Igen, ugyanis a Theora mögött valahogy nem indult be az a közösségi fejlesztési lendület, ami a Vorbis mögött volt (és azért nem is halt ki teljesen, lásd: AoTuV fork). Talán lehet, hogy túl bonyolult ahhoz, hogy széles fejlesztői réteg meg tudja érteni.
Egy jó audio/video kodek kulcsa már rég nem a tömörítési algoritmusokban van, hanem abban, hogy a pszichoakusztikai és -vizuális döntési táblázatok mennyire vannak ügyesen finomhangolva. Nyilván van valahol egy maximum, ami az adott algoritmusok mellett elérhető, ezt úgy látszik, hogy a Lame nagyjából elérte az MP3-nál (alaposan rávert az akkori kereskedelmi mp3 codec-ekre), és Vorbis AoTuv forkja is szerintem kb elérte. Ezért nincs már drámai fejlesztés mögöttük, mert nincs igazán hova fejleszteni őket. Így is megdöbbentő volt számomra, hogy 32-48 kbps-en kb olyan hangminőséget tudott Aoyume kihozni a Vorbisból, mint amit az első béta kiadások még 112 kbps-en tudtak.
Az AAC egy sokkal bonyolultabb, többféle algoritmus közötti választási lehetőséget kínáló csomag, ezért ebben nyilván van még fejlesztési perspektíva. Bár a bonyolultsága miatt sokkal nehezebben is halad finomhangolása. Nagyon sokáig pl volt az AAC LC és HE profil között egy minőségi lyuk.
Nyilván a továbblépés a Theora 2 lett volna, ami új wavelet alapú algoritmust és emaitt visszafele nem kompatibilis bitstream formátumot használt volna. Csak a sok kisérletezgetés után Monty-ék úgy látták, hogy a wavelet alapú elképzelésük nem működik olyan jól, hogy érdemes legyen vele próbálkozni. (Egyébként ha itt tartunk a Dirac video kodeknél is ez látszódik a wavelettel.) Másrészt ha bonyolult az algoritmus, akkor a közösségi tuningolási effort sem tud beindulni, mert nem fogják érteni az emberek, hogy "ha hallom, hogy rosszul szól a kasztanyett, akkor az impulzusfelismerő melyik paraméterét kell megpiszkálnom, hogy jó legyen". Tulajdonképpen a Vorbist a viszonylag egyszerűen átlátható működése tette alkalmassá a közösségi fejlesztésre.
---
Internet Memetikai Tanszék