( zeller | 2020. 10. 25., v - 21:10 )

Tudom, de ahol általában zenét hallgatok, ott az átviteli lánc és a környezet olyna, hogy nem igazán releváns a dolog. Sajnos. Az itthoni normális cuccon hallgatva teljesen jól meg tudom különböztetni pl. az USA-ból hozott, meg az európai kiadású Journey CD-met, de pl. Mike Oldfield-ból is van egy rakat korong, amiből secperc kiszúrom, hogy melyik a "vegyes" válogatás, és melyik az eredeti album - ez mondjuk megy pécén hallgatva is... 

Bakelit vs. CD kérdésben azért elgondolkodtató, hogy egy lemezfelvételnél analóg jelfolyam gyakorlatilag a mikrofon/hangszedő  és az első AD között van, onnantól minden _is_ digitálisan megy, egészen a bakelithez készülő masterpéldányt előálíltó vágógépet vezérlő jelfolyam előállításáig (tippelem, hogy még a RIAA-korrekció "inverze" is digitális úton történik). 
Azaz analóg jel - A/D - feldolgozás - D/A - mechanikai átalakítás - mechanikai átalakítás - analóg korrekció végén kapunk egy analóg jelfoylamot az egyik, analóg jel - A/D - feldolgozás - CD - D/A végén kapunk egy másikat... Hogy melyik lesz közelebb az eredetihez, nos az jó kérdés... A bakelit a megszokottabb, talán ennyi. Természetesen egy normálisan, a média lehetőségeit (dinamika, frekvenciatartomány, etc) kihasználó audio-CD (vagy DVD) a második eset, mert abban is vannak nagyon gagyik.