( meditor | 2009. 01. 20., k – 06:23 )

Foglaljuk egy kicsit össze az elhangzottakat!

Először is két dolgot el kell különíteni: A HRS működőképességét és a HRS leírását. Mondjuk jobban örültem volna, ha többet foglalkozunk azzal, hogy hol és miként lehet kipróbálni a HRS-t, itt most konkrét feladatok felvetésére gondolok.

Most először nézzünk néhány apróságot:

Abban egyetértünk, hogy a vizualizációnak nincs hatása az optimumkeresésre, abban viszont nem, hogy a Tejfalussy elrendezés egy konkrét technológiai folyamatban ne lenne hatással a mérési eredményre (itt a zajra gondolok elsősorban, beleértve az emberi tévedés valószínűségét is.)

Abban is egyetértünk, hogy a matematikai alapok nagyrészt hiányoznak részben beleértve a saját fogalomrendszert is.

Nem értünk egyet abban, hogy a HRS pusztán numerikus módszer. Meglátásom szerint a pillanatnyi optimum vándorlása gráfelméleti módon is megközelíthető, ugyanis a sokdimenziós térben (egy keresőablak használata esetén) ez a vándorút úgy rajzolható meg, hogy közben csak megmért pontokat érintünk. (Megkockáztatom: a cerozát sem kell fölemelni!) Tehát eljutunk valahonna valahová, mégpedig irányított módon.

Egyelőre ennyi.

> Sol omnibus lucet.