Tanítottam már tanfolyamokon és tudom hogy nem vagyok rá alkalmas, kedvem sincs hozzá őszintén szólva, pedig az olyan hely volt ahol fegyelmezni nem kellett.
A tanfolyam az teljesen más... csináltam mind a kettőt, teljesen más... :)
Alapvető különbség a tanítás és a többi munka között, hogy a pék ügyfelei enni akarnak, a buszvezető ügyfelei el akarnak jutni valahova, a színész ügyfelei meg akarják nézni a darabot, a programozó ügyfelei meg akarják kapni a programot, a tanár ügyfelei pedig nem akarnak tanulni.
Legjobban az ügynöki munkához lehet hasonlítani a tanár munkáját, de még az ügynöknek is van annyi könnyebbsége, hogy nem kell évekig hetente visszajárni ugyanahhoz az ügyfelekhez eladni, illetve győzködni újabb vételre.
Ez van sajnos, ezért jár 46 nap szabadság. Nem csak nálunk, hanem külhonban is jár ennyi, tehát az egész világgal baj van - vagy csak veled... és azokkal, akik soha életükben nem tanítottak. :)
Arra kellene törekedni, hogy megtisztuljon a tanári pálya, hogy kidobódjanak az oda nem való tanárok és nem arra, hogy még jobban terhelve és tönkreverve még több normális és munkabíró tanár hagyja el a pályát. Több volt tanár ismerősömmel beszéltem, mind azt mondjuk, hogy nem volt könnyebb tanítani, mint programozni, bútort készíteni vagy klímát szerelni, ennek ellenére megbecsülést és fizetést nem mértek bőkezűen.
Mivel lehetne javítani a tanári kart? Erről is írtam már többször... :)
Például nyitott osztályteremmel. Jártam olyan iskolában, ahol az osztályterem a folyosóra is nagy ablakkal volt ellátva, így bárki sétált el a folyosón, látni lehetett, hogy odabenn mi történik... nálunk "történelmi okai vannak" a zárt osztálytermeknek, ahol remekül lehet sumákolni...
Bejárni egymás óráira. Remek dolog benézni más tanár óráira, legyen szakirányú vagy sem. Sokat lehet egymástól tanulni, illetve nagyon hasznos megnézni informatikusként egy földrajz vagy egy kémia órát, nem beszélve olyan szakórákról, mint az épületgépészet vagy karosszériafényezés. Sajnos sok kolléga nem nézte ezt jó szemmel, mivel számukra az órájuk szent és sérthetetlen... vagy csak fél attól, hogy más láthatja munka közben.
Változó kötelező óraszám. Az egységes heti 22 óra nem igazságos, hiszen az órákon kívüli munka fele-kétharmada függ a diákok létszámáról. Én tanítottam úgy heti 24 órát, hogy öt tantárgyam volt, és 55 diákom. Vígan éltem, hiszen volt öt kis létszámú csoportom, ebből kettő azonos diákcsoport volt. Aztán tanítottam úgy heti 20 órát, hogy 240 diákom volt és 11 tantárgyam. Majd bele döglöttem a munkába. A fizetésem azonos volt. Célszerú lenne egy arányszámot felállítani az adott évben tanított diáklétszám és óraszám között.
Minőségi bérpótlék. A tanári munka egyik problémája, hogy "hozott anyagból dolgozunk". Nem lehet csak a kimenet alapján meghátározni a mozgóbért, hiszen egy elit gimnáziumban már szégyen lehet a 4,5 alatti osztályátlag, míg egy utolsó szakképző iskolában sokszor óriási siker a 2,5 feletti osztályátlag. A változást kellene mérni és díjazni: valószínűleg ugyanannyi munka eljuttatni 4,5 átlagról 4,7 átlagra egy osztályt, mint 2,5 átlagról 2,7 átlagra. Persze ehhez rendszeres tesztek szükségesek, és korrekt díjazás... persze nálunk a vezetők kaptak 6 számjegyű bérpótlékot, a tanárok pedig 5-10 ezer forintot. Mondhatni megértem őket, mert bruttó 190 ezer forint nem egy vezetői fizetés, de nem ez lett volna a korrekt módszer.
--
http://wiki.javaforum.hu/confluence-2.10/display/FREEBSD