Nem arról van, szó, hogy mindent tökéletesen atomtámadásbiztosra kell írni.
De:
- sosem írunk olyan programot, amiről már 1 héttel később sem tudjuk mit csinál (változó nevek, kinézet)
- sosem olvasunk fájlból úgy, hogy a tömbhatárokat ne ellenőrizzük. Ezt jobb korán megszokni, mert később orrba-szájba fagyni fog minden, ha így programozgatunk.
- sosem pointerezünk úgy, hogy ne győződjünk meg arról, hogy a pointer lehet-e nulla
- a delete/free után mindig kinullázzuk a pointert. Akkor is ha nem oszt/nem szoroz a kód futásában
- nyilván a teljesítmény ebben a házifeladatban nem mérvadó, de ha minimális erőfeszítéssel el lehet kerülni, hogy a rendszer lassú legyen (itt el lehet), akkor úgy kell megírni
Nem elég az, hogy egy program hibanélkül lefut. Karbantarthatónak és áttekinthetőnek is kell lennie, hogy később bővíthető legyen. C-ben nehéz jól programozni.
Egyébként sajnálattal vettem észre, hogy nem ő az egyedüli egyetemista, aki 'valt' változónevet használ, ahelyett, hogy rendesen kiírná. Ezt így tanítják (a tanár is pongyola), vagy automatikusan alakul ki? Valahol nehéz elképzelni, hogy ha a diákok csak szépen megírt kódokat látnak, utána mind egytől-egyig valt2 változóneveket fognak használni.
Láttam egyetemi jegyzeteket arról, hogy hogyan kell a kódot generálni... Ahelyett, hogy ezt tanítanák, szerintem jobb lenne, ha megtanítanák rendesen programozni őket, a generált kód meg jöhet majd a munkahelyen...