom ki, hogy a home-ban tényleg bohóckodni kell a net elvételével, ami nem jó. (bár állitom, hogy egy átlag home usernek előnyös az online account, de azért a kisbetűvel irt linket ott is meg kellene hagyni az offline accounthoz, hogy aki ért hozzá, az csinálhasson offline accountot i.)

Ez abszolút user error, mert az Ubuntu telepítője kifejezetten kérdezi, hogy hová menjen a GRUB, csak gondolom túl intenzíven nyomkodtad a next-next-finish-t. Esetleg azt tudom elképzelni, hogy UEFI módban indult a telepítő, és csak az egyik SSD-n volt EFI partíció, amire tudott települni, a másikra meg nem hozott létre, mert automata particionálást nyomtál.

Windows 95/98: 32 bit extension and a graphical shell for a 16 bit patch to an 8 bit operating system originally coded for a 4 bit microprocessor, written by a 2 bit company that can't stand 1 bit of competition.”

Csak egy bootolható rendszert akartam létrehozni egy üres USB-s SSD-re egy windowsos laptopon.

A fene se gondolta, hogy az alap Ubuntu telepítő a laptop belső SSD-jére fogja tenni a Grubot széjjel barmolva ezzel az egészet.

Szerintem ez agyatlan dolog. Fejlesztő vagyok, én ilyen agyatlan dolgot biztos nem csinálnék.

Próbálj 500 mega felé tendálni. A konkrét méret attól függ, hogy hány darab és milyen OS-t akarsz bootolni, ha sokat, akkor akár az 1 giga sem overkill. A 100 megás is elég lehet, ha csak 1 szál Windowst bootolsz, vagy egy szál nagyon sovány Linuxot, ami mondjuk EFI stub boottal bootol, és nem használ initramfs-t, meg tartalék kerneleket nem halmoz oda. Persze, mindenki akkorára particionálja, amekkorára akarja, csak azt nem szoktam érteni, hogy ilyen 100-400 mega spórolás miatt kinek éri meg ma már szívni a sok gigabájtos, terabájtos háttértárak korában. Inkább legyen egy kis ráhagyás, pazarlás, mint hogy a hely ne legyen neki elég. De ez mindenre igaz, nem csak partícióméretre.

Windows 95/98: 32 bit extension and a graphical shell for a 16 bit patch to an 8 bit operating system originally coded for a 4 bit microprocessor, written by a 2 bit company that can't stand 1 bit of competition.”

Nekem is csak a ~100K méretű efi fájlok vannak az EFI partíción, tök felesleges nagyra méretezni. Szerintem Raynes keveri a boot partícióval, nálam az EFI partíció a /boot/efi alá van csatolva.

 

Szerk: ~500K a legnagyobb efi fájl ami nálam van. 7 db van összesen nincs 2M a méretük.

Vannak disztrók, amelyek oda teszik. Archnál pl. tipikusan ajánlott az Arch Wiki szerint, persze mivel nincs installer, csinálhatod, ahogy akarod. Egyébként meg ilyenkor az EFI partíció szolgál /boot-ként is. Persze lehet külön is, csak annak meg én nem értem, hogy mi értelme, mert amit nyersz a vámon (kisebb EFI partíció kell), elbukod a réven (a /boot-nál fogja a helyet foglalni extrán). Ez megint olyan bonyolítás, ami semmire nem jó.

Elméletben nincs minimum méret előírva az EFI partíciónál. Csak annyi, hogy FAT partíciónak kell lennie, még az sincs előírva, hogy FAT32, mert működhet FAT16, FAT12-ről is, elviekben akár egy 180 KB-os 5,25 inches floppy-ról is futtatva!!! Itt inkább a használhatóság, és az életszerűség szab neki határt. Ami nem is baj, mert a legtöbb Linux disztró, meg disztrós Wiki-s ajánlások min. 200 megát szoktak ajánlani, az MS az egyedüli, aki a Vistánál kitalálta, hogy legyen 100 mega, gondolom nem akarta azzal bőszíteni a felhasználókat, hogy több helyet vesz el tőlük, eleve így is sokkal több giga helyigénye volt egy Vista/Win7-nek, mint egy 2k, XP, 2k3-nak. Csak az a baj, hogy ehhez a 100 megás limithez elfelejtettek hozzányúlni később, és rajtuk marad, ma meg sok ember szív miatta. Persze ez a MS-nak jól jött ki, mert ha ilyen 100 megás korlátokkal, secure boottal, bootloader random meghajtóra tételével ellehetetleníti más OS-ek telepítését és multibootját, akkor otthon a hülyegyerek nem fog ingyért ubuntuzni, gondolom úgy vannak vele, hogy szaralinux, soseleszdesktopéve, halott szerverplatform, a kölök inkább anyja kenyérpirítójával játsszon a fürdőkádban, persze csak azután, hogy fizetett a Windows licencért.

Windows 95/98: 32 bit extension and a graphical shell for a 16 bit patch to an 8 bit operating system originally coded for a 4 bit microprocessor, written by a 2 bit company that can't stand 1 bit of competition.”

nekem ugy lenne jo ha nem az EFI particion lenne a kernel img es initramfs, hanem a / particion a boot konyvtarban.

mintha automatikus telepitessel ilyet nem sikerult volna csinalnom, illetve MBR-el egy szal / particion volt minden de az meg nem UEFI-s volt

neked aztan fura humorod van...

Most megnéztem, a laptopom úgy érkezett, hogy 260G méretű az EFI partíció (egy 1T méretű ssd elején).

1 Windows volt rajta, most meg van 1 Windows és 1 Linux. Eddig nem futottunk ki a helyből. Több OS-t nem tervezek feltenni, szóval akkor várhatóan ez így jó lesz.

Köszi

disclaimer: ha valamit beidéztem és alá írtam valamit, akkor a válaszom a beidézett szövegre vonatkozik és nem mindenféle más, random dolgokra.

Az UEFI az n*100MB-s dedikált partíciójával és az nvram-jával tényleg egyszerű és elegáns, különösen ha ahhoz hasonlítjuk, hogy 199x-ben egy egyszerűbb boot-szelektor menüvel mindennel elfért az MBR-ben. Bizony sokat haladtunk azóta!

Ami a 90-es években elfért egy 512 bájtos bootszektor elején, az most is elfér egy kevesebb, mint 512 bájtos EFI bináris fájlban az EFI partíción. A hely nem is annyira az .EFI fájloknak kell, hanem a modern OS-ek hánynak be sok mindent a bootpartícióra, kernelek, initramfs, mindenféle menüszerkesztő, alap konzol, stb.. Meg ne feledd, hogy UEFI-nél megfér több OS indítókódja ugyanazon az EFI partíción, míg régen ezek egymást írogatták felül az MBR-ben. A mostani egy sokkal elegánsabb megoldás, rugalmasabb bootolás, GPT-ben sokkal többféle partíció lehet, nem kell elsődleges, logikai, kiterjesztett partíciótípusokkal, bootflagekkel szórakozni, nem kell külön bootmanagert se telepíteni (az UEFI egymagában is tud bootmanagerként funkcionálni), plusz az UEFI-ben nem ütközöl bele az 1 megás valós módú korlátba, mivel a modern UEFI-k védett módú, 64 bites rendszerek, ezért komplexebb firmwarefunkciókat enged meg, grafikus felület, online frissítés, egérkezelés, stb.. Az a néhány száz mega meg ma már nem tétel. Most komolyan, múlt neked az életed mostanában annyin?

Windows 95/98: 32 bit extension and a graphical shell for a 16 bit patch to an 8 bit operating system originally coded for a 4 bit microprocessor, written by a 2 bit company that can't stand 1 bit of competition.”

Az elegáns és egyszerű lett volna a fő szempontom; például itten van ez:
https://uefi.org/sites/default/files/resources/UEFI_Spec_2_9_2021_03_18…
A kihívás az lenne, hogy mielőtt megnyitod, próbáld meg megsaccolni, hány oldal lesz: talán még kétszáznál is több? Háromszáz? Ötszáz? Vagy az már túlzás lenne?

"nem kell külön bootmanagert se telepíteni (az UEFI egymagában is tud bootmanagerként funkcionálni)"

az F8-at erted alatta vagy esetleg be lehet ugy allitani hogy hasonloan a grubhoz automatikusan feljojjenek az indithato rendszerek?

ha a masodik akkor engem erdekelne hogy hogy' lehet ezt beallitani

neked aztan fura humorod van...

Szerkesztve: 2021. 08. 21., szo – 18:09

Má bocs, de ez az XP SP2-óta így megy.

Először kell a Windowst feltenni, és utána a Linuxot, ha látni akarod a grub szép színes menüjét indításkor.

Telepítéskor, bárhol is legyen a Master Boot Record, a windows felül fogja csapni!

És ez így volt a "funkciófrissítések" után is, mindig külön be kellett bootoltatni a Linuxot CD-ről, pendrive-ről, és kiadni az "update-grub2" parancsot.

Szerk:

Már a sima Win7 sem engedte bootolni az előtte lévő oprendszereket, még akkor sem, ha azok külön hdd-n csücsültek a gépben, így van ez a win11-el is.

Ez egy szokásos Redmondi "feature"...